A köztársasági elnök tegnap, a párizsi klímacsúcson arról beszélt, hogy van egy visszatérő álma – még meg sem született unokája számon kéri rajta a klímaváltozás negatív hatásait. 

Szegény, ez tényleg szörnyű álom lehetett.

De az lett volna csak az igazi, valóságos rémálom, ha az az unoka azt kérdezi tőle, hogy miért nem akadályozta meg, hogy a barátja diktatúrát építsen ki Magyarországon. 

Na, az micsoda ébredés lett volna! 

Mivelhogy erre valóban lehetett volna némi befolyása, míg a klímaváltozásra semmi. Ez a poszt egyébként is csupán arra kell neki, hogy sötét és korlátolt lénye kapjon némi modern, haladó árnyalatot. És amivel egy kicsit elfedheti a nála tán nem oly feltűnő hatalomvágyat, de amely nélkül diktatúrában nincs karrier.
Márpedig, mint a rezsim valamennyi igazán romlott figurájának, neki is összejött. Ő is kitartóan végigmenetelte a Bibó kollégium koszos fiúszobáiból az elnöki palotába vezető hosszú utat. És ha egykor volt is konfliktusa Orbánnal, amiért állítólag meg akarta őt puccsolni, többet garantáltan nem lesz.

Visszasírta, és a 2014-es, immár a Fideszre írt választási törvény kidolgozásával visszadolgozta magát a brüsszeli száműzetésből, hogy aztán a legalávalóbb módon bizonyítsa hűségét és háláját Orbánnak. Semmivel nem bizonyult jobbnak, mint hivatali elődje, a „nemzet golyóstolla”, aki ténykedése húsz hónapjában futószalagon írta alá a diktatúrához vezető törvényeket.

De ma már tudjuk, hogy Áder is aláírta volna valamennyit, és a jövőben is alá fog írni bármit, ami ahhoz kell, hogy a Fidesz a lehető legtovább hatalmon maradhasson. 

Rajta biztos nem fog múlni. 

És már nincs is más választása, mint időt nyerni, és igyekezni saját és párttársai sorsát minél tovább a hatalomhoz kötni. És abban bízni, hogy amikor végül lelépnek majd a színről, minden el lesz felejtve nekik. A nemzettől ellopott milliárdok meg biztonságos számlákon, széfekben, offshore-okban, titokban a nevükre írt nagy értékű ingatlanokban, így az életük, az unokáiké is, háborítatlanul és pofátlan gazdagságban folyik majd tovább. 

Ennek, ha akarunk még valaha tisztességes országban élni, nem szabadna megtörténnie. És erről azoknak kell majd gondoskodniuk, akikben – ellentétben az ellenzéki nevet ma viselőkkel – lesz elég demokratikus erő és elszántság a bűnök számonkéréséhez. 

Vagy jobb a békesség, és ezt inkább hagyni kéne? 

Akik így gondolják, kérdezzék meg az apja meggyilkolását megbosszuló Hamletet, vagy Monte Cristót, aki egyenként számolt le azokkal, akik tönkretették az életét.

Az egyén persze, ha akar, megbocsáthat ellenségének, és talán ez is a helyes cselekedet, a társadalom viszont tartsa számon, és ha módja nyílik rá, kérje számon az ellene elkövetett bűnöket. 

Mert így bölcs és igazságos.

De azért jó volna, ha nem kéne ezzel az unokáinkat megvárni, jó volna, ha erről is álmodna Áder.

És akkor azt is mesélje majd el nekünk.

Bruck András