De milliókat költeni műszempillákra, műkörmökre, hajra, szoláriumra, plasztikai műtétekre, szilikonbeültetésre stb., nincs arányban azzal, amit saját énünk épülésére fordítunk. Mert leggyakrabban arra semmit nem áldozunk. A test átvette a döntéshozatali pozíciót énünk felett. A hogy nézek ki kérdés megelőzi a ki is vagyok én kérdést. Bőröm feszessége, mellem nagysága, frizurám kinézete megelőzi a hozzá tudok-e szólni, olvastam-e róla felvetést. Az érdekek oldaláról nézve ez teljesen logikus. Ugyanis minden, ami a testtel összefügg, üzlet és eladható áru. Ami pedig az énem építését szolgálja, az ráfordítás, ami sosem térül meg, sőt, ha az énem elemző tudatosságot ér el, akkor veszélyezteti a mindenkori hatalmat.

Szóval itt ülünk és énünk elmerült testünkben. Aki ki meri dugni a fejét a testből és mást lát, illetve láttat, az különössé, az átlagtól elütővé, kikezdhetővé válik, vagy éppen közveszélyesnek kiáltják ki. Egy olyan véleménydiktatúrában élünk, ahol senki sem mondja ki, hogy csak egy vélemény lehetséges, mert minden jogi feltétel meg van a véleménynyilvánításra, de vagy csatorna, platform nincs, amin keresztül a vélemény elérkezne, vagy manipulálható, ezért úgy fest, mintha egy aluljáróban hangzana el a gondolat két koreai hittérítő éneke után. Az emberek lehajtott fejjel rohannak el mellette, mert a sok zombi már attól is fél, hogy meghallja, nehogy elveszítse állását. Á, dehogy! Nincs is diktatúra! Ez más. Itt egy üres nyáj van, az béget és néz rád kérdőn, nem a falkavezér. Addig el sem jutsz. A saját testében elmerült, vegetatív élményeivel foglalkozó, üres falkáról beszélek. A fogyasztókról, adófizetőkről, mert ma így nevezik őket. De nem polgárokról, mert ezt a fokozatot kihagytuk.

Az emberbe jutó energiák hozzávetőleg 80%-át a test, 20%-át az agy használja fel. Hiába 50-szeres a test tömege az agyhoz képest, mégis arányaiban agyunk a legnagyobb energiafelhasználó. Egy nyomorban tartott tömeg agyi kapacitása, gondolkodása ezért korlátok közé van szorítva. Nem csoda, hogy a szegénységben, éhezésben lévő embertársaink sokaságát élelmiszer helyett, mindenféle orbitális baromságokkal tudják táplálni, ezért hazugságok, radikális eszmék ezekben a rétegekben lelnek biztos táptalajra. Őket mindenki használja. A napi politika, migránsőrületre épített kampány, de szélsőséges muszlim tanítások is itt terjednek a legjobban. Nincs elemzés, logika keresés, csupán hirtelen gyűlölettranszmisszió és hajrá! Ebben a helyzetben próbálok meg valami olyat tenni, ami a legtöbb trenddel szembe megy.

Évek óta írok és ezen a közösségi oldalon cikkeket jelentetek meg. Nem állítom, hogy én írom a világ legjobb cikkeit és azt sem, hogy abszolút igazságot hirdetek. Sőt, sokszor tévedek! De azt állítom, hogy a megszokottól eltérő beállításban közlök gondolatokat. Megfigyeltem, hogy ha olvasottságom több tízezret elér, akkor hirtelen, egyik napról a másikra leesik 4-500-ra. Az építkezést újra kezdem és ha fél év után megint elérem a tízezres elérést, ismétlődik minden. Persze, ha pénzt tennék rá, más leenne az eredmény, de nem teszek. Van, hogy egy olvasói csoport hónapokig nem éri el oldalamat, cikkeimet nem olvassa. Kérdezik, hova tűntem. Pedig vagyok, minden nap kiteszek valamit. Nem én vagyok így egyedül, sokan mások is. Nyilván egy algoritmus eldönti, hogy mi az a pont, ami kiveri a biztosítékot és ha nem fűződik különösebb érdek hozzám, akkor visszavágja a szárnyaimat. De ha divatsejk lennék, aki a trendi Iszlámot hirdetné, vagy fejlevágós fajta, akivel ijesztgetni lehet a népeket és az Iszlám nevét beszennyezi, egyből nőne az index. Ezért külön köszönetemet fejezem ki azoknak az olvasóknak, akik kitartanak, olvasnak és szorgalmasan megosztanak. Jelenleg ezer főt érek el segítségükkel. Nem statisztikai eredményeket akarok produkálni, csupán gondolatot szeretnék közölni, ami a mainstream mellett egy más megközelítést is ad.

Ha bárkit az év során sértettek volna cikkeim, megállapításaim, ezúton elnézést kérek. Sértés szándéka nincs bennem. A közlés szándéka van csupán.

Ha csak azt érem el, hogy ne teljesen süppedjünk testünk börtönébe és egy kicsit kilógatjuk fejünket egy más szemmel való nézéshez, akkor nem volt hiába. Ezúton köszönöm mindenkinek, aki kitart és olvas. Ezúton kívánok minden olvasómnak Boldog Új Évet.