Trump támogatói az iskolázatlan fehér rétegeket leszámítva, jól szituáltak, jól neveltek, minden héten mennek a keresztény gyülekezetükbe, ahol a szeretet Istenét imádják, és a jó erkölcsöt tanítják. Ezek az emberek támogatnak egy olyan erkölcstelen embert, akihez fogható ritka, támogatnak olyan embert, akinek kampánya különböző társadalmi csoportok, fajok és kisebbségek gyűlöletére épül. Hogyan egyeztethető ez össze?

Ennek megértéséhez kiváló segédanyag egy olyan cikk, amelyet egy ismeretlen ember küldött el nekem. Ebből megérthető, hogyan oldják fel az ellentmondást, és mennek tízmilliók szavazni Isten nevében egy minden ízében istentelen emberre.

A cikk azzal kezdődik, hogy "1860-ban egy istenfélő, evangéliumi keresztény, Salmon Chase indult az elnökválasztáson egy illinoisi ügyvéddel szemben, akit – bár beszédeiben gyakran idézte a Bibliát – sok amerikai lelkész „istentelen ateistának” tartott, mert nem csatlakozott egyetlen felekezethez sem. Chase és támogatói nem értették, hogy miért nem ő nyerte meg a választást. Az utókor számára azonban ez nem kérdés. Ellenfelét Abraham Lincolnnak hívták. De keresztény kortársai nem voltak jobb véleménnyel a szivarozó, iszákos Winston Churchillről, vagy az elvált Ronald Reaganről sem. Az amerikai elnökválasztás kapcsán újra indult a vita, milyen vezetőre van szükség vészterhes időkben? Olyanra, aki megtestesíti vagy legalábbis megközelíti az erkölcsi ideált, vagy olyanra, aki meglehet, morálisan kifogásolható, de érti az idők szavát, és világosan szembeszáll a szabadságot veszélyeztető folyamatokkal?"

A cikk a Hetek című újságban jelent meg, amely a Hit Gyülekezete újságja, amely ugyanolyan felekezet, mint az amerikai evangéliumi mozgalom, amellyel szoros kapcsolatban is áll. Ennek megfelelően a Hit Gyülekezete is Trump támogatója, a cikk pedig arra világít rá, hogy miért.

A fenti idézetből kiderül, hogy miután Trumpról, a jelöltről kiderült, hogy vállalhatatlan, erkölcstelen, botrányos személy, elválasztják a személyt azoktól az értékektől, amelyeket képviselni hivatott. Indokként pedig olyanokat hoznak fel példaként, mint Abraham Lincoln és Winston Churchill. 

Ebben az összehasonlításban ez azt jelenti, hogy Trumpot Lincolnhoz és Churchillhez hasonlítják kizárólag azon az alapon, hogy az evangéliumi keresztény szekták őket is elutasították, ahogyan most el kellene utasítaniuk Trumpot is. De nem ezt teszik. Annak ellenére, hogy Trump nem Abraham Lincoln és nem is egy Churchill. Egyikük sem volt sem rasszista, nem hirdetett kirekesztést és gyűlöletet, még azt is megkérdőjelezném, hogy Lincolnt és Churchillt okkal utasították-e el keresztény alapon.

Trump lenne az, aki "érti az idők szavát", aki "szembeszáll a szabadságot veszélyeztető folyamatokkal", miközben már a szabad választásokat is megkérdőjelezi? Mit értenek ezek a szabadság alatt, amit Trump "védelmez"? Valami nagy baj van itt a fejekben.

Lincolnt azért nem támogatták, mert nem csatlakozott az evangéliumi keresztények egyetlen csoportosulásához sem, nem vetette alá magát egyetlen pásztornak és nem rendelte alá magát senki "tekintélyének". Hanem a Bibliában hitt "csupán". Ez volt a bűne. Churchillt azért utasították el, mert szivarozott és néha megivott egy-egy whisky-t. Ne feledjük el, hogy nem sokkal vagyunk a szesztilalom után, amelyet ugyanezek a szektás evangéliumi keresztények kényszerítettek ki Amerikában. A világra leselkedő veszélyt akkor nem a melegek jelentették, hanem az alkoholfogyasztás. 

Az eredmény ismert, a szesztilalom elszabadította  az alkoholizálást, amely soha nem ismert méreteket öltött, a feketekereskedelem kitermelte Al Capone-t. Az alvilág, a prostitúció virágzott, világos nappal gyilkoltak az utcán, a közbiztonság összeomlott. Aztán kiderült, hogy igaza van a Bibliának, a tiltás csak megerősíti a bűnt, nem vezet sehova. A világ sem omlott össze attól, hogy mindenki szabadon eldöntheti, iszik vagy nem iszik.

Most ugyanezt a cirkuszt játsszák el a melegjogokkal, és emiatt támogatnak egy sátáni figurát.

*

Az összehasonlítás annyiban is sántít, hogy ugyanezek az evangéliumi keresztény szekták Lincolnt és Churchillt elutasították, míg Trumpot támogatják, arra hivatkozva, hogy ne essenek még egyszer ugyanabba a hibába, amikor őket elutasították. 

Csakhogy az evangéliumi keresztények most is biztos kézzel választják a rosszat, mert akkor Lincolnt és Churchillt nem kellett volna támadni, most viszont Trumpot nem lenne szabad elfogadni. Abszolút megbízhatóan hoznak fordított döntéseket, állítólag mindig Isten vezetése alatt. Aztán az ördöh mégis legyőzi az Istent, aki nem elég erős, hogy az evangéliumi keresztények választását győzelemre vezesse. Így lesz az Trumppal is. 

De ez nem elég nekik, hogy elgondolkodjanak, valami nem igaz abból, amit mondanak.

Azt az ellentmondást, hogy istentelen emberrel akarják "Isten munkáját" elvégeztetni, így indokolják: "Az evangéliumi keresztények legfontosabb szempontjai, melyek alapján választanak, a következők: a megfelelő elnökjelölt védje a családi értékeket, a hagyományos házasság intézményét (mely egy férfi és egy nő között köttetik), azonban megoszlik a véleményük abban, hogy mennyire fontos szempont az, hogyan viszonyul a leendő elnök a különböző etnikumokhoz, a vallásszabadsággal kapcsolatos kérdésekhez, milyen az erkölcse és a karaktere, és kiket jelöl majd legfelsőbb bíráknak megválasztása után."

A "családi értékek, a hagyományos házasság intézménye" felülír minden szempontot, de ez nem a családon belüli szeretetet és boldogságot jelenti. A lényeg a zárójelben van, hogy a házasság "egy férfi és egy nő között köttetik". A homofóbia ír felül mindent. A heteroszexuális házasságot a "családi értékek" védelmével azonosítják. A családi értékek sokkal többet és mást jelentenek annál, minthogy heteroszexuális párok között köttetik. A családi értékek az emberi kapcsolatokban vannak.

A családi értékeket a heteroszexuális házasságokon belül nem veszélyeztetik a homoszexuálisok, őket eleve nem érdeklik más neműek. Attól, hogy más emberek kit és hogyan szeretnek, hogyan élik a magánéletüket, még a heteroszexuális családok nem sérülnek. Lehetne védeni a családi értékeket, például nem kellene verni a nőket, a gyerekeket, lehetne erősíteni egymás tiszteletét és szeretetét, a közösséget. Ezekhez semmi köze annak, hogy más idegen emberek mit csinálnak. 

Nem arról van szó, hogy a homoszexuálisok zavarnák a heteroszexuális keresztények családi életét, hanem a heteroszexuális keresztények akarnak beleszólni olyan nem keresztény emberek életébe, akikhez semmi közük nincs, akik nem hisznek a Biblia tanításában. Saját hitüket, vallásukat akarják ráerőltetni állami erővel másokra. Ez még soha nem sikerült senkinek, ellentétes a Biblia tanításával is. Az egyházon kívüliekhez nincs köze az egyháznak, ezt mondja Pál apostol.

Miután kiderült, hogy ha az erkölcsöket akarják védeni, akkor elsősorban Trumptól kellene megvédeni a világot, megváltozott a tanítás: "Trump fő támogatói az előző választásokkal eltérően már nem várják el tőle, hogy feddhetetlen keresztény legyen, csupán azt, hogy hatékonyan vissza tudja fordítani azokat a bibliai értékekkel szembemenő és korlátozó, sőt azokat veszélyeztető folyamatokat, melyek Barack Obama elnöksége alatt megerősödtek."

Az evangéliumi keresztény mozgalom száz éve permanens végveszélyben él, és állandóan a világot félti, ha nem ők uralhatják a politikát, és nem csinálhatnak az egész országból egy nagy szektát. Ennek keserű gyümölcseit láthattuk a szesztilalom idején. Az a személy, aki a nem feddhetetlen embereket állami erővel kényszeríti, az lehet nem feddhetetlen. Azt írja a Hetek, hogy "John Zmirak, a The Stream online híroldal főszerkesztője szerint az evangéliumi keresztényeknek nem az erkölcsileg tökéletes „politikai megváltóra” kellene várniuk, hanem felismerni, hogy Donald Trump a két jelölt közül az, aki kevésbé veszélyes az evangélium szabad hirdetésére, a keresztény intézmények biztonságára (beleértve az oktatási intézményeket, a házasságot és a családot), valamint a meg nem született gyermekek életére."

*

Először is, Amerikában a legszabadabb az evangélium hirdetése. Soha senkinek senki nem tiltotta meg, hogy az evangéliumot hirdesse. Jobban tennék az állandóan politizáló keresztény vezetők, ha inkább ezzel foglalkoznának. Akkor lenne kevesebb a bűn, nem akkor, ha hatalomra segítenek egy Trumpot, aki majd állami erővel betiltja a bűnt, aztán majd üldözi, aki nem tartja be. Nemcsak a jogsértést, az erkölcstelenséget is üldöznék.

A keresztény intézmények biztonsága nem sérült, nem kerültek veszélybe. Se iskolák, se családok. A házasság és a család nem "keresztény intézmény", a félreértések elkerülése végett, mert a kereszténység előtt is léteztek. Ahogyan léteztek melegek is, a különbség csak abban volt mindig, hogy mikor üldözték vagy nem üldözték őket.

A melegek korlátozásától és üldözésétől egyetlen keresztény család sem lesz jobb. Csak az élet lesz rosszabb. A melegek sem lettek kevesebben, csak többen, mert a Biblia szerint minden tiltásnak ez a következménye, a bűn ereje a törvényben van. Hogy ki kinek fogad hűséget, az csak rá tartozik, az egyházra nem. 

Amerikában Obama elnöksége alatt nem korlátozták a keresztény életet, legfeljebb annyiban, hogy ne kényszeríthessék saját erkölcseiket azokra, akik nem tértek meg. Senki családját sem támadta meg egyetlen homoszexuális sem, fordíta viszont ez gyakran megesett.

A melegjogok nem korlátozzák a kereszténységet, a kereszténység hirdetheti, hogy a homoszexualitás bűn, de nem gyűlölheti a bűnöst, nem uszíthat ellene, nem késztetheti arra, hogy bujkáljon, hogy börtön fenyegesse, hogy öngyilkos legyen, mint sok esetben megtörtént. Próbáljanak elférni a világban, ne betegedjenek bele, hogy másokat nem üldözhetnek valamiért. A melegek azért kritizálják őket, mert nem hagyják békén őket. Gyűlöletet keltenek, uszítanak, méghozzá legtöbbször látens homoszexuális lelkészek.

Emiatt támogatják Trumpot. A melegjogokat behelyettesíthetjük bármivel, mert mindig van valami, amivel nekik harcolniuk kell, ami világvégével fenyeget, amiért az állam megszerzésére és felhasználására törekednek. Ma a melegek, tegnap az alkohol, holnap megint valami más. Ahelyett, hogy a szeretetet hirdetnék, Isten szeretetét, és a bűnösök saját akaratukból megtérnének.

Azt állítják, hogy "a republikánus jelölt az egyedüli akadály abban, hogy Hillary Clinton beteljesítse azt a radikális kulturális háborút, amit Barack Obama indított Amerikában". Obama nem indított kulturális háborút, az evangéliumi kereszténység él permanens háborúban, és félremagyaráz nyilvánvaló tényeket.

A melegjogokat az amerikai alkotmányból vezették le, a diszkriminációellenességből következik. Ez nem háború, hanem béke, az eddigi háborút követő béke lenne, ha az evangéliumi keresztények hajlandóak lennének tudomásul venni, hogy a világi jogot nem a Bibliából, hanem az állam alkotmányából vezetik le. Egyébként a Biblia sem az állami tiltással harcol a bűn ellen.

Az evangéliumi szektákban levő családokra leselkedő újabb veszély a Hetek egy másik cikke szerint, hogy Hillary Clinton "egyértelművé tette, hogy továbbhaladna azon az úton, amelyet a tavalyi, a melegházasságot szövetségi szinten engedélyező döntés nyitott. A „házasság egyenlő jogát” a homoszexuális párokon kívül kiterjesztené a transznemű és más személyekre is".

A Biblia nem gyűlölködőket nevel elvileg, hanem empatikus képeségekkel rendelkező embereket, akik együttéreznek és szeretik embertársaikat. A transzneműeknél szinte majdnem biztos az a helyzet, amit sokan vallanak s mások cáfolnak a homoszexuálisok esetében is, hogy született adottságról van szó, nem perverzitásról. A transzneműek problémája orvosi kérdés, ha nem tudnák. Ezek az emberek belül más neműek, mint amilyen a testük. Szenvednek tőle. E szenvedést tetézi a szeretetlen kereszténység.

Előbb talán meg kellene gyógyítani vagy meg kellene téríteni őket (ami gyűlölettel nem könnyű), és utána eltiltani őket attól az élettől, ami másokat megillet. De ehelyett mögé állnak egy igazán perverz disznónak, hogy az vallási intoleraciájukat emelje az állami politika szintjére. Ezt nevezik ők kereszténységnek.

A cikk azt írja, hogy "Clinton az abortusszal kapcsolatban is egyértelműen radikális álláspontot fogalmazott meg. Kiállt amellett, hogy egészen a kilencedik hónapig engedélyezzék a terhesség-megszakítást, beleértve a részleges szüléssel járó abortuszt (partial birth abortion). Ez utóbbi az életképes magzatok méhből történő kiemelésével és meggyilkolásával járó módszer. A Legfelsőbb Bíróság 2007-ben megtiltotta a késői és a részleges szüléssel járó abortuszt, de Clinton egy új összetételű Legfelsőbb Bírósággal eltöröltetné ezt a tilalmat".

Ez úgy hangzik, mintha 9 hónapos csecsemőket akarnának meggyilkolni. Amerikában nem állnak sorban a 9 hónapos terhes anyák, hogy kivegyék a hasukból a gyerekeiket, hogy a szemétbe dobják. Ez őrültség, hazugság. Clinton nem azt mondta, a liberálisok nem azt képviselik, hogy bármikor bárki vetesse el a gyerekét, és tömeggyilkosságokat hajtsanak végre. Azt mondta, hogy ne az állam döntse el, és ez ugyanabból a liberális alapelvből következik, amely a lelkiismereti és vallásszabadság alapja is. 

Ez nem azt jelenti, hogy  csak az anya dönti el, és aki úgy dönt, az eldobja a gyerekét. Hanem az arra hivatottak hoznak döntést, amikor élet és halálról van szó, amikor az édesanya életét meg kell menteni. Ezt ne az állam döntse el, ne az állam szabályozza mindenkire egyformán, a konkrét eseteket figyelmen kívül hagyva. Ez egy ésszerű dolog. Ha nem így lenne, nem lehetne megmenteni egy anyát, mert aki ezt megteszi, törvényt sért. Erről van szó, nem a magzatok tömeges kinyírásáról, ahogy terjesztik.

Clinton azon a vitán azt mondta, hogy életpárti, minden magzatot meg kell menteni, akit csak lehet, de a konkrét helyzetekben az anya, az orvos, a szakember döntsön, ne az állam. Magyarországon tíz éve meg sem kérdezte az orvos, mit akar az anya, azt sem tudta az anya, hogy az orvos maga döntött, és éppen most távolítja el a magzatát.

A liberálisok az orvosokra, szociális munkásokra, szakemberekre, és az anyára bízzák, milyen helyzetben, mit kell tenniük. Nem olyan abortuszokról van szó, mint amilyenek a szocializmusban Magyarországon voltak, hogy ha valaki nem akarta, akkor elvetette a gyerekét. Életvédelemről van szó. Ezt nevezik ők kulturális háborúnak. Inkább az a háború, amit ők viselnek.

*

Ki is mondják, hogy minden ennek a háborúnak van alárendelve. A cél szentesíti az eszközt. Azt írja a Hetek: „Nem kell elvárnunk azt, hogy tökéletesen csillogjon az eszköz, amit ennek a megvalósítása során alkalmaz.” Már mint a kereszténység. Ezt Machiavellitől olvastuk utoljára. „Ezért a politikusokkal kapcsolatban a keresztényeknek nem azt kell kérdezniük, »ki a keresztényibb?«, hanem azt, hogy »ki alkalmasabb a feladatra?«” Ha Trump, akkor Trump. Ha Orbán, akkor Orbán. Érdekes, hogy nekik mindig egy fasiszta jó a feladatra, az olyan nem fasisztákat, mint Lincoln és Churchill már régen is elvetették.

Eljutottak a goebbelsi csúsztatásokig: "A keresztények felelőssége, hogy az Egyesült Államokban a mindenkori elnök védelmet nyújtson azoknak az állampolgároknak, akiket képvisel." Igen? A nem keresztények azok nem állampolgárok, nekik nem kell a mindenkori elnöknek védelmet nyújtania? Például az őket üldöző, a világot nem az evangéliummal, hanem az államhatalommal megváltoztatni akaró keresztényektől?

Egy pszichopata elmebeteg is elfogadható, ha korlátozza azok jogait, akik nem a keresztény erkölcs szerint élnek. Miközben ők sem élnek aszerint. Mi lenne, ha ezek a kultúrharcosok, akik most a homoszexuálisokat akarják megkövezni, és találkoznának Jézussal, aki a porba írná a bűneiket? Hányan maradnának ott a kövezésnél, mert bennük nincs semmi bűn?

Olyan mélyre süllyedtek már ezek a kereszténység nevében, hogy mindezek mögött a szélsőjobboldal összeesküvés-elméletei állnak: "Wallnau szerint létszámbeli többségük ellenére nem a a keresztények formálják a kultúrát, hanem az a kis létszámú politikai-kulturális-pénzügyi-akadémiai és média elit, amellyel szemben Donald Trump forradalmat hirdetett. Hiába vallja magáról az amerikaiak 70 százaléka azt, hogy „keresztény” és mondja azt 30 százalék, hogy „személyesen találkozott Krisztussal” vagy azt, hogy „újjászületett”, a közvéleményt ma az Egyesült Államokban a tengerparti városokban összpontosuló, egymással sokszoros, sűrű hálózatokba kapcsolódó elit véleménye befolyásolja."

Ez maga a liberális zsidó-világösszeesküvés. Ugyanennek a szerzőnek a mondatával zárul a Hit Gyülekezete újságjának cikke: "Wallnau szerint arra kell választ adniuk, kit akarnak inkább: Sorost vagy Círuszt?”

A meghasonlás legszebb példája, amikor az Izrael-barát, hivatalosan filoszemita evangéliumi keresztény mozgalom báránybőre alól kivicsorít az antiszemita farkas. Ha tükörbe néznének, ebből meg is állapíthatnák, milyen szellemi birodalom részei.

Ennek az irányzatnak a képviselői szeretik keresni az Antikrisztust. Nem kell messzire menni, mert minden jel szerint vagy közülük kerül ki, vagy ők segítik majd a hatalomba.

Szerző: Bartus László / nepszava.us