G.Fodor Gábor először Eric Voegelinről írt, és senkit, de tényleg senkit sem érdekelt, amit összehordott, úgy távozott a magyar politikafilozófiából, hogy egyetlen egy értékelhető mondatot sem volt képes leírni. Ahogy Stumpf István és Lánczi András sem. Egyetlen egyet sem.

Ők a gázkamrákra építették a karrierjük, a gázkamrák miatt nem lettek vidéki középiskolai tanárok, a gázkamrák miatt nyílt meg előttük az út, ez egy ilyen ország, cuncimókus történelemhez Jóságos Stumpf István izű körtepálinka dukál. Az induláshoz persze még kellett a Kádár Dzsoni bácsi belügyminiszterének lánya, vagy a kommunista párt ideológiai folyóiratának szerkesztői széke. És most már ott ül mellettük szürke öltönyben az egykori szkinhed Békés főszerkesztő, Domnul Dumitrescu a mindenkori kretén, és a sok megadja, akiket mindig összetévesztek a többi megadjával.

G.Fodor végül Orbán Viktorról írt könyvet, az Orbán-szabályt. Éppen marginalizálódott a Századvégben, Mária asszony is a második sorból nézi az ügyeletes tenyeres-talpas nyilaskeresztes mosónőt, valahogy ismét jeleznie kellett Jones gazdának, hogy sohasem gondolta ő komolyan, hogy nem jön vissza.

Magyarországon úgy jött el a rettenthetetlen hülyék kora, hogy Petri György fiából is rezsimszolga lett, másodosztályú géfodor, aki csak a facebookon tud havi egyszer lojális lenni, de akkor nagyon. Ezt kaptuk Orbántól. A géfodrokat, a stumpfokat, a lánczikat, a tündöklő középszert, akik most egy újabb generációnak teszik tönkre az életét.

Orbán egy autoritariánus rendszert épített ki, kihozta a legrosszabbat a posztjobbágy-posztnyilas-posztkommer magyar népből, amiből pedig olyasmit is ki lehetett volna hozni, ami elől nem kell elmenekülni a Spitzbergákra. Szemben Gyurcsánnyal, Orbánt nem érdekelte az értelmiség, mert szemben Gyurcsánnyal, ő úgy gondolta, hogy sokkal okosabb, mint a holdudvara. És ebben persze igaza is volt. Azt is jól látta, hogy Magyarországon plebejus politikát kell csinálni, érthető, realista, pragmatikus politikát.

Megtanulta a Carl Schmitt kifestőből a lényeget. Mit megtanulta, ő magyarázta el Carl Schmittnek, hogy ebben az országban, mindig kell egy ellenség, valaki, aki elveheti a munkád, aki nem olyan, mint te, jó, olyan, mint te, de nem úgy olyan, és különben is nem rendes fradista. Fradista politikát kell csinálni, mi vagyunk a fradi, ők az újpest, világos beszéd, az a les, amit befúj a bíró, és hát a bíró nem fúj be semmit, ha feldugjuk neki a sípját. Nincs les, nincs kezezés, tizenhárman vagyunk a pályán és a partjelző időnként lerúgja az ellenfél középpályását, ez a pannonfutball. A fair play a gyengeség jele.

Orbán tudja, hogy ki az erős ember Balmazújvárosban, tudja, hogy mi a helyzet a magyar laposelemkereskedelemben, tudja, hogy mi az, amiért a magyar ember ki megy az utcára, és azt nem csinálja. És pontosan tudja, hogy mi az, amit a magyar ember leszar, és akkor ugye, miért ne. Egyáltalán nem érdeklik a doktríner nyusziságok, hogy mit szól majd a nyugati sajtó, a jóságügyi biztos, tudja, hogy meddig lehet elmenni, és centire el is megy odáig.

És ha kicsit tovább megy, akkor majd visszalép, és majd elmagyarázza a Híradó, hogy nem kellett visszavonni a kutyasétáltatási törvényt, mert az eleve jobb volt, mint a svéd bányagazdálkodási törvény, vagy a holland bármitörvény. Azt is tudja, hogy a magyar ember mitől fél, mi az, amitől nagyon fél, mi az, amitől még nem fél, de Bende elvtárs megoldja. És igenis a német közszolgálati adó az sokkal kormánypártibb, mint ami az ő seggében van, és ezt úgy tudja mondani, hogy ha éppen el nem is hiszi neki a fideszember, de legalább jól megmondta ezeknek a zsidóknak. Vagyis nem a zsidóknak, mert már nem a zsidók a zsidók, csak mindig keverik a fideszemberek, szinte már sajnálom őket, mert tegnap azért még a zsidók voltak a zsidók, Orbániában naprakésznek kell lenni.

Orbán nem kér bocsánatot azért, mert hórihorgas libernyáknak nevezte az orosz közszolgálati televízióban a Karácsony Gergelyt. Ismeri azoknak az embereknek a nyelvét, akivel a kedves Olvasó nem feltétlenül szeretne érintkezni, de sokkal többen vannak, mint a kedves Olvasó. Sokkal, de sokkal többen.

Orbán elérte azt, hogy fél Magyarország gondolja úgy, hogy százezer lakosra nézve Magyarországon volt a legkevesebb áldozata a Covid-járványnak a világon. Pedig az egész világsajtó megírta, hogy sikerült lenyomnunk Gibraltárt és San Marinot, hogy élen vagyunk, mint a női tekecsapat. Az a lényeg, hogy mit ír a simonbesztercei Keresztény Hírmondó és a fülöpbogácsi Nemzeti Mondolat, és hát azok betű szerint ugyanazt írják.

Orbán pontosan tudja, hogy azért kell tizenhatezer lélegeztetőgépet vásárolni, mert a visszaosztott zseton pont azokhoz kerül, akik majd elmagyarázzák, hogy Magyarországon nem meghalnak az emberek a koronavírustól, csak sokáig nem vesznek levegőt. És a sok liberális facebook értelmiségi meg rázza a rácsot, hogy hazudik az Orbán. Ja, hazudik. Majd ha meg tetszik mutatni a Nagy Politikusi Szabálykönyvben azt, hogy kétszer kimarad a dobásból, aki hazudik, akkor majd én is fogok nyifogni.

G.Fodor még sem írhatja azt, hogy Orbán egy dobrudzsai lókupec, mert akkor azért azt is le kellene írnia, hogy ő egy dobrudzsai lókupec lótifutija. Ő ezért a könyvért olyan harminc-negyven négyzetméternyi extra nagy belmagasságot kapott Mária asszonytól, és talán a harmadik felháboroncból megint előléphet második megdühönccé. Lánczi pedig elmondhatja magáról, hogy alig maradt el Bayer Zsolttól az ajnárban, kap majd valami intézetet, ahol majd írhat az észak-macedón testvérpártnak Leo Strauss végbélsipolyának transzcendenciájáról.

Csak vége lesz egyszer...

Forrás: orulunkvincent.blog.hu