Világszerte – természetes módon – a menedékjogot nem tagadhatják meg senkitől. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata aláírói között ott van Magyarország is, illetve az Európai Unió összes országa. De most kontinensünkön olyan helyzet alakult ki, amelyet a menekültek radikálisabb ellenzői (közöttük Orbán Viktor is) korábban soha nem tudtak volna elképzelni vagy megálmodni. A koronavírus terjedése miatt az Unió külső határait e helyzetben nem EU-polgárok zárják le.

A menedékkérők mentesülnek a beutazási tilalom alól, de az Európába való tényleges beutazás gyakorlatilag lehetetlenné vált a menekültek számára. Még a különösen kiszolgáltatott családok számára nyújtott humanitárius programokat is felfüggesztették – mert az emberek egyszerűen képtelenek átjutni a határokon. Az „Európa Erődítmény” – ez a történelmi kifejezés, Adolf Hitler találmánya – 75 év múltán valósággá vált, ahogyan azt Angela Merkel kancellár és a német politikusok (akik eddig a legtöbbet tették a menekültekért több kontinensen is) 2020. március 21-én tett nyilatkozataikban hangsúlyozták. E helyzetben – ezt megelőzően is – Németország és Franciaország tette a legtöbbet a háborúk elől menekültekért.

Bamberg, Bajor Szabad Állam-Kijárási tilalom, 2020. március 21.

A menekültek már nem léphetnek be az Unióba

A német szövetségi kormány felfüggesztette a humanitárius segélyeket. Az európai határokon történő utazási korlátozások és nem egy-egy tartomány politikusai akadályozzák a migránsok beutazását.

Még lehet néhány olyan ember, akik örülnek annak, hogy a migráció témája egyelőre kimarad a hírekből – de ennek csak akkor örülhetnek igazán, ha nekik sikerül túlélni a veszedelmes járványt. A fertőzés félelme gyűrűként terjed a kontinensen. Egyetlen menedékjogi törvénynek sem lehetett volna ilyen gyors hatása. Még a nyílt társadalom védőinek is be kell vallania: úgy a belépés ellenőrzése, mint az ideiglenes határok bezárása is indokolt az Unió mindegyik tagállama számára. A már eddig megtapasztalt vészhelyzet, az ezres nagyságrendű halálozások nem hagynak más választást.

Azoknak, akik Európa kerítésein, kapuin kivűl tartózkodnak, meg kell várniuk a járvány elmúltát. Kevés képzelet szükséges ahhoz, hogy elképzeljük, mi történik akkor, amikor a koronavírus olyan országokba érkezik, mint Líbia. – A menekülteket egy-egy közel keleti és ázsiai országokban embertelen körülmények között egyszerűen, a koncentrációs táborok mintájára bezárják. Ismerünk olyan európai országot, ahol még az élelmet is megtagadják tőlük. A vírust milliók szállítják Törökországba, Libanonba és Jordániába – az ott felállított menekülttáborokba is. A nemzetközi segélyek már fogynak, morzsolódnak, sőt, olykor bűnösök kezébe kerülnek. A német menekültügyi hivatal minden közalkalmazottat kivont a külföldi humanitárius programokból. Mindenki menti a saját bőrét, nincs más megoldás. A koronavírus elleni küzdelem mértékét még nem mértük fel teljesen, az árát pedig még nem fizettük meg.

Az, hogy mások meghalnak, míg mi esetleg életben maradunk és csupán az Európai Unión kívüli emberek, országok megfigyelésére szorítkozunk – az összeegyeztethetetlen azzal a humanitárius szellemiséggel, amely európaivá tett bennünket, és amelyen az egységes Európa gondolata egykor alapult.

Lombardia – Olaszország, a pokol előszobája

Szomorú, megrázó sorokat kaptam e-mail-en Olaszországból. – „A majd elmúlik és a minden rendben lesz, szavak csak a gyermekek számára vannak feltartva” (…) Szinte mindenkinek van legalább egy fertőzött az ismerősei között, vagy egy halott, akit elsirat. Ezt a nemzeti média talán még nem értette meg, és nemcsak ők, hanem a máshol élő olaszok egy része sem. Minden nap úgy múlik el, hogy üzenetet kapok: az a 46 éves ember, akit ismersz, szörnyen beteg, vagy eltűnt, elment…  Még néhány nappal ezelőtt, hogy őszinte legyek, a helyzet Bergamo-ban nem tűnt olyan tragikusnak, mint amilyen március 20-ra lett. Még akkor sem, ha az összes riasztó jel már mutatkozott. Most azonban már senki sem állítja, hogy ez a helyzet olyan könnyedén megoldható.

Észak-Olaszországban és Ausztriában alig két héttel korábban még viccelődtek, a Facebook-on „vadásztak” a fertőzöttekre. A járvány áldozatainak ostoba kutatása zajlott az interneten. Aztán eltelt néhány óra, és senki nem kérdezett semmit, mert a vírus, amely nem kegyelmez, lesújtott valakire a közelében. A koporsó látványa észre térítette. Kolléga, barát, ismerős vagy éppen egy családtag tűnt el végleg a világunkból.

Szomorú időket élünk, nem lehetünk minden pillanatban a szeretteink mellett – miközben nem tudhatjuk, hogy kinek hány napot, hetet vagy hónapot hagyott az Életek Bírája. Többnyire egyedül távozunk a másvilágra. (…)  Beragadtunk a házunkba, mintha őrizetben lennénk, és olyan halálhíreket hallunk, amelyektől összetörik a szívünk. (…)  Tudod és hallottad… csak tegnap közel 500 „eset”. Már meg sem kell nevezni az eset mibenlétét. -  Ezért azt akarom kiáltani a világ minden tájára – hogy mindenki megértse – aki még tehet valamit: otthon kell maradni és megvédeni magad!... Már van, aki tudja és megértette, és úgy őrzi a szeretteit, mint egy ereklyét. Akiknek több az embersége, nos, azok úgyis tudják, hogy mit kell tenniük. Ők azok, akik tudják, hogy a rövid kis életünkben nem maga a puszta lét, a mindenáron történő túlélés a legfontosabb.