Egy új tanulmányban a szakértők csillagászati és statisztikai modellezés segítségével mérték fel, hogy miként alakulhattak ki, illetve tűnhettek el a lehetséges intelligens fajok galaxisunkban – írja a Live Science. A Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatóinak célja az volt, hogy kiderítsék: hol és mikor jelenhet meg a legnagyobb valószínűséggel az értelmes élet.

A csapat arra jutott, hogy egy idegen civilizáció fennmaradását leginkább az veszélyezteti, hogy az idegen élet hajlamos elpusztítani önmagát. Jonathan H. Jiang, a csapat tagja szerint Carl Sagan óta rengeteg vizsgálat folyt, a Hubble, illetve a Kepler űrtávcső pedig különösen nagy mértékben járult hozzá a Tejútrendszer alaposabb megismeréséhez. Ezek az adatok mind közelebb visznek a Drake-formula pontosításához. Ezt az 1960-as években hozta létre Frank Drake, és azt határozza meg, hogy mennyi egymással kommunikálni képes civilizáció van egy adott csillagközi térrészben.

A szakértők olyan faktorokat elemeztek, amelyek hathatnak az élet fejlődésére. Ilyen például az, hogy egy Nap-szerű csillaghoz tartozik-e Földhöz hasonló bolygó; hogy milyen gyakoriak a pusztító szupernóva-robbanások; illetve hogy az intelligencia valóban hajlamos-e saját magát megsemmisíteni.

A kutatók ezen tényezőkkel modellezték a Tejútrendszer evolúcióját. Az eredmények alapján a legnagyobb valószínűséggel a galaxismagtól 13 ezer fényévre, a Tejútrendszer születése után 8 milliárd évvel alakulhatott ki az intelligens élet. Összehasonlításképp: a Föld 25 ezer fényévre fekszik a galaxis középpontjától, az emberiség pedig a rendszer létrejötte után 13,5 milliárd évvel fejlődött ki.

Ez azt jelenti, hogy fajunk viszonylag későn tűnt fel, és a galaxis civilizációinak határán élhet.

A szakértők azt feltételezik, hogy a Tejútrendszerben még létező potenciális értelmes fajok szintén fiatalok lehetnek, hiszen az intelligens létformák idővel elpusztíthatják önmagukat. Ebből az is következik, hogy a galaxisban rengeteg civilizáció bukott már el. (24.hu)