Szimbolikus értelme van számomra annak a blogbejegyzésnek, amit a szómenéssel és szereplési kényszerrel megáldott/megátkozott Varga Judit tett közzé, hogy hát ő éppen kóborol egyet a Vár alatti (vajon miért üres?) alagútban. Szál egyedül.

Valóban! Varga Judit sötét alagútban tévelyeg!

Annak már sokszorosan bizonyságát adta, hogy a jog alapfogalmaival sincs tisztában. Most viszont kétségeket ébresztett aziránt, hogy hogyan tudott, mondjuk történelemből egyáltalán leérettségizni.

Múlhatatlanul szükségesnek tartotta, hogy Szent István politikjának elemzésébe bonyolódjon Soltvadkerten tartott ünnepi beszédében.

Ő úgy látszik nem vett részt azon a kurzuson, melyen Orbánt és a legfőbb munkatársait megtanították beszélni.
Először is lelassították Orbán, Szijjártó és mások beszédét. Másodszor beléjük verték, hogy egyszerű, érthető, a legprimitívebb hallgatóság által is értelmezhető, befogadható tőmondatokban beszéljenek. Tömör, kinyilatkoztatásszerű mondandó!
(Megjegyzem, az ellenzéki politikusoknak is hasznára lett volna egy ilyen kiképzés!)
A tartalom szinte mindegy! A lényeg a folyamatos acsargás, az ellenfél (számukra ellenség) rágalmazása, mocskolása, a tényekre fittyet hányó értelmezés, hazudozás orrba-szájba skrupukusok nélkül.
Mellyel vitatkozni nem lehet. Vagy nem érdemes. Ha egyáltalán hagynak szóhoz jutni, mint ahogy vitában soha nem hagynak. (Ennek Szijjártó a nagymestere.)
Mindezt imamalomszerűen ismételni, hogy berögződjön! Ahogy Hitler tanácsolta és művelte.
Ha pedig mégis sarokba szorítanának, valami blődséggel elütjük a dolgot. Például nem foglalkozom nőügyekkel, üzleti ügyekkel, és a többi.

Van, amit Varga magától elsajátított. Például a hazudozás, meg, hogy vita nincs. A kritikus hozzászólásokat a rendszer automatikusan törli, öncsalás jeligére: engem mindenki imád!

A kurzus további fontos elemei azonban ismeretlenek maradtak számára.
Hosszas fejtegetésekbe bocsátkozik, mint most, az ünnep kapcsán is. pedig lehet másként, hatásosabban.

G. Fodor például tömör egyszerűséggel, ellentmondásra módot sem adva kijelentette, hogy Gyöngyös népe elárulta a nemzeti ünnepünket azzal, hogy köszönte, nem kérte a tűzijátékot.
Lehet ezzel az állítással vitatkozni? Pontosabban: érdemes? Szerintem nem! Egyetlen dolgot lehet vele művelni. Érdeme szerint lehúzni a klotyón, a szerzővel együtt. Menjen aratni! Nagyjából ennyi.

Varga Judit mostani fejtegetései az alagutat akkor is eszembe juttatnák, ha nem barangolt volna benne látványosan.

Hogy aszongya: "Szent István öröksége az akarat, mellyel ellenállunk az újkori népvándorlásnak, a nyugati önpusztító ideológiáknak és a brüsszeli birodalmi törekvéseknek".

Na, mármost! Az akarat rendben van. Ámbár nem hajlítható! Legfeljebb egy kiskanál. Az is svindlivel. Mert a kártyavárak, akarat ide vagy oda, előbb, utóbb összedőlnek. Mint Hitleré.

A többi marhaság! Szent István mindennek pont az ellenkezőjét képviselte. Nyugatról (és Bizáncból) importálta a kor Európában uralkodó ideológiáját, a kereszténységet, ezzel az új királyságot gazdasági, szervezeti és világnézeti szempontból egyaránt a kor világszínvonalára emelte.
A mai kormányzat pont az ellenkezőjét műveli az archaikus, vissza a feudalizmusba-politikájával.

Ami a népvándorlási szokásokat illeti, magunk is az itt kárhozatatott népvándorlás hullámain érkeztünk a Kárpát-medencébe, mondhatni a háborús erőszak, a nálunk erősebb népek nyomása elől menekülve.

Aztán Géza és István helyezte a történelem sírkamrájába a magyarokra, sajnos, vagy nem sajnos jellemző nomád, rabló, garázdálkodó, fosztogató életformát.
Melyet a visszahúzó erők, a sámándobosok, az ősi életformához ragaszkodók ellenében erőszakkal kellett meghonosítaniuk.

Meg aztán, Varga Judit bizonyosan nem olvasta István király Intelmeit fiához.
"Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő! Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jó akaratúan becsben tartsd és gyámolítsd, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem máshol lakjanak!"
Pech! Azt gondolom, ez sem igényel kommentárt!

Ami a birodalmi törekvéseket illeti, ma ilyenek nincsenek.
Van egy Unió, melyhez önként csatlakoztunk, melynek egyelőre csak az előnyeit élvezzük – pontosabban élvezik Varga Juditék: a szűk uralkodó bagázs.
Hogy az adomány fejében amazok ellenőrizni szertenék, mennyit lopnak el itt a saját adófizető polgáraik pénzéből, ez számomra tökéletesen érthető.

A muhi és a mohácsi csatára való utalás, hogy tudnillik azok a birodalmak már eltűntek, mi meg túléltük, nem tudatlanság, egyenest ostobaság!
Mert e két ütközetnek az igazi jelentősége az, hogy elvesztettük, legalábbis az utóbbi által a függetlenségünket, és ez (!) a máig ható következmény.
Többek közt, és különösen a zsákutcába jutott magyar társadalomfejlődés. Mellesleg a "történelmi" Magyarországnak is vége, ha már elmúláson gúnyolódunk, kedves kisasszony! Úgyhogy leginkább mi fáztunk rá!

Szóval saját érdekében nem ártana, ha Varga megfékezné a szómenését. Mert tanulni úgy látszik nem hajlandó!

A híveit nyilván nem zavarják e tudatlanságból eredő, vagy szándékos ferdítések, melyeket a jog, most már a történelmi ismeretek terén elkövet.
De az írás megmarad! És a jövendő nemzedékek ámulattal fogják konstatálni, hogy ilyen ember milyen magasra jutott. Nem éppen hízelgően.
Sem rá, sem pártjára, sem az őket megválasztókra nézve.

Ami pedig a buzgó kereszténységet illeti, mely manapság deklaráltatott, ámbár a való életben a keresztényi erényeknek és tanoknak vajmi kevés nyomával találkozhatunk, éppen legbuzgóbb hivatali hirdetői részéről, kifejezetten vicces erről szónokolni, miközben az ünnepi cirkusz egyik fénypontjaként nagy állami becsben tartott pogány sámánok és varázslók vonulnak.
Közvetlenül a bádogból készült István király és a malacszínű turul tövében. Melyek, primitívségükben ízléstelenségükben, ostobaságukban Rákosi május elsejei felvonulásait idézik fel, a harsány propagandaszövegeket hordozó teherautókkal, hogy aszongya. "minden zsák búza egy csapás az imperializmusra"! És a többi.

Egyszóval emlékezetes ünnep volt. (Leginkább a hölgy számára, aki a tévében elmondta, hogy jól érezte magát. Németországból jött haza erre az alkalomra. Már megy is vissza. Ja, így könnyű!) És Varga Judit is hozzátette a magáét. Menetrend szerint.

Mellesleg, nyakunkon a negyedik hullám. Csak a hülye nem látta előre. Orbán igen. Csak őt nem érdekli! Úgyhogy összeterelte nyáját, lesz, ami lesz.
Felelős kormányzás!