Lánczi András szerint "Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Rossz, aki másra gondol. Kérem a kedves olvasókat, döntsék el , vajon olyan országban akarnak élni, ahol a lopás lényegében törvényesített, vagy olyanban, ahol mindenki számára parancs: Ne lopj!

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk a tanúi az elmúlt években. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót ilyen kreatív módon lehetővé tevő hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon. Még az egyes ügyek felsorolására is oldalakra lenne szükség. Azt gondolom, hogy sokan emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk-e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy.

Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is -a hangzatos céloktól eltérően -kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától?

Kihagyhatatlan az írásból a miniszterelnökhöz közelállónak mondhatók gazdagodása, mindannyiunk pénzéből,- ahogyan ők mondják -, legálisan. Simicska Lajos birodalma - aki mára már szinte népmesei hős, az "ellenállás" szimbóluma - 2015-ig, a nevezetes G-napig talán még azon a közbeszerzési pályázaton is nyert, ahol el sem indult. Kiderül e valaha, hogy kiknek a zsebébe landoltak a már akkor is jócskán túlárazott EU-s pályázatokból származó "alkotmányos költségek"? A nagyfőnök a volt pártpénztárossal történő szakítás után, az oszd meg és uralkodj elvét valósította meg.

Mindenki tőle függ, a hűbérúr kegye nélkül senki sem számíthat zsíros állami megrendelésekre. A hűséget milliárdokkal viszonyozta, mintha a sajátjából adná. Így lett az Orbán rendszer egyik szimbóluma, a nemzet gázszerelője, aki pár év alatt az ország legtehetősebb emberei között találta magát. A nevén levő cégek számát valószínűleg maga sem tudja, a fáma szerint több mint száz cég tartozik az egykori gázszerelő, miniszterelnöki cimbora érdekkörébe. Elképzelhető, hogy mekkora vagyonnal rendelkezik a felcsúti milliárdos, amikor a vagyonnyilatkozatából egymilliárd forintot, csak úgy kifelejtett. (Míg ezeket a sorokat pötyögtetem, úgy 11 millió forinttal lesz gazdagabb.)

Mészáros Lőrinc neve összeforrt gyerekkori barátjáéval, a foci nagy szerelmesével. Sokak szerint -ezt eddig még nem sikerült egyértelműen bizonyítani -a nemzet gázszerelője nem egyéb, mint a miniszterelnök családjának a strómanja, vagyonának őrzője. A sor végére maradt a miniszterelnök "kötélbarátja", aki a milliárdos üzleteit valószínűleg, nem saját tehetségének, hanem a nagy ember barátságának köszönheti. Sok mindenkit kihagytam, de a terjedelem korlátozott. De azért, még muszáj megemlítenem az éjszakai élet császárát, a fiatal női szívek hódítóját, aki lehet, szivarral a szájában született. Valamit nagyon tudhat, a magyarosított nevű honfitársunk, hiszen számolatlanul öntik a zsebébe a milliárdokat.

A panamák országa lettünk. Kisstílű, szerény képességű emberekből lettek dúsgazdagok pár év alatt. Cserébe, lojalitást, feltétlen hűséget vár el a Várba költöző hűbérúr. Mintha a 900'-as évek elejének Magyarországában megállt volna az idő. Ady akkor írt sorai ma is aktuálisak:

"Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember is panamázik. Ne tessék ezt cinizmusnak venni. Ez a korrupció természetrajzának egyik erős, tapasztalati igazsága. A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státusférfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek. Ilyen bizalmas diskurzusok alkalmával, kaszinókban, kávéházakban, vendéglőkben, zsúrokon, redakciókban, folyosón tessék hallgatni előadásokat a magyar közéleti erkölcsről."

/Panama és Anarchia, Nagyváradi Napló 1903. július 30./