Magyarul a Wikipédián ennyi van róla: https://hu.wikipedia.org/wiki/Azhar_Egyetem

Angolul pedig ennyi: https://en.wikipedia.org/wiki/Al-Azhar_University

Az egyetemet a 10. században alapították a Fátimidák, akik síita kalifátust tartottak fenn. Az oktatás 975-ben kezdődött és a későbbiek során, ahogy egyik kalifátus váltotta a másikat, az Al-Azhar a szunnita Iszlám központi intézménye lett, ahol nem csak a szunnita, hanem síita, szúfi iskolák tanításait is oktatták. Így az innen kikerülő hittudósok átfogó képpel rendelkeztek az Iszlám Ummába tartozó közösség gondolkodásáról. Dominánsan a szunnita Iszlám Shafaita iskolája van jelen a tanrendben, de a Hanafita és a Szúfi elemek is meghatározók.

Személyesen 1982-86 között hallgattam itt az Iszlám tudományait.

Lássuk, hogy kerültem ide. Gödöllőn végeztem agrármérnökként 1979-ben. Egyetemi éveim alatt szobatársamtól megtanultam arabul. Doktoráltam, majd Líbiába küldtek egy agrár cég képviseletében. Szabadidőmben nekifogtam a Korán fordításának. Ez ekkor még csak hobbi volt. De a hobbi elragadott és érteni kezdtem valamit az Iszlámból és úgy éreztem, hogy ennek a rendszernek az ismerete fontos számomra.

A sors úgy hozta, hogy 1992-től áthelyeztek Egyiptomba. Rengeteget tolmácsoltam különböző küldöttségeknek, így kerültem kapcsolatba Eszam Radival, aki akkor öntözési miniszter volt. Megemlítettem számára, hogy van egy Korán fordításom, amit korábban már eljuttattam az AlAzharhoz véleményezésre, de nem kaptam választ. Eszam Radi vallásos ember volt. Felhívta az AlAzhar sejkjét Gadd Al-Haqq Ali Gad Al-Haqq-ot (1917-1996), aki ebben az időben töltötte be az AlAzhar nagy-sejki funkcióját és időpontot kért meghallgatásra. Ezen a meghallgatáson a miniszter is jelen volt.

Egy több órás beszélgetés vette kezdetét a Korán értelmezéseiről, nyelvi megoldásokról, nem részletezem. A lényeg: Gad Al-Haqq ajánlatot tett: hajlandó vagyok-e bejárni az Al-Azharba Iszlámot tanulni? Persze, hogy hajlandó voltam.

Az Al-Azhar jelenével nem vagyok tisztában. Akkoriban kétféle oktatás volt. Osztálytermes és oszlopos. Az osztálytermes nem különbözik a világi iskolák rendszerétől. A diákok osztálytermekben tanulnak évfolyamok szerint. Ezen nem tudtam részt venni napi elfoglaltságaim miatt. Maradt az oszlopos.

Az oszlopos oktatás diskurzuson alapult. Ez volt az eredeti oktatási módszer. Az Al-Azhar oszlopcsarnokának oszlopai tövében egy-egy diszciplína tudósa, sejkje ült, akit diákok vettek körül és diskurzus alapon folyt az oktatás. Ha a sejk úgy látta, hogy egy diák megfelelt a követelményeknek, tovább küldte a következő oszlophoz, ahol egy másik sejktől egy másik tananyagot sajátíthatott el. Amennyiben nem felelt meg a tudásszint, a sejk a hallgatót könyvtárazni küldte. Ez így ment addig, míg a diák körbe nem ért az oszlopcsarnokon. Van, aki pár év alatt megtette ezt az utat, de van, akinek évtizedekre volt szüksége. Nekem 1982-86 között sikerült.

Ami a tananyagot illeti, az arab irodalomtól kezdve, doktrínák, fiqh, hadisz és ezer más. Ennek könnyen utána lehet nézni a Kortárs Iszlám enciklopédiában: https://mek.oszk.hu/20900/20901/ és az Eufatwa honlapján: https://www.eufatwa.com/, ugyanis e művek tematikája, követi az AlAzharon oktatott tematikát, témaköröket.

Egykori tudósaim mára jószerivel mind meghaltak. Aki nem, az elköltözött Egyiptomból más, jól fizető országba, de olyan is van, aki átpolitizálódott. Az Al-Azhar jelenével nem vagyok tisztában, ahogy egykori magyar alma mátereim jelenével sem, mert a ma adott tudás más, mint ami akkor volt.

A csatolt képeken az Al-Azhar nagy-sejkjeinek tablója, Gad Al-Haqq, atyai tanárom, vezetőm látható, aki engem először sejknek szólított és pár olyan kép, melyek az ott folyó tanítást mutatják.

P.S. Adalékként annyi, hogy az Al-Azharon folytatott, diskurzuson allapuló módszer számomra bebizonyította, hogy egy ember, ha nagyon koncentrál, akkor sem tud kiadni 30%-nál többet saját tudásbázisából. Ahhoz, hogy a maradék 70% kijöjjön, azt kérdés-feleletekkel, vitával ki kell provokálni. Ezért egy mester nem lehet nagymester addig, amíg csak ír. Akkor válhat nagy gondolkodóvá, ha iskolát létesít és gondolatai a diskurzussal érlelődve válnak termékennyé. Tehát a diskurzus nem csak a diákot, hanem a tanárt is érleli. Ez így volt a múltban. A jövő más lesz.