Rengeteg ismerősöm tanít általános, és középiskolában egyaránt. Gyakran beszélgetek velük, sokukkal rendszeresen levelezek is. A közös bennük, hogy napról-napra rosszabbul érzik magukat a bőrükben. Jó ideje tudom, hogy újságban névvel, beosztással nem szívesen nyilatkoznak, mivel tudják, hogy az állásukkal játszanak, ha nyilvánosan kritikát mernek gyakorolni - írja a heol.hu oldalán Barta Katalin.

A napokban a Pedagógusok Szakszervezete rendezett a Magyar Közoktatás Napja alkalmából fórumot Az igazság pillanata címmel, ahol elég sötét képet festettek a tanárok a tarthatatlan oktatási rendszerről, a KLIK tehetetlenségéről. Ennek kapcsán kérdeztem meg néhány megyénkben tanító pedagógust, hogy érzik magukat mostanában.

– Huszonöt éve tanítok, de ehhez hasonló, megalázó időszakra nem emlékszem – mondja az egyikük.

– Néhány éve a tanáriban nyíltan mindent meg lehetett beszélni. Az értekezletek a gyerekekről szóltak, a tanításról, új módszerekről, ma nem így van. Többnyire azért jövünk össze, hogy valami újabb adminisztrációs feladatról hallgassuk meg a legújabb tájékoztatót. Szólni nemigen szól senki, hiszen tudjuk, hogy mindenki mindenkit figyel. A ránk erőltetett etikai kódex szellemében kell viselkednünk, ami egyszerűen nevetséges, mégis beletörődtünk ebbe is – közli szkeptikusan az egyik általános iskolai tanár.

- Az egész napos iskola bevezetésével és a megemelt óraszámokkal esély sincs arra, hogy kreatív megoldásokat alkalmazzunk. Régebben sok időt  áldoztam arra, hogy színes, lendületes órákat tartsak, sok szemléltető eszközzel, interaktív elemeket becsempészve. Ma erre nincs idő. Az dolgozatokat ki kell valamikor javítani, a szülői értekezleteket, fogadóórákat meg kell tartani, ha többet szeretnék keresni, a portfóliót fel kell tölteni. A családomra alig jut idő. Hulla fáradtan érek haza, és tudom, hogy este is dolgoznom kell – jön az újabb vélemény. – Zavar az is, hogy mindössze kétféle tankönyvből taníthatunk, aminek a tartalmával is komoly gondok vannak.

– Feltöltöttem a portfóliót, mestertanár lettem, sokkal jobban keresek, mint pár éve, de elveszítettem mindazt, ami erre a pályára hívott: a nyitottságomat, a szakmai függetlenségemet, a kollégáimban való feltétlen bizalmat és tiszteletet. Szomorúan mondom, de igaz: alig várom, hogy nyugdíjazzanak, mert ebben a légkörben már nem szeretnék tanítani – jegyzi meg az évtizedek óta tanító barátom, aki azt is hozzáteszi, hogy a KLIK-ben szerepet vállaló volt kollégái mára szinte kivétel nélkül meghasonlottak. Volt, aki visszatért tanítani, de olyan is akadt, aki hosszú évek után teljesen más munkakörben helyezkedett el.

– Életem legrosszabb döntésének bizonyult, amikor elvállaltam a KLIK-be való delegálást – összegzi véleményét egy korábban lelkes pedagógus. –Mára úgy érzem, hogy nap mint nap elárulom a szakmát, pedig igyekszem mindent megtenni a kollégáimért. Naponta gyötör a lelkiismeret, amikor sokadjára csörren meg a telefon ki nem fizetett jubileumi jutalmak, bérlettérítések miatt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen csapdába kerülök. Visszaút már nincs, s a jövő is egyre bizonytalanabb. Mára pontosan látszik, hogy ez a fajta központosítás rosszul sült el, nem hatékony. Az önkormányzatok felelősebb gazdái voltak az iskoláknak. Legyen elég ennyi.

Állandó feszültségek a hétköznapokban

A Pedagógusok Szakszervezete által a Közoktatás Napján rendezett fórumon is rengeteg kritika hangzott el a mai oktatási rendszerről, a KLIK tehetetlenségéről. Nem csak a gyerekeknek lett nulladik és nyolcadik órájuk. Ezzel együtt nőttek a pedagógusok terhei is – mutatott rá Nagy Emília, aki szólt arról is, hogy a fenntartás és a működtetés szétválasztása (a háromezer lakosnál nagyobb településen a KLIK fenntartja, az önkormányzat működteti az iskolákat – a szerk.) tarthatatlan állapotokat idézett elő: a takarítók az önkormányzat, a pedagógusok a KLIK alkalmazottai. Ez is állandó feszültség forrása.

heol.hu / Barta Katalin