Mindig nagyon vigyáztam magamra, az egészségemre, igaz volt is bajom vele rendesen, de talán éppen ennek köszönhetem, hogy jól ismerem a testem és annak működését, korlátait.
29 éves vagyok, nemrég költöztem egy másik városba, fél éve van egy új munkahelyem és 5 hónapja ismertem meg életem szerelmét. Legalábbis egyenlőre így fest. Albérletben élek, pályakezdő fizetésből (merthogy nemrég diplomáztam és így most megint pályakezdő vagyok).
Tehát mint látható épp csak elkezdtek stabilizálódni a dolgok, terv szerint még 2,5 évet biztos dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, közben elmegyek még egy mesterképzésre, félreteszünk egy kis pénzt, ha sikerül talán saját vállalkozást indítunk. Ha tartósnak bizonyul a kapcsolatunk, akkor kb. 2 év múlva Apukám telkén építünk egy kis házat és családot alapítunk. Így beszéltük meg és ez jó tervnek bizonyult. Küzdelmes, nehéz éveket jelent, de mégis vállalható a jövő és a leendő gyerekek szempontjából is.
Ugyanakkor a sors (vagy valami hasonló) egy kicsit másképp gondolta a történetet.
Pontosan egy hónappal ezelőtt nem jött meg a menstruációm, annak ellenére, hogy védekeztünk. Igazából ez már csak megerősítette a korábbi gyanúmat, mert már nagyon hamar megéreztem, hogy valami történt. De a kimaradt menstruáció bizonyosságáig próbáltam elhitetni magammal, hogy az érzékeny mellek és a nagyon enyhe alhasi fájdalom nem azt jelenti, amit sejtek.
A meg nem jött menstruáció esedékességének napját követő hétvégén teszteltünk. Kora reggel, mert a szerelmem dolgozni indult. Lélegzet visszafojtva vártuk a megjelenő pozitív jelzést – én ugyanis tudtam, hogy ez más nem lehet.
Az lett. Szent ég, hát tényleg terhes vagyok. 3 hetes.
Hazafelé úton tervezgettünk (Andris dolgozni ment, én a családomhoz). Mi lenne, ha megtartanánk? Hogyan oldanánk meg? Milyen lenne?
Egy távolabbi jövőbe (3 év múlva) helyezve, milyen csodálatos is lenne. De mooost?
Majd meglátjuk. Majd én eldöntöm. Elvégre ez az én testem. Az én felelősségem és ha úgy döntök, hogy megtartom a kis valamit ott bent, az ő élete, az ő jólléte is az én felelősségem lesz.
Szegény családban nőttem fel, sok testvérem van. A szüleim a tőlük telhető legtöbbet adták nekünk, ennek ellenére elég viharos kis életünk volt, bár tény, hogy a legfontosabbat, a szeretetet mindig megkaptuk. Bár ilyen egyszerű lenne. De szeretetért semmit nem adnak a boltban, sem tetőt a fejünk fölé, ruhát és ételt sem, én pedig nem vagyok hajlandó nyomorba gyermeket szülni, mert nagyon jól tudom, hogy milyen nélkülözni és ennek nem teszem ki a gyerekemet, még akkor sem, ha a döntésem miatt kis hazánk oly rosszindulatú közvéleménye végül boszorkányságért máglyán megégetne, de legalábbis a homlokomra égetné a skarlát betűt, hogy „gyilkos”vagyok.
Önzőség vagy sem, az, hogy megszüljem s aztán örökbe adjam, számomra elképzelhetetlen, mert ha már vállalom a szülést, akkor nem fogom odaadni senkinek azt, aki belőlem lett. Ezért is lehet kiabálni, hogy boszorkányság…az én életem, majd elszámolok vele azok előtt, akik előtt mindannyiunknak kell, de legfőképpen magammal.
Tehát a pozitív teszt napján a döntés sziklaszilárddá vált bennem: meg kell szakítanom ezt a terhességet.
Kutatni kezdtem a lehetőségeimet, hogyan lehet a legkíméletesebben elvégezni a beavatkozást, elolvastam az interneten milliónyi cikket, természetesen többségében „védjük meg az életet”, „gyilkosság”, „tiltsák be az abortuszt!” kezdetű, hülyébbnél hülyébb eszmerendszerbe kapcsolt rigmusokat találtam, valamint azt, hogy Magyarországon milyen megaláztatásban részesül az az éves szinten közel 40.000 nőtársam, aki mindezen cikkek és rosszalló tekintetek, megjegyzések ellenére az abortuszt mellett dönt.
Magyarországon hivatalosan csak műtéti úton végeznek abortuszt. Ami 2 családvédelmi, védőnői konzultációt követően lehetséges, 30.000 Ft ellenében. A műtéti beavatkozásnak számos szövődménye lehet többek között fertőzés, a méh kilyukadása és meddőség. Jól hangzik, ugye? Mindenhol ezt hangsúlyozzák, gondolom ez is egy beépített nyomásgyakorlás, hogy ne tedd meg, mert akkor te egy gyilkos vagy, de ha már ilyet teszel, meg is érdemled, ha így jársz. Műtétre nem megyek ez egész biztos, felettem ne ítélkezzen senki és ne is dugjanak belém semmilyen rettenetes műszert, mert 1000%, hogy elkapok valamit vagy kiveszik a méhem.
Tovább kutakodván újabb lehetőségre bukkantam: Abortusztabletta. Halleluja, meg vagyunk mentve. Kisebb kockázat, nagyon fáj, de minimális a szövődmények kialakulásának lehetősége, nem károsodik a méhszáj, nincs műszeres beavatkozás így a meddőség kockázata kicsi. Remek. Jaaa, hogy ezt a lehetőséget a KDNP hős férfijai (akik amúgy sokat tudnak erről a témáról, meg egyeltalán a nőkről) megvétózták és végül nem került engedélyezésre. Legyenek csak meddők a magyar nők, ez az. Gratulálok. Kutatom tovább. Ausztriában lehetséges 150.000 Ft körülbelül. Remek. Ez meg a havi fizetésem. De végülis, ha minden kötél szakad, akkor valahogy megoldom, nincs vesztegetni való időm. Írnak valahol sejtelmesen arról is, hogy létezik egy alapítvány valahol a világban, ahonnan az interneten „rendelhetünk” abortusztablettát, de sehol egy cím, hogy megtalálhassam.
A 4. hét második napján orvoshoz mentem. A nőgyógyász, egy idős doktorúr nagyon kedves volt, megerősítette a gyanúmat és felkészített az előttem álló 9 hónapra. Végighallgattam mosolyogva és közben azt gondoltam, ha ez egy akart terhesség lenne, hogy örülnék egy ilyen rendes dokinak. Kicsit szomorú is voltam legbelül, mert nem így van, de ettől még nem leszek jobb egzisztenciális helyzetben. A bennem  lévő kis valamit Karikának neveztem el, mivel az ultrahangon egy kis kör volt, az volt ő, az én petém és az Andris spermájának ötvözete, a majdani gyermekem. Spártai, mert hiába gondoltam arra, hogy legyen szíves menjen ki onnan,persze nem akart, pedig még gyógyteát is ittam, ami elvileg vetélést okoz, de Spártai Karika nem mozdult.
Megvolt a papír, hogy terhes vagyok. Gondoltam, legyen, ha minden kötél szakad, akkor úgyis vállalnom kell a műtétet, s aztán majd reménykedem, hogy nem leszek meddő.
Azon az estén, tovább kerestem az interneten, hátha találok még valami hasznos információt, eszembe jutott, hogy körbejárom a kérdést angolul, elvégre más országokban is van ilyen. És akkor, megtaláltam az alapítvány oldalát, ahonnan tényleg lehet adomány ellenében gyógyszert kapni egy orvossal történt internetes konzultációt követően.
Másnap kitöltöttem a honlapjukon az űrlapot, kérdéseket a terhességemről, miért nem akarom, tudom-e mit vállalok. Többször is említik, hogy csak akkor vessem alá ennek magam, ha nem kényszerít senki és én döntöttem így. Elutaltam a pénzt (28.000 Ft-nak megfelelő kanadai dollárt), veszteni valóm úgy sincs, maximum lehúznak pénzzel, de legalább megpróbáltam. A pénz elutalása nem ment simán, így írtam nekik, hogy nem tudom, sikerült-e vagy, hogy ez hogy működik, készségesen válaszoltak, hogy ne aggódjak, 24 órán belül végbemegy a tranzakció. Ez már pozitív volt. Bár az is eszembe jutott, hogy persze, ennyi pénzért még épp válaszolhatnak is a tolvajok. De nem erről volt szó. Próbáltam rákeresni a neten, hogy hátha többeket átvertek így és valahol valaki leírta ezt, de semmi ilyet nem találtam. 2 nappal a kérdőív kitöltése után e-mailben értesítettek, hogy a doktor elfogadta a konzultációt és hamarosan küldik a csomagot, majd részletesen leírták mi a teendő, mi fog történni, milyen tablettákat küldenek s ezeket hogy kell bevenni stb. (Győzelem! Persze, majd ha a kezemben van a csomag.)
Az idegőrlő várakozás és megoldáskeresés közepette persze éreztem a terhesség első trimeszterének minden csodás velejáróját. A reggeli rosszullét, aminek esetében a „reggeli jelző” egy ótvar nagy kamu, mert úgy van, ahogyan a Szex és New Yorkban Miranda feltette a nagy kérdést: „Miért hívják ezt reggeli rosszullétnek, mikor egész álló nap szarul vagyok?” Tényleg így van. Ha nem eszek azért van hányingerem, ha eszek azért, undorodom a hústól, nem tudom megenni az eddig jól bevált menüt, amit minden hétre előre megrendelek, savanyú uborkát akarok enni és sorolhatnám. Egész nap fáradt voltam, puffadtam attól is, ami nem is puffasztó étel, és a kedvencem a reggeli villamos bűze, amitől rendszeresen a hányás kerülgetett.
A csomagom a pénz elutalásától számított 9 nap múlva vasárnap érkezett meg Magyarországra, majd másnap kézbesítette volna a posta, de nem voltam otthon. Isten áldja a csomag-nyomkövetést és a Magyar Postát, akik nagyon készségesen átvitték egyik csomagküldő bázisról a hozzám közel eső postára a csomagot, így azt gond nélkül át tudtam venni. Ezen a héten voltam 5. hete terhes.
Az abortuszomat az október 23-i hosszú hétvégére terveztem, így volt időm pihenni is, mielőtt hétfőn munkába kellett volna mennem a művelet után. 6. hetes terhes voltam ezen a héten.
A hét elején minden szabadidőmben angol oldalakat olvasgattam, hogy minél többet megtudjak a tablettás abortusz menetéről, milyen lesz, hogy fog zajlani stb.
Csütörtökön megreggeliztem, elmentem munkába. Ezt követően már nem ettem, délben pedig az utasítás szerint, elszopogattam az első tablettát, egy kis meggylé társaságában, bár igazából még csak nem is volt keserű, úgyhogy anélkül is lemegy.
Ettől nagyjából semmi sem történt, legalábbis olyan nem, amit érzek. Hivatalosan ez a gyógyszer blokkolja a terhesség fenntartásához szükséges progeszteron hatását és ettől megáll a folyamat és leválik a méhnyálkahártya.
Karikának még előző este hosszasan ecseteltem, hogy mit fogok tenni,hogy ne haragudjon rám, hogy még nincs itt az ideje az érkezésének és hogy szeretem, éppen ezért nem akarok neki szar életet, ezért kell ezt tennem. Nem tudom, ilyenkor hogy van, de én azt hiszem értette és elfogadta, hogy így döntöttem. Hiszek benne, hogy így van és ennek tudom be azt is, hogy nem bánt, hogy nem estem depresszióba, nem érzem magam gyilkosnak és boszorkánynak sem. Sokkal inkább úgy érzem, hogy felelős döntést hoztam és megkönnyebbültem.
Eltelt 28 óra – a doktor leírása szerint 24-72 órán belül kell bevenni a következő tablettákat, így miután a családi összejövetelről megérkeztünk este hatkor bevettem a következő 4 tablettát. (Előtte a mellékhatások kivédésére 1 tbl. Cataflam és 1 tbl. Daedalont – fájdalmak és hányás ellen.) Elvileg 20 perc múlva ez hat is, de egészen este 9-ig nem éreztem semmi komolyabbat, csak enyhe, menstruációhoz hasonló görcsöket. Este 9 után aztán elszabadult a pokol. Először is éreztem, hogy megindul a vérzés. Ehhez a művelethez csak betétet szabad használni, tampont tilos. Aztán egyszer csak éreztem, hogy hányni fogok. Kirohantam a fürdőbe és kiadtam mindent. Rögtön ez után iszonyúan görcsölni kezdett a hasam, rázott a hideg, a hányinger is csak lassan múlt. Elnyúltam a fürdő hideg kövén, ami valamiért jól esett és úgy feküdtem egy darabig. Andris persze otthon volt velem, előtte segített takarítani. Hányás után is elpakolt, felszedett a kőről és a szobába vitt. Újabb fél óra következett, irdatlan görcsökkel fetrengtem az ágyban, néha még egy-egy úristen is kiszaladt csendben a számon. Nagyon fájt. Aztán éreztem, hogy Wc-re kell mennem, mert elönt a vér. A Wc-ben két kis csobbanás jelezte, amit éreztem is, hogy 2 nagyobb valami kicsusszant  belőlem és ezt követően, negyed órán belül alig érezhetővé szelídültek a görcsök, este 11-re megtörtént a vetélés.
Éjfélkor bevettem még kettőt ugyanabból a tablettából, de ez már csak nagyon enyhe görcsöket okozott, közepes vérzéssel, így el is aludtam. Reggel 6kor keltem, betétet cserélni és megettem egy banánt is, majd fél 11-ig aludtam.
Innentől kezdve csak a vérzés maradt, gyengeség, de semmi eget rengető tünet, amivel riogatják az embereket az abortusztablettával kapcsolatban. Most 4. napja vetéltem. Szakaszosan egy normál menstruációnak megfelelő vérzésem van, és enyhe hasi fájdalmam, ami napi 2 szem Cataflammal vagy melegítő párnával enyhíthető. Jövő héten megyek orvoshoz, hogy megtudjam kiürült-e rendesen a méhem. Természetesen nem fogom elmondani, hogy mi történt valójában, hiszen amit tettem tulajdonképpen illegális, mégis biztonságosabb, mint a legálisan elérhető műszeres beavatkozás.
Megnyugodtam, megkönnyebbültem. Vége. Nem kellett megaláztatásokat megélnem, magyarázkodnom. Pont úgy történt minden, ahogyan kellene a kórházban is. Támogató környezetben, a lehető legkisebb kockázat mellett egy nő dönthet a saját testéről, a saját életéről és nem kényszerül elrontani kapásból 3 ember életét. A szülésnek és a gyermekvállalásnak örömteli dolognak kell lennie. De ha az Anya ezt nem így érzi, akkor a legnagyobb bűn, mait el lehet követni őellene és a gyermek ellen, hogy rákényszerítik arra, amit nem akar. Ez esetben a terhességet. Vagy azt, hogy egy kőkori módszerrel, megalázva vetethesse el, ha mégis kitart a döntése mellett. Ez ma Magyarország. Sötét középkor.
Hozzáteszem, hogy a példám követését csak olyanoknak ajánlom, akik ismerik a testüket, nem pánikolnak, nagyon igényesek és tiszták. Ellenkező esetben szerintem ugyanolyan veszélyes ez a megoldás fertőzés és egyéb szövődmények szempontjából, mint a kórházi.
Most aztán jöhetnek a kövek és a máglya, égessetek el, ahogy tetszik. A lelkiismeretemmel meg majd én elszámolok, ott részemről minden tiszta.

http://alma.cafeblog.hu/2015/10/27/hello-vilag/