A népszerűségről, a párttaktitkákról, a politikusok köpönyegforgatásáról szól minden!
Az önmagát büszkén rombolónak (rottamatore) nevező Matteo Renzi, volt firenzei polgármester, kormányfő, a Demokrata Párt volt vezére, több kormány és politikus megbuktatója, ma egy 2 százalékos párt (Italia viva) alapító-elnöke addig mesterkedett, míg január közepén – természetesn most is az ország érdekében, a jobbítás jelszavával – kiütötte a Conte-kormányt is.
Az olasz parlament épülete - Forrás: Caribb / Flickr
Sergio Mattarella köztársasági elnök Mario Draghit, az olasz jegybank, majd az Európai Központi Bank elnökét, a legismertebb, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő olasz közéleti személyiséget bízta meg kormányalakítással.
Az új kormány 1/3 részben elismert szakértőkből, 2/3 részben – nagyrészt reciklált és nem mindig a legalkalmasabb – pártpolitikusokkból áll a balközéptől a szélsőjobbig, csak a posztfasiszta Itália Fivérei nem lépett be a széles, "nemzetmentő" koalícióba. Draghi 2012-ben, a görög és a fenyegető olasz, spanyol gazdasági válság idején megmentette az eurót, azóta Szuper Marióként emlegetik világszerte.
Most azt várják tőle, hogy kivezeti Olaszországot a koronavírus okozta gazdasági-egészségügyi-társadalmi válságból, és garantálja, hogy a 209 milliárd, rájuk jutó eurós EU-helyreáálítási alapot hatékonyan használják fel az olaszok.
Nem rajta fog múlni, annál inkább a most hazafiságról és együttműködésről szónokló, amúgy egymást mélyen utáló pártokon, amelyekkel együtt kell múködnie. A jegyzőkönyv kedvéért: Giuseppe Conte ezelőtt két héttel Olaszország legnépszerűbb politikusa volt, 60 százalék körüli támogatottsággal (Renzi pedig a legnépszerűtlenebb). Nem ok nélkül: az eredetileg színtelen-szagtalan, az őt kormányfői székbe emelő Öt Csillag bábjaként működő Conte megtáltosodott és kormányával, elsősorban egészségügy-miniszterével ( akit Draghi megtartott a posztján) a koronavírustól Európában elsőként és a legsúlyosabban érintett Olaszországban tavaly tavasz óta nemzetközileg is elismerten kiemelkedően jól kezelte a pandémiát, a szó szoros értelmében éjjel-nappal ezen dolgozott. Utoljára néhány napja emelte ki von der Leyen EB-elnök, hogy Olaszország – ellentétben több más uniós országgal és magával az EU-val – milyen jól szervezi a covidoltást. Draghi színre lépésével aztán egyik napról a másik napra Conte eltűnt a híradásokból és a népszerűsági listákról, az új kormányfőt rmegváltóként repítette az egekbe a népszerűség, meg párttaktitkákról, politikusok köpönyegforgatásáról szól minden.
Conte elegánsan fogadta mindezt, de legalább a miniszterelnöki stábtól búcsúzva szokatlanul nagy tapsot és éljenzést kapott munkatársaitól.
Vásárhelyi Júlia
