h i r d e t é s

A miniszter

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A miniszter

2020. december 01. - 18:05

 

Avagy a kíváncsiság színeváltozása.

Varga Judit, igazságügyi miniszter - Fotó: MTI/Mohai Balázs

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Napóleonnak egy rendőrminisztere. Úgy hívták, hogy Joseph Fouché. Az egykori jakobinus, a lyoni tűzmester (azért gúnyolták így, akik merték, mert a Konvent kiküldötteként vérfürdőt rendezett a royalista városban, aztán az egészet rákente a partnerére), la régicide (királygyilkos – megszavazta XVI. Lajos halálos ítéletét, mert nem tudott semmi módon kibújni a szavazás alól), Robespierre elveszejtője, Napóleon bukása után a Bourbonok bosszúja elől Bécsbe menekülő emigráns, akinek a halálhírét a kortárs sajtóban azzal kommentálták.

Mit akar vajon ezzel?

Ocsmány ember volt, aki elárult mindenkit, és maga mondta: én mindig egyetlen párthoz tartozom: a többséghez.
Feltehetően minden idők legzseniálisabb rendőrminisztere volt. Mindenkiről volt aktája, dossziéja. Szolgálta a Konventet, a Direktóriumot, Robespierre-t, Barrast, Napóleont. Mindig a háttérben, sosem színt vallva. Csak, ha már eldőlt, ki a győztes.

(Fouché minden igyekezete, hogy kimaradjon a király sorsáról szóló szavazásból, ahol életében először nyíltan színt kell vallania, eredménytelen volt. Robespierre tudta, hogy aki a király halálos ítéletét megszavazza, annak a számára nincs visszaút. Okos húzással érte el, hogy senki ne tudjon elsunnyogni: határozatot hozatott, hogy a távollévőket azonnal halálra ítélik. Egyetlen képviselő nem jelent meg, de ő "hivatalos ügyben vidéken volt", Robespierre engedélyével: Sieyès abbé. De hát, ő, aki a forradalom hosszú évei alatt végig képviselő volt, és soha, egyetlen egyszer se szólalt fel, a kérdésre, hogy mit művelt egész képviselői pályafutása alatt, azt válaszolta: éltem.)

Fouché tudott mindent, ami a forradalmi, majd a császári Franciaországban, vagy külföldön Franciaországgal kapcsolatban történt. A tudás hatalom! Éppen csak kiírva nem volt az ajtajára.

Miért mesélem el mindezt?

Van nekünk egy fölöttébb harcias igazságügyi miniszter asszonyunk. Most hagyjuk el a kritikát működésével, felkészültségével (vagy inkább felkészületlenségével) kapcsolatban!

Helyette egy mai személyes élmény: fölkúszva a Facebookra egy bejegyzést találtam tőle. Nocsak! Fölpofátlankodták a Facebook-fiókomba! Egy közismert Churchill-idézettel virított, amit persze az aktualizálás kedvéért szövegkörnyezetéből kiragadva, saját kényére-kedvére értelmezett (félre). A téma: a hazaáruló Brüsszelbe rohangászó ellenzék.

Ki van meglepve? No, nézzük a hozzászólásokat, ha már erre járunk! Nem csalódtam. Jól szituált, rosszul fogalmazó nagyságos asszonyok, netán kisasszonyok garmadája hódolt neki, gyalázva egyben az ellenzéket általában, és Donáth Annát kiemelten. Hát akkor, ha már ide tévedtem, hozzászólok.
Hozzászóltam. És legnagyobb meglepetésemre a hozzászólásom négy másodperc alatt eltűnt. Maradtak a hódoló bejegyzések.

No, mármost! Fouché abból élt, hogy elolvasta a forradalom, majd Napóleon ellenzékének, ellenségeinek pamfletjeit, cikkeit, leveleit. Varga Judit abból él, hogy nem olvassa el. Kényelmes álláspont: száz
százalékban támogatnak! Vita nincs, ellenérvek nincsenek, mindenben mindig igazam van! Ezt hívják öncsalásnak.

Nem kérdés, hogy a metódus az egész Orbán-adminisztráció sajátja. A virtuális világukban élnek. Hitler is fantom hadseregekről fantáziált a berlini Kancellária alatt lévő bunkerében. Hadseregekről, melyek majd visszaverik a Berlin közepén járó oroszokat, és megnyerik neki a háborút.

A kis hölgyet mindenesetre letiltottam. A Facebook kérdésére, miért, ezt válaszoltam: kéretlen tartalom. Álmodozzon nélkülem! Mi csak jól járunk, ha nem értik, érzékelik, mi történik az országban! Ami megint egy érdekes gondolat: regnáló kormányzatról van szó!


 

Kommentek

h i r d e t é s