h i r d e t é s

A lovas tengerész

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

A lovas tengerész

2021. február 25. - 15:56

 

Ugyebár Horthy. De most nem róla lesz szó. A jelenségről.

A kép illusztráció! - Forrás: BANDITAPOLITIKA - Blog.hu

Az ellenzék amatőrizmusáról, mely az egyéb körülmények, súlyos hátrányok mellett kétségessé teszi győzelmét, győzelme esetén pedig sikeres kormányzását.

1./ Vegyük először számba a várható ellenzéki miniszterelnök jelölteket!

Az MSZP kivénhedt, hiteltelen, a színtelen, szagtalan Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes társelnöksége alatt (miközben gyakorlatilag mindketten eltűntek a porondról, bár Tóth eddig se virított, inkább ibizai illetősége jelentett hírértéket, mint bármi más, Kunhalmi a megválasztása után szinte illegalitásba vonult).
A párt úgyszólván egyedül Ujhelyivel képviselteti magát a hírekben. gyanítom, hogy minden erejüket leköti a szocialistáknál hagyományos belharc, mely csak Horn alatt szünetelt, azóta viszont töretlenül folyik: az éppen aktuális, általuk megválasztott pártvezető/miniszterelnök alatt vágják a fát:
Medgyessy, Gyurcsány, Mesterházy. Medgyessy (az egyetlen úriember a színtársulatban) azonnal vette a kalapját, amint megpuccsolták, Gyurcsány is, amikor belátta, hogy nincs visszaútja.
Mesterházy még próbálkozott, és ha igaz most is próbálkozik.
Feltehetően az ő visszatérése körüli belharcok kötik le a szocialisták erejét. Mindenesetre miniszterelnök jelöltjük még nincs (a felhozatalt tekintve jobb is), lehet, hogy Karácsony mögé állnak majd be.
Ami azzal jár, hogy egy nagy múltú párt nem képes megfelelő saját embert találni a posztra.

A DK létrejöttét egyetlen szempont motiválta: Gyurcsány akarta bebizonyítani, hogy indokolatlanul rúgták félre, és ezért le akar számolni az MSZP-vel. Föl is sikerült töltenie a pártját mindenféle kétes törtetővel és szerencsefival. Mivel ő maga nem jelöltetheti magát, köszönhetően Orbán és az MSZP közös gyűlöletkampányának, mely személyét szalonképtelenné tette a választópolgárok jelentős körében, befuttatta a neje őnagyságát, a rendkívül rokonszenves Dobrev Klárát, aki azonban a legújabb felmérések szerint viseli a férje keresztjét: ő legnépszerűtlenebb az eddig megnevezett jelöltek közül.
Holott derekas munkát végez Brüsszelben. De, valljuk be, ez kevés ahhoz, hogy valaki használható miniszterelnök legyen.

A Momentum színeiben természetesen Fekete-Győr András indul. Annak a Momentumnak a színeiben, melyet a Nolimpia óta kicseréltek. És alighanem Szanyi Tibor találta a fején a szöget annak idején. Egy rakás jó szándékú amatőrrel a nyakában a Fidesz által dirigált pártot Fekete-Győr, személyében egy vágybeli mini-Orbán, megtévesztve egy rakás szimpatizánst, Orbán győzelmére fogja vezetni.

Csakúgy, mint kétszer megtette a Schiffer-féle LMP, mellyel most nem foglalkozom, mert gyakorlatilag eltűntek. És, ha Keresztes László Lóránt lesz a jelöltjük, az már a vicc kategóriája. Ha Ungár (lenne - nem lesz), az meg a siralom.

A Jobbik, melynek megszelídülését én átmenetinek és trükknek vélem, és a legszélétől való megfosztatása csak azért következett be, mert amazok viszont komolyan vették, nyilván Jakabot indítja majd, aki rendkívül aktív, viszont totálisan alkalmatlan, nincs semmi gyakorlata.
Meg aztán: ha a Jobbik jelöltje lenne az ellenzék közös jelöltje, akkor garantált, hogy mindazok otthon maradnak, akik baloldali elkötelezettségűek.

Pillanatnyilag igen szerény tehát a kínálat.

Ha Karácsonnyal is számolunk (sőt pillanatnyilag ő a legnépszerűbb), nincs egyetlen megfelelő képességű jelöltjük sem. Karácsony nagyon igyekszik, de ez kevés. Nem elég rámenős, túlságosan úri fiú. Ebben az országban ez nem megy. (Azon kívül egy minipárt soraiban totálisan kiszolgáltatott az őt – egyébként – támogató MSZP-nek, és, amíg megfelel nekik, a DK-nak, ami mindennek, csak jónak nem mondható: túszhelyzet.) Ebben az országban mérsékelt, tisztességes embernek nem áll a zászló.
Ezt Bajnai esete példázza, aki a harminc év legtehetségesebb, profi miniszterelnöke volt, sajnos idő híján nem tudta végigvinni a nyilvánvalóan sikerrel kecsegtető programját. (Igaz, hogy abból a vert helyzetből, melyben tiszteletre méltó önfeláldozással vállalkozott rá, egy Gyurcsány habitusával rendelkező, agresszív ember se tudott volna fordítani.

Gyurcsány. Igen. E habitusa miatt máig ő az egyetlen méltó ellenfele Orbánnak, akitől még ma is retteg az egész Fidesz. Természetesen számára már nem terem fű.)
Nincs tehát ez idő szerint megfelelő miniszterelnök jelöltje az ellenzéknek, és a jelek szerint nem is lesz.

Egyetlen megoldás nem merül fel az ellenzékben. Felülemelkedni kicsinyes pártpolitikai erőművész gyakorlataikon, melyet a homokozóban folytatnak egymás le- és kiszorítására (pillanatnyilag suttyomban, mert azt már felismerték, hogy kifelé a közös szándékot kell mutatni), egy általános elismertségnek örvendő, a közép- és időskorú választók körében népszerű, a fiatalabbak számára is hitelesnek, szakszerűnek elfogadtatható, pártokon kívül/felül álló közéleti személyiség és mellé egy szakértőkből álló kormány megnevezése és támogatása.

Sajnos kísérteni látszik a múlt. A múlt, amikor az MSZP és az SZDSZ kormányzati pozícióban, kényelmes, királycsináló többséggel a parlamentben addig töketlenkedett, amíg sikerült befuttatniuk Orbán jelöltjét, Sólyom Lászlót a köztársasági elnöki székbe. (Most ne foglalkozzunk azzal a rendkívül méltatlan móddal, mellyel a magát morálisan totálisan lenullázó Sólyom belement a mocskos, őt is megalázó játékba és elfogadta a megválasztását, ne foglalkozzunk a későbbi, Orbánt mindenben elvtelenül kiszolgáló működésével – ez volt a benyújtott számla, inkább arra összpontosítsunk, hogy az MSZP, számtalan kiváló, és az SZDSZ számára is elfogadható saját jelölt közül Szili Katalint támogatta, próbálta erővel lenyomni a torkokon.
Igen! Ezt a Szili Katalint! Kommentárt nem igényel.) Kísérteni látszik tehát az, hogy ezek olyanok, mint a Bourbonok. Semmit nem felejtettek és semmit nem tanultak.

A személyzeti kérdések a (reménybeli) miniszterelnök személyén és a (reménybeli) kormány tagjain kívül még egy helyütt felmerülnek. Nem reménybeliként. Ha az értesüléseim nem tévesek, a pártok különféle
tanácsadó testületeket hívtak életre, illetve támaszkodnak önszorgalmúan működő (civil) fórumok, így a Magyar György nevével fémjelzett társaság által készített javaslatokat is számba veszik részben a választási taktika, részben a (reménybeli) hatalomátvételt követő kormányzati teendőket illetően. Nagyon helyes. Ámbár az egyes pártok háza táján létrejött ilyen tanácsadó testületekről, teamekről csak a DK esetében van információm. Néhány hete írták meg a lapok, hogy az általam igen tisztelt, nagyra becsült Gábor György
vezetésével alakult valami ilyesmi. A tagokat illetően teljes a homály, legalábbis ami a nyilvánosságot illeti.

Bizonyos jelekből arra következtetek azonban, hogy ebben a grémiumban jelentős számban (ha nem teljes körűen) filozófusok és más bölcsészek találtatnak. Nem egészen értem a titkolózás okát, de ez az én bajom. A közös bajunk ellenben az, hogy – minden tiszteletem mellett – körülbelül az "írástudó" az egyetlen emberfajta, aki ne kontárkodjék bele politikába, kormányzásba! Nem csak azért, mert Julien Benda (és Babits) erre a konklúzióra jutott, hanem az elmúlt harminc év hazai tapasztalatai alapján is. Azok a károk, melyeket a kádárkori ellenzékben kiválóan szerepelt humán értelmiségiek, mint a kormányzó SZDSZ tagjai mind a kormányzati feladatok körében, mind az orbanizmus életre hívásában totálisan életidegen és amatőr működésükkel elkövettek, intő például szolgálnak! Íróasztali bölcseletnek nincs helyük a politikában! Az szakmabeliek, jogászok, közgazdászok, nem önjelölt, hanem valódi pénzügyi-, ipartervezési-, agrár-, kereskedelmi-, népjóléti-, oktatási-, egészségügyi-, hálózatszervező, rendészeti, hírszerzési, s a többi szakemberek, és profi politikusok (kéretik végre megtanulni, hogy az is egy szakma!) dolga. Filozófus, író, maradj a kaptafánál!

A személyzeti ügyek a dolog egyik, bár rendkívül lényeges részét képezik. De van itt más is. A hatalom megragadása és a hatalom gyakorlása!

2./ A hatalom megragadása. Azaz kis kalauz a választások megnyeréséhez.

A kihívónak hitelesnek kell lennie! De, ismertnek is! És ez itt a bibi! Orbán kirántotta a szőnyeget mindenfajta ellenzék, sőt másként gondolkodó alól a média csaknem teljes, és a rendkívül fontos vidéken a teljes kisajátításával. Az ellenzék hangja nem jut el a választóhoz.

Aki pedig nem hallathatja a hangját, az elveszett. Nem ismertetheti meg a választóval a kormány erkölcstelen, jogszerűtlen, felelőtlen, önérdekű, fosztogató gyakorlatát, nem ismertetheti meg azzal, hogy mit
tenne másként, és nem védekezhet az aljas, karaktergyilkos mocsok ellen, melyet rá zúdítanak.

Ez evidens. De mi a teendő? Hat javaslatom van:

  • számomra érthetetlen módon a lassan másfél éve ellenzéki kézbe került városokban sem történik semmi annak érdekében, hogy ellenzéki, de legalább hiteles tájékoztatást nyújtó helyi médiák működjenek.
    Mivel a vidéki sajtó, rádió, helyi tévé Fidesz-kézben van, számomra ez érthetetlen szarvashiba. Miért nem indít az önkormányzat ingyenes lapot, vagy cseréli le a régi gazdájához hű szerkesztőségeket? Az önkormányzati újság az aktuálisan regnáló vezetés szócsöve!
    Kellene, hogy legyen! Miért nem adnak ki helyi lapokat? Nyúljanak a zsebükbe az ellenzéki pártok gazdag patrónusai! Azt a kétmilliót, amit a főváros havonta kipenget Kálmán Olgának (és nyilván másoknak is), például erre lehetne (kellene!) fordítani!
    Nem elég siránkozni, hogy Orbán uralja a helyi sajtót! Bár kétségtelenül kényelmesebb. És olcsóbb. Pedig a lakosság (főleg vidéken) leginkább a helyi sajtóból tájékozódik. Nem véletlen, hogy Orbán – a teljes helyi média birtokában is – újabb, ingyenes helyi lapot indít egységesen, országszerte.
  • kényelmes dolog a Vörösmarty téren kampányolni! De pont Orbán bizonyította be, hogy lehet hatékonyan is. 2002-2010 közt izzadságos lábmunkával, irtózatos munkabírással járta az országot, beszélt, beszélt, ha más nem volt, kocsmákban, templomkertekben, ha húsz, akkor húsz embernek. Személyesen megjelenni, személyesen elmondani! Nincs más mód, Hölgyeim és Uraim!
  • a tisztelt ellenzék nagyfejűi és kampány szakértői számára kötelező olvasmányként előírom Victor Klemperer: A Harmadik Birodalom nyelve című alapművét. Megfogadni! Hitlernek, Goebbelsnek, Orbánnak bejött! Ha eddig nem vált világossá, most már meg kell tanulni, hogy mi ellen harcolunk!
  • megengedhetetlen az a gyakorlat, hogy a szavazókörök jó részében a választás napján nincs az ellenzéknek delegáltja! Olyan mérvű választási csalások és visszaélések esetén, mint amilyenek az utóbbi három parlamenti választásra jellemzőek voltak, ez nagyjából annyi, mintha föltennék a kezüket. Ilyen óriási hibát nem szabad elkövetni!
    Tessék fölemelni a seggeket, és a pártközpont helyett Kajászószörcsögön végigülni a választást!
  • az elmúlt választások során/után számtalan csalásra, szabálytalanságra derült fény, gondoljunk a kelet-magyarországi ukrán vendégszavazókra, a ki favakban kikövetelt nyílt szavazásokra, és a többi. Ezeket megírták a lapok – és annyi! Minden esetben jól dokumentált feljelentést, panaszt kell tenni (az elkövetett szabálytalanság súlyától függően), és ha kell, elmenni a legfőbb fórumig, akár Brüsszelig! Mert így az EBESZ csak annyit tud megállapítani, hogy kisebb hiányosságok mellett rendben!
    Én értem, hogy mindez sok munkával jár! Másképp nem sikerülhet!
  • egyelőre semmi jele ellenzéki kormányprogramoknak! Márpedig a publikumnak tudnia kell, mire készül az ellenzék, mit fog művelni, mik a céljai, a prioritásai! A hatalom megragadásához a hatalomgyakorlás elveit és legfontosabb módozatait be kell mutatni!

3./ A hatalom gyakorlása. Jó! győztünk! Kormányt alakítunk! Leninnel szólva, mi a teendő?

A probléma kettős:

a./ az ellenzék a legkevésbé sem egységes a kormány követendő politikai filozófiáját, és gyakorlatát illetően.
Ez botlatókőként buktathatja meg az új kormányt, méghozzá igrn rövid idő alatt, ha a minimumban nem képesek megegyezni.

b./ Orbán bebetonozott mindent, amit jogszabályokkal és személyzeti politikával bebetonozhatott.

Minthogy minősített többsége az új kormánynak nem lesz, és forradalom se, tabula rasát ezek nélkül pokolian nehéz lesz végrehajtani.

Az első kérdéshez nem tudok hozzászólni. Kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e rá.

Ami az orbáni jogalkotást illeti, itt habozás nélkül deregulációt kell végrehajtani, nagyobb mérvűt, mint volt a rendszerváltás után. (És nélkülözni vagyunk kénytelenek a kérdés világbajnokát, Sárközy Tamást.) Mindazt, ami az orbáni alap-izé nélkül elhajítható, azonnal hatályon kívül kell helyezni, és új jogszabályt alkotni, idő hiányában átmenetileg hatályba léptetni a 2010 előtti szabályozást.
Ami az alap-izét és a kapcsolódókat illeti, arra is van mód, ezt azonban egyelőre ne tegyük közkinccsé! Ne tanítsuk ki Orbánt (kedves Magyar György)!

Mik a fő feladatok?

  • vissza kell állítani a hagyományos miniszteriális rendszert, a vízfejek lefaragásával, beton ide vagy oda, kerül, amibe kerül.
  • azonnal le kell cserélni első körben a legfőbb ügyészt, az Állami Számvevőszék, a KSH, az MNB, Kúria, az OBH, a NAV, Versenyhivatal, a közszolgálati médiák, a nagy állami vállalatok vezetőjét és munkatársait, a külügyi vezetőket (nagyköveteket, konzulokat) a szükséges körben, beton ide vagy oda, kerül, amibe kerül! (Amerikában minden elnökváltáskor kicserélik a teljes apparátust, kis túlzással a portásig bezárólag, a teljes igazgatási szférában.)
  • le kell állítani a folyamatban lévő pályázatokat és privatizációkat.
  • új Alkotmányt, új választójogi törvényt, új médiatörvényt, új oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, privatizációs törvényt kell alkotni.
  • az egészségügyi intézményeket, az iskolákat az önkormányzatoknak vissza kell adni. (A KLIK-et és a Tankerület álnevű alteregóit fel kell számolni.) Helyre kell állítani az intézményvezetők szakmai és gazdasági döntési jogkörét.
  • felül kell vizsgálni az Orbán-kormány által kötött nemzetközi szerződéseket.
  • vissza kell állítani a társadalombiztosítási befizetések
  • járulék-jellegét és mérséklésük is indokolt.
  • a közszükségleti cikkek általános forgalmi adóját mérsékelni kell.
  • több kulcsos személyi jövedelemadót kell bevezetni.
  • el kell számoltatni az Orbán-rendszer vezetőit, felülvizsgálva a vagyonnövekedéseket. A vizsgálat eredményétől függően a szükséges eljárásokat le kell folytatni. (Ne ismételjük meg mindazt, ami Keller Lászlóval történt!)
  • az egyetemek autonómiáját helyre kell állítani! Az Orbán által pénzszivattyúnak használt alapítványokat fel kell számolni.
  • az önkormányzatokat el kell látni a működésükhöz szükséges forrásokkal.
  • a munkanélküli ellátásokat rendezni kell (Összeg, időtartam.)
  • az egészségügyet fel kell tőkésíteni, működőképességét biztosítandó.
  • az új NAT-ot haladéktalanul tűzre kell vetni.
  • az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok  bérét, a nyugdíjakat rendezni kell.
  • mindehhez forrásokat kell találni
  • biztosítani kell a kulturális szféra függetlenségét, pártatlan pályáztatások útján.

Lesz minderre (és sok minden másra) pénz és szufla? Mellesleg járvány van, és nagy valószínűséggel jövőre is lesz! Erre nem térek ki!

Horthy különösebb képességek nélküli kényszermegoldás volt a jobboldal számára, aki csak román szuronyok segítségével tudott hatalomra kerülni. Taccsra is vágta az országot. Akár Orbán. Román szuronyok nélkül.

Van kit felülmúlni!


 

Kommentek

h i r d e t é s

h i r d e t é s