h i r d e t é s

A Kormány 10 bűne a közmunkásokkal szemben

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam
a- a+

A Kormány 10 bűne a közmunkásokkal szemben

2017. április 03. - 09:57

2010-re tehető az az időszak, amikortól a közmunkás másodrangú állampolgárrá lett kikiáltva - írja a KMKS Blog.

Vele együtt persze a munkanélküli réteg is.Addig - ugyan nagyrészt rész munkaidőben foglalkoztatták őket, de mégis a minimálbér arányos összegéért. Ebben az időszakban lett kitárgyalva nyilvánosan, hogy az nem járja, hogy emberek százezrei csak úgy lábat lóbálva otthon üljenek, felélik azt, amit mások megtermelnek, hisz a semmiért kapják akár évekig a segélyt. Ezért aztán első körben behozták az alacsonyabb közmunkás bért, ami akkor még elfogadható szintű lett volna, viszont tömegesen négy órában kezdték el foglalkoztatni az embereket. Így egy ideig ugyanannyiért dolgoztak, mint amennyi segélyt kaptak, ha otthon ültek. Nem tartott ám ez a Kánaán sokáig, hogy ne legyen igazságtalan a dolgozó közmunkásokkal a helyzet, ezért aztán lejjebb határozták meg a segély összegét, ami hirtelenjében 6 ezer forinttal lett alacsonyabb összeg. Ráadásul elhintették a társadalomban, hogy ezekre a lépésekre azért volt szükség, mert a munkanélküli az év nagy részében otthon ül, semmit nem csinál, egy-két hónapot el teng-leng közmunkában, amit - ugye - nem lehet munkának nevezni, akkor is a társadalom tartja el őket. Ezekkel a magyarázatokkal elkezdte szépen, módszeresen a társadalom perifériájára rekeszteni a Kormány ezt a réteget. És bár azóta a közmunkások már normál munkáltatóknál is szép számmal tevékenykednek, sőt állami intézmények a legnagyobb foglalkoztatóik, ezáltal milliárdokat megtakarítva annak az államháztartásnak, aki-ami senkinek nézi őket, meg is állják a helyüket, ettől függetlenül megbecsülésük mind lejjebb csúszik. Már-már ott tartunk, hogy a társadalom megvetéssel, szinte undorral fordul a "sárga mellényesek" felé. Hogy biztos legyen az, hogy a társadalom minden tagja érezze, lássa, tudja azt, hogy ezek az emberek mások - több olyan rendelkezést hozott be, több olyan szokást honosított meg, és több olyan szabálytalanságot kendőz el, ami által mind a társadalom, mind maga a közmunkás réteg elhiszi,elfogadja, belenyugszik abba hogy nem egyenrangúak, és szavuk sem lehet. 

Nézzük végig, miben jutnak más jogok nekik, mint egy átlagembernek!

1. Fizetés

Jelenleg 54 ezer forint nettóban, ami azt jelenti, hogy pont harmincezer forinttal van alatta a jelenlegi minimálbér összegének. Ebből az összegből jelenleg megélni lehetetlen. Úgy dolgoztatni embereket, hogy a munka által szerzett jövedelmük az alapvető megélhetésükre is elégtelen - bűn.  Az eredeti célja a közmunkának - legalábbis a kormányzati magyarázat szerint - a munkába való visszavezetés volt. Ez a bér a munka megutáltatására jó, semmi másra. Illetve egy dologra, egy szegény, nyomorban élő, megtört réteg mesterséges létrehozására. Maga a foglalkoztatási forma értelmetlen, hisz állítólag azért is hozták létre, mert országunkban nem volt elég munkahely. Viszont, ahol közmunkások tevékenykednek, - főleg az intézményekben, vállalkozásoknál - komoly munkát végeznek. Márpedig ha nincs munka, akkor a közfoglalkoztatottaknak sem lenne. Ez viszont azt jelenti, hogy közfoglalkoztatásban való alkalmazásuk egyszerűen csak takarékosság, vagyis a magyarázat sima hazugság. 

2. Szabadság

Jelenleg 20 nap jár. Akár 16 éves a közmunkás, akár 30, akár 63. Nem jár pótszabadság, semmi. Mintha egy közmunkás kevésbé fáradna. Mintha egy közmunkás ereje kevesebbet érne. De nem kell feltételes módot használni. A Kormány szerint a közmunkás kevesebbet ér. Mert kevesebbet termel. De akkor miért ragaszkodnak annyira a Kormány által fenntartott intézményekben a közmunkások foglalkoztatásához? Hogy lehetséges az, hogy az intézmények kisegítő személyzetének nagyjából a fele közfoglalkoztatott? Takarékosságra jók? Megbecsülni őket viszont nem kell? Milyen érzés embereknek úgy tevékenykedni, hogy a többi alkalmazott jutalmakat, ilyen-olyan támogatásokat kap munkájáért, ők meg csak nézhetik, bármilyen jól is dolgoznak? Hogy mondhatja magát egy vezetés demokratikusnak, ha ugyanazt az állampolgárát kihasználja, mellette meg semmibe is nézi?

3. Táppénzzel kapcsolatos kijátszások

Sok helyen a közfoglalkoztatottaknak nem biztosítanak táppénzt. Valójában meg sem indokolják. Nem jár... Ennyi. Tudják, legtöbben nem mernek szólni, mert félnek, még ezt a lehetőségüket is elvesztik, hogy valamivel több pénzből éljenek, ha megalázva is. Mivel adózik a közmunkás, és járulékokat fizet, ezért természetesen jogosult mindenféle egészségügyi ellátásra, köztük a táppénzre is. Az ok, hogy sok helyen mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy a közfoglalkoztatott betegsége idejére szabadságot vegyen ki,pusztán egyszerűsítés. Elszámolási probléma, ami többletmunkát adna a munkáltatónak, és ez persze már kellemetlen. Táppénzzel kapcsolatos az a gond is, hogy jó pár helyen az a szokás dívik, egy hónappal később számolják el a betegállományt. Vagyis, ha valaki mondjuk márciusban csak egy napot dolgozik, a többit táppénzen tölti, akkor egy napi munkabér érkezik következő hónapban számlájára, a táppénz összegét majd csak májusban utalják. Ez is törvénytelen, de ettől függetlenül elég elterjedt. És nyugodtan megtehetik, mert a közmunkás nem mer lépni, hisz maga alatt vágná a fát.

4. Munkaruha

Egy ideje nem kötelező munkaruhát adni normál munkáltatóknál sem. Ez már elég meghökkentő ötlet, de azon sem ártana elgondolkodni, hogy egy közmunkásnak ugyan honnan lenne arra pénze, hogy például munkavédelmi cipővel finanszírozza foglalkoztatását? Vagy miért a közfoglalkoztatott takarítónak kell beszereznie saját védőruháját? Esetleg hogy rendszeresen gumikesztyűje is legyen? Ha valaki eljáró egy intézménynél, és akár évekig ugyanazt a tevékenységet folytatja, hogy gondolja a Kormány és a közvetlen munkáltató, hogy a használt biciklit a közmunkásnak kell biztosítania? A kopás, javítás költségét miért szintén neki kell állnia? 

5. Védőoltások

A közfoglalkoztatottak nagy része olyan munkát végez, ahol közvetlenül érintkezik fertőző anyagokkal. Mint papirzsebkendők, testváladékokkal szennyezett szeméthegyek. Ezeket ők ugyan elvileg védőkesztyűben szedik össze, de az a védőkesztyű, amely hónapokig gazdáját szolgálja, sokszor egyszerű pamutból készül - semmit nem ér. Ráadásul a közmunkásokat sokszor árokpartra, erdőbe is kiküldik szemetet szedni, kaszálni, kapálni, egyéb munkát végezni. Ilyenkor rovarokkal, kullancsokkal fertőzött területen dolgoznak, csatornatisztításnál pedig fertőző környezetben. Mégsem kapnak semmilyen védőoltást. Ideje lenne, hogy a fertőzöttek - mert ilyen nyilván minden évben van - tömegesen el kezdjék jelenteni felfele munkáltatóikat. Embereket tudatosan olyan helyre küldeni, ahol megbetegedhetnek - bűntett. Ez egyszerű, és nyilvánvaló. Minden olyan esetben, ha nem közmunkásról van szó. Ez miért megengedhető?

6. Tisztálkodási lehetőség

Az előző problémával összefüggő gond. Nem elég, hogy nem rendelkeznek megfelelő védőruhákkal, nem kapnak védőoltásokat, tisztálkodási lehetőségük is a nullával egyenlő. Normál termelőüzemekben meghatározott, hány emberre hány illemhely, hány mosdási, zuhanyozási lehetőséggel kell rendelkezni. A közmunkásoknak sok esetben még szappan, vagy wc-papír sem jut. Úgy kell dolgozniuk, utána étkezniük, majd hazamenniük, hogy rajtuk az egész napos kosz, szemét maradvány, kezük fekete a hulladéktól, sőt munka végeztével sincs normális tisztálkodási lehetőségük, sokszor több száz dolgozóra maximum 1-2 illemhely jut még a központokban is. Így, ilyen körülményeket biztosítva normális munkát elvárni nem lehet. Amíg nem nézik ezeket az embereket is emberszámba, addig nincs joga sem a Kormánynak, sem a közvetlen alkalmazónak előadást tartani a munkamorálról. A munkáltatónak kötelességei vannak dolgozójával szemben. Ha ezt nem teljesíti, akkor elvárásai sem lehetnek.

7. Étkezési lehetőség

Sok helyen szokás, hogy nem adják ki a normál étkezési időt. De ha igen, akkor sincs benne köszönet - főleg a sárga mellényeseknél - hisz még kulturált körülmények között le sem tudnak ülni. Ezért aztán jönnek a játszóterek, árokpartok, parkok, lakótelepi padok. Ilyenkor jönnek a kedves lakók, akiknek kedvenc szórakozása lefényképezni a henyélő közmunkásokat, és beküldeni a fotót a munkáltatónak. Ha valaki huzamosabb ideig közfoglalkoztatottat - de végül is bármilyen munkavállalót - foglalkoztat, kutya kötelessége lenne annak feltételeit is biztosítani. Jelenleg ezeket az embereket lényegében állati sorban tartják, és ha valakit állatként kezelnek, nem kell csodálkozni, ha nem tud mindig emberként viselkedni. Oda-vissza működik az egész.

8. Védőital

Kimondhatjuk, hogy  nincs. Olyan van, hogy egyes helyeken hidegben teát főznek, aztán kivihet a dolgozó terepre belőle fél litert, de mire kiér, lényegében megfagy. A védőital arról szól, hogy hideg ellen, meleg ellen véd. Vagyis hidegben forró, melegben hideg italról van szó. Ezt persze, hogy a hőfok meg legyen, ki kellene a munkások után szállítani, ami pénzbe kerülne, ezért ez már nem megy. Így ha valami meleget akar inni az illető, akkor ha van pénze bemegy egy boltba, vagy presszóba, és megiszik egy kávét, ha nyáron hideg italra vágyna, akkor meg ásványvizet, vagy üditőt. Ha nincs pénze, az pech...Ha ugyanezt megteszi egy normál foglalkoztató, a dolgozók pár nap múlva már a munkaügyi felügyelet ajtaján dörömbölnek. A közfoglalkoztatók biztosak lehetnek, hogy ilyen nem lesz, hisz embereik félnek, sikerült olyan félelmet a Kormányzatnak beléjük táplálni, hogy már saját érdekükben is képtelenek lépni.

9. Jutalmazás

Ilyen közmunkások között nincs. Vannak jól, sőt nagyon jól dolgozó emberek köztük, mégsem lehet őket semmivel honorálni. Mondhatjuk: ha olyan bolond, hogy ennyi pénzért képes teljes mellbedobással dolgozni, akkor az ő baja. Pedig sokan vannak, és megérdemelnék, hogy néha jó szót halljanak, esetleg néha egy-egy vásárlási utalvánnyal kiszúrják a szemük... Ezzel szemben nézhetik, hogy a normál foglalkoztatottak jutalmat, térítés, kedvezményt, utalványt kapnak, ők meg a nagy semmit, csak a lenézést.

10. Utazás

A közmunkásnak nem jár semmilyen utazási költségtérítés. Minduntalan felvetődik a dolog, hogy kellene, de valahogy annyiban is marad. Elvileg távolságira nincs szükség, mert helyileg dolgoznak, ellenben vannak olyan kertvárosi részek, ahonnan a megközelítés lényegesen bonyolultabb, mint egyéb városrészekből, és költségesebb is. Nekik sem jár semmi. Pedig 6-8-10 ezer forint 54 ezres keresetből elég tetemes hányad.   Helyi közlekedésnél is szükséges lenne valamiféle támogatási rendszerre, mert ennyi pénzből majd hétezres - mindenütt más összeg - bérletet finanszírozni szinte lehetetlen. Ezért aztán jó esetben marad a bicikli, de sajnos nagyon gyakori, hogy a közmunkás munka előtt, munka után még 4-6 kilométert gyalogol az otthon és a munkahely között. Ugyan ilyen, helyi közlekedési támogatás általában még normál foglalkoztatottaknál sincs, ez esetben el kellene gondolkodni egy olyan lehetőségen, ami a munkahely, és lakhely között biztosítana nagyon-nagyon kedvezmények utazási lehetőséget munkanapokon. A tömegközlekedésnek nem lenne eget verő kiesés, ráadásul maguk a közfoglalkoztatottak takarítják legtöbb esetben a megállóhelyeket, tehát tekinthetnének a problémára úgy fentebb, hogy kéz kezet mos... Csak akarat kell. Kellene.

11. Sárga mellény

Ha közmunkás vagy, és utcai - sárga mellényt viselsz. Elvileg ez a láthatóság miatt kell. Ez részint igaz, de a nagy ok itt is a megkülönböztetés. Messziről, akár kilométerről is tisztán kivehető, hol vannak a közmunkások, épp mit csinálnak? Sok helyen ha mellény van rajtad, nem engednek be intézménybe, presszóba, sehová. Mert az vagy, ami. Ha rajtad a mellény, már gyanúsan méregetnek. Tudják, hogy ilyet csak a közfoglalkoztatottak hordanak. És sok helyen még a közfoglalkoztatás mindig a büntetés ledolgozását jelenti. Ezzel azonosítják. De ha nem, akkor sem jobb a helyzet, hisz az utcai munkán alig adnak ki elvégzendő feladatot, ezáltal a lakosság csak azt látja, hogy a közmunkások már megint csak mászkálnak, alig csinálnak semmit, igaza van a Kormánynak, hogy egy ingyenélő társaság... Vagyis lenézik őket magas ívről...

Ha végig nézzük a pontokat - ráadásul nincs is minden gond a témával kapcsolatban összeszedve - kiviláglik, hogy ez a rendszer a módszeres megkülönböztetésről szól. És igazából nem is kifele tudatosít igazán, hanem az elszenvedő alanyok felé. A közmunkásoknak jelzi pontosan felvázolva, hol is van a helyük, mit gondoljanak magukról.

Hogy pontosan tudják magukról, hogy ők senkik... Legalábbis a Kormány döntése alapján. 

Biztos, hogy hagyni kell? 

 

kmks.blog.hu