A globális klímaváltozás jött, és kimutatta a foga fehérjét. A jövő bizonytalan, az emberiségnek muszáj változtatni hétköznapi szokásain, ellenkező esetben borítékolható a katasztrófa, amely Magyarországon már jelenleg is hatalmas pusztítást eredményezett, az előttünk álló évtizedekben pedig csak rosszabb lesz. - írja a Portfolio

Hogy jutottunk el idáig?

A globális felmelegedés fő okozói az évtizedek óta a légkörbe egyre nagyobb mennyiségben kibocsátott üvegházhatású-gázok. A legfőbb hatást kiváltó gázok közé a kutatók a szén-dioxidot, a metánt, a nitrogén-dioxidot (NO2) és a fluorozott szénhidrogéneket tekintik. Bár a fejlett nyugati országok egy része összefogott a kibocsátás csökkentéséért, azonban világviszonylatban a kummulált mennyiség folyamatosan növekszik. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedése pedig globális hőmérséklet-emelkedéshez vezetett.

2020-ban a világ 35 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátott a levegőbe.

Ennek ellenére a legátfogóbb elemzések is azt mutatják, hogy a bolygó erdőfelületei egyre jobban összeszorulnak: az emberiség terjeszkedik, újabb területeket von művelés alá, költözik ki, a zöldnövényzetet és annak élővilágát pedig egyre kisebb területre szorítja vissza. A kutatások azt mutatják, hogy az emberiség 2000 és 2012 között 2,3 millió négyzetkilométer erdőt pusztított el, cserébe viszont alig 800 ezer négyzetkilométer erdő keletkezett. Fennáll a veszélye annak is, hogy ez a folyamat, az emberi beavatkozástól függetlenül is exponenciálisan felgyorsulhat:

a hőmérséklet-emelkedés szárazságot, a szárazság pedig egyre nagyobb kiterjedésű és egyre nehezebben megfékezhető erdőtüzeket okozhat.

A növényzet ráadásul a kontinentális területek felé haladva, ún. kis vízciklusával fokozottabban járul hozzá a lokális csapadék körforgásához. A zöldfelület hőleadó-képessége alacsonyabb, szemben a kopár talajjal, lassabban melegszik és kevesebb hőt ad le a környezetének, ezzel csökkentve az átlaghőmérsékletet és javítja a talaj vízmegtartó képességét. Ezzel szemben a kopár talajnak a vízmegtartása konvergál a nullához, erős felmelegedésével pedig növeli a környezete hőmérsékletét.

A zöld felületek visszaszorulása lokálisan szárazabb és melegebb éghajlat kialakulásához vezet.

Mi történik most?

A szeszélyessé váló időjárás-jelenségek mostanra nem csak mindennapi életünkre, hanem a gazdaság teljesítőképességére is hatással vannak. 1901 óta a legszárazabb hét hónapon van túl Magyarország, az átlagos csapadékmennyiség közel fele hiányzik. A szárazság már Föld körüli pályán is látványos, az Időkép Facebook-posztban osztotta meg a műholdképet, amin az egy évvel ezelőtt zöldellő Magyarország, mára világosabb, sárgásabb színt vett fel, de hasonló a helyzet Nagy-Brittaniában is.

A nyári szárazság Európa-szerte a termésátlagok visszaeséséhez vezetett, így Magyarországon is. Az Agrárközgazdasági Intézet július 16-ikai jelentése szerint a kalászostermés idei produktuma jelentős visszaesést szenvedett el az idei évben,

2018 óta a legrosszabbak az eredmények, 2021-hez képest legalább 25 százalékos a veszteség hektáronként.

Az extrém méretű szárazság például a magyarországi málnatermesztést is a megszűnés szélére sodorta. Az AKI jelentése szerint az előző év azonos időszakához képest 2022 első öt hónapjában a friss málna beszállítása 13 százalékkal 155,7 tonnára csökkent, friss málna pedig nem ment ki az országból, miközben

A 2000-ES ÉVEKIG MAGYARORSZÁG JELENTŐS MÁLNATERMESZTŐ ORSZÁG VOLT, A RÉGIÓ TÖBB PIACÁT MI LÁTTUK EL FRISS GYÜMÖLCCSEL.

Az extrém méretű szárazság az Európai vízkörforgás felborulásához vezetett, a legnagyobb kontinentális folyók a kiszáradás szélén táncolnak. A folyók vízhiánya rengeteg szektorban vezet problémákhoz: az uszályok elakadása a belvízi kontinentális kereskedelem, az áruszállítás visszaesését hozhatja el, de az édesvízi flóra és fauna tekintetében is helyrehozhatatlan károkat okozhat. A 2011-ben felújított nagykőrösi Csónakázó-tó is a kiszáradás szélére sodródott, egyes részein pedig haltetemek ezrei hevernek. Hasonló a helyzet a Velencei-tavon is, ahol augusztus 8.-án 58 centiméteres mélypontra süllyedt a tó vízállása.

Az Eurostat adatain alapuló számítások szerint a kontinens folyói és csatornái évente több mint 1 tonna árut szállítanak minden egyes uniós lakosra leosztva. A folyók alacsony vízszintjével azonban a régión belüli kereskedelemben is fennakadások tapasztalhatóak. A Pó folyó jelenlegi állapota ellehetetleníti a környező termőföldek öntözését. A Rajna kulcsszerepet játszik abban, hogy az Unió legfontosabb kereskedelmi kikötőjébe, Rotterdamba érkező árukat továbbítsa a kontinens belseje felé. Jelenleg azonban Hollandiában a szállító uszályok félkapacítással üzemelnek a folyó alacsony vízállása miatt.

A folyók felmelegedése tovább fokozza a régióban az energiaválságot: a francia energiatermelés jelentősen visszaesett, mert a Rhone és Garonne folyók képtelenek hatékonyan hűteni az atomreaktorokat. A Rajna a német acél- és energiatermelés ütőerének számít, ugyanis a szükséges szénmennyiség a folyón keresztül érkezik, azonban az akadozó ellátás hatására lehetséges, hogy a termelés csökkentésére lesz szükség, holott a válság leküzdéséhez a szénerőművek kapacitásának fokozása szükséges.

A szárazság az országok ivóvíz-készletét és minőségét sem kímélte. Horvátország karsztvizes területein már július 18-ika óta korlátozva van a vízfogyasztás, ugyanis a régió erősen kitett a helyi csapadék-ellátásnak. Az 1935 óta legszárazabb nyarukat élő britek körében is fogyasztási korlátozásokat és hatékonysági intézkedéseket vezettek be: egyrészről Anglia egyes részein megtiltották a locsolócsövek használatát, illetve kötelezték a vízszolgáltatókat a szivárgások mihamarabbi megszüntetésére. Emlékezetes, júliusban Magyarországon is vízhiány lépett fel Solymár egyes részein, ahol a település magasan fekvő részeibe nem tudtak megfelelő mennyiségű vizet pumpálni, főként az elavult csövek magas vízvesztesége miatt.

A globális mértékű szennyezés fontos következménye még, hogy a világ minden pontján az emberi egészségre károssá vált az esővíz fogyasztása. Az esővíz magas PFA-tartalma károsan befolyásolja a termékenységet, a magzati fejlődést, elhízást okozhat és hozzájárulhat bizonyos ráktípusok kialakulásához. A PFA, közérthetőbb nevén örök vegyi anyag nevéből is fakadó fő tulajdonsága, hogy rendkívül lassan bomlik le és a bolygó nem képes semlegesíteni a környezeti hatásukat.

A globális felmelegedés kártékony hatással van a bolygó nagyobb vízfelületeire is, amelyek az átlagnál sokkal gyorsabban melegednek: az Északi-sarkvidék évtizedenként 0,75 Celsius-fokkal, a Jeges-tenger térségeben pedig 1971 és 2019 között 3,1 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedést mutattak ki a legfrissebb felmérések, utóbbi a globális átlag háromszorosa.

A tengerek felmelegedésének sokat emlegetett kockázata a tengeri és óceáni élővilág kipusztulása. Minden sós vizi élőlény táplálkozásának alapja az itt fellelhető planktonok mennyisége. A planktonok mennyisége nagyban függ a víz oxigéntartalmától, az oldott oxigén mennyisége pedig a víz hőmérsékletétől. A felmelegedő vizeknek tehát csökken az élővilág-eltartó képessége. 2009 és 2018 között a világ 11 700 négyzetkilométernyi korallzátonyt veszített el, ez az összes ilyen zátony 14 százaléka. A zátonyok pusztulásának legfőbb oka, hogy a víz felszíni hőmérsékletének emelkedése hatására a szimbiózisban élő algák kilőkődnek. A kilökődés hatására nem csak kifehéredés történik, hanem a korallok betegség-ellenálló képessége drasztikusan lecsökken és táplálékhiány is felléphet.

Márpedig az óceánfenék 0,2 százalékát borító korallok a tengeri fajok egynegyedének nyújtanak otthont.

A rendkívüli felmelegedés hatására fordulhat elő az is, hogy megnőtt a kockázata annak, hogy a Földközi-tengeren hurrikánok vagy ciklonok alakuljanak ki. A tengerben felhalmozódott hő tehetetlensége sokkal nagyobb, így az őszi lehűlés megérkezésével a meleg felszíni párolgás elősegíti a heves esőzések és zivatarok kialakulását. Az ebből fakadó heves légköri jelenségek még katasztrofálisabb hatással járhatnak a tengerentúlon: Kalifornia klimatikus adottságaiból fakadóan sokkal nagyobb veszélynek, villámárvízeknek van kitéve, amit a globális felmelegedés, mint a Földközi-tenger térségében, itt is felerősíthet.

Az idei száraz nyár hatására Európa több országában is erdőtüzek alakultak ki: Csehországban július végén egy nemzeti park területén tört ki tűzvész, a hatóságok 450-500 ember evakuáltak, ezer hektáron lángolt az erdő. Augusztus elején Dél-Franciaországban keletkezett 700 hektárt érintő tűzvész, amely ismételten több ezer ember kitelepítésével járt. Franciaországban az év eleje óta több mint 47 ezer hektár égett le a különböző tűzesetek miatt. A hétvégén pedig Spanyolországban harapózott el az erdőtűz, jelenleg 1300 embert evakuáltak, az Aragón tartományban tomboló tűzvész eddig 8000 hektárt emésztett fel, és veszélyes közelségben van Moncayo természetvédelmi területéhez. A nyilvántartások szerint idén 24 ezer embert kellett kimenekíteni otthonából és 237 ezer hektárnyi erdő vált a lángok martalékává. Ez Miskolc közigazgatási területével megegyező méretű kár.

Égő erdő Csehországban, július 27-ikén - Forrás: Getty Images

A kritikus 1,5 Celsius-fok

Az éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) a közelmúltban összegyűjtötte, hogy mi vár a bolygónkra és az emberiségre, ha továbbra is ragaszkodunk a környezetvédelem szempontjából káros szokásainkhoz, termelési elveinkhez. A kutatók által meghúzott kritikus határvonal, az ún. első átbillenési pont az átlaghőmérséklet 1,5 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedés. Ha a bolygó átlaghőmérséklete a kritikus emelkedés felett tartózkodik hosszú ideig, az óhatatlanul is olyan változásokat indíthat el, amelyek visszafordítására már nincs lehetőség.

A konferencia megállapításai közé tartozik, hogy a jelenleg 1,1 fokos emelkedés már nagyjából 125 ezer éve nem fordult elő a bolygón, a legriasztóbb, hogy ilyen jellegű hőmérséklet-emelkedésre nem volt még példa. A most elkészült öt forgatókönyv alapján az emelkedés 2100-ra elérheti a 8,5 fokot, legjobb esetben mérsékelhető lesz 1,9 fokra. A kritikus 1,5 Celsius fokot az évtized végére mindenképp elérjük, a kérdés csak az, hogy az emberiség képes lesz-e időben visszafordulni, vagy tovább menetel az előrejelzett katasztrófa felé. A legoptimálisabb forgatókönyv szerint, ha sikerülne teljesíteni a kitűzőtt klímacéljainkat,

2055-re elérhetnénk a nettó nulla kibocsátást, az évszázad végére pedig a kritikus pont alá süllyedhetne az átlaghőmérséklet.

Az IPCC világossá tette a döntéshozók számára, hogy a légkör környezetváltozás szempontjából legkritikusabb összeevői a szén-dioxid és a metán. E két üvegházhatású-gáz kibocsátásának szinte teljes beszüntetésével tarthatóak csak a párizsi klímacélok. Utóbbit ráadásul az olaj- és gáztermelés felhagyásával viszonylag gyorsan és olcsón lehetne korlátozni.

Úgy tűnik, hogy az orosz-ukrán háború egyik legnagyobb hosszútávú gazdasági előnye a régiónak, hogy Európa rákényszerült a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváját jelentő megújló energiaforrásokkal kapcsolatos beruházásai felgyorsításába, hogy az orosz kőolaj- és gázellátástól való függőségét felszámolhassa.

A klímacélok elérése érdekében azonban nemcsak az energetikai ágazatban van szükség változásra: át kell alakítani az ipari és mezőgazdasági termelési folyamatokat és elveket, újra kell gondolni a fogyasztási szokásokat és az ember és természet viszonyát. Azonban, ha nem így cselekszünk, akkor a jelenlegi évszázad generációira a különböző forgatókönyvek által jósolt események sorozata vár.

Az átlag-hőmérséklet fokozatos emelkedésével a vízkörforgás felgyorsul, ami felerősíti a természeti katasztrófák lehetőségét és intenzitását: hőhullámok és villámáradások váltakoznak majd.

A növekvő forróság hatására a világ ötödének területe élhetetlenné válhat 2050-re.

A növekvő átlaghőmérséklet nemcsak a körforgásra, hanem a vízháztartásra is kihatással lesz: az erdőtüzek mennyisége és kiterjedtsége a jelenleginél is nagyobb szintet ölt majd, a világ lakosságának a fele pedig évente, legalább egy hónapig szembesülni fog a vízhiánnyal. A hőstressz okozta halálesetek száma emelkedik, és nagyobb területen, köztük Európában is elterjedtté válhat a nyugat-nílusi vírus, a Lyme-kór és a malária.

A 1,5 fokos felmelegedés esetén a világ szinte minden gleccsere eltűnik, 350 millió ember tartósan szenvedni fog vízhiánytól, a szárazföldi fajok 14%-a pedig kipusztul.

A korallzátonyok 2 fokos felmelegedés esetén nagyjából megszűnnek létezni, 2070-re pedig az állat- és növényvilág harmada végleg eltünik.

A különböző környezeti hatások együttese sok helyen ellehetetleníti majd a mezőgazdasági termelést, ami élelmezési válsághoz is vezethet. 2100-ra a jelenleg művelt területek harmadán megszűnik a kukorica, rizs, búza és a szójatermesztés, aminek a globális hozama 10-30 százalékkal is csökkenhet, szemben a bolygó emelkedő lakosságszámával.

Az IPCC összegyűjtötte azokat a beruházási lehetőségeket, amely szén-dioxid tonnánként 100 amerikai dollár, vagy annál kisebb költségeket tesznek ki. Ezek közül a leginkább megtérülő beruházások, a nap- és szélenergiába fektetés. A javasolt intézkedések nem járnának GDP-csökkenéssel, csak a növekedés enyhe mérséklésével.

Minden, a klímaváltozással fenyegetett szektorra vannak gazdaságilag is megtérülő beruházási javaslatok, a mezőgazdaságban például az agroökológiai gyakorlatok alkalmazása, városokban a kék-zöld infrastruktúra-tervezés egy ezek közül.

A kutatók nem sok jóval kecsegtettek a Magyarországot is magába foglaló Nyugat- és Közép-Európa régióval kapcsolatosan. A felmelegedés éreztetni fogja hatását: 35 fokot meghaladó maximumhőmérsékletű napok száma évente növekedni fog. Az Alpokban történő olvadás ugyan mérsékli a folyók vízveszteségét, cserébe azonban 63-93 százalék közötti arányban szűnnek meg a gleccserek Közép-Európában. Az olvadás negatív hatása között lesz az egy időben lehulló csapadékmennyiség növekedése, illetve a földcsuszamlások, villámárvizek kialakulásának lehetősége. Az aszályveszély a nyári időszakra állandóvá válik, ami a mezőgazdasági termelésre kihatással lehet.

Magyarországon a telek akár 5, a nyarak 7 fokkal is melegebbek lehetnek az évszázad végére a legrosszabb forgatókönyv szerint. - Forrás: A fenntarthatóság témaköre a felsőoktatásban konferencia dokumentumai/Bartholy Judit - Pongrácz Rita

Antonio Guterres ENSZ-főtitkár a múlt hónapban arra figyelmeztetett, hogy egyetlen nemzet sem immunis az éghajlatváltozással szemben, és azt mondta, hogy

a világnak most választania kell a kollektív cselekvés vagy a kollektív öngyilkosság között.

A globális mértékű klímaválság ugyanis már idén komoly gondokat okozhat az emberek alapvető ivóvíz- és élelmiszerellátásában, a folyókon bonyolított kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az ipari termelésben.

A klímaváltozás, ha akarjuk, ha nem, kihatással van a gazdaság teljesítőképességére és az emberi jólétre.

Magyarország már most elérkezett arra a pontra, amikor számot kell vetni azzal, hogy a hazai tájakon egykor teljesen általános kukorica ma már legalább 400 ezer hektáron nem termelhető eredményesen. A hazai szántóföldi termőterület egyelőre 6-8 százalékát kitevő, kukoricatermesztésre mindinkább alkalmatlan terület várhatóan rohamosan nőni fog a következő években a klímaváltozás előrehaladtával. A megoldás rövidtávon a búza és a napraforgó, hosszútávon pedig egy hőségtűrő növény jelentheti.

A témával foglalkozó szakértők felhívták a figyelmet arra is, hogy a kopár felületek arányának a növekedése a Kárpát-medencében egyfajta hajszárító-hatást hozhat létre: a felszálló meleg levegő anticiklonként viselkedve az esetlegesen a medencén kívülről érkező csapadékfelhőket továbbhajthatja. A melegebb levegő hatására, nagyobb vízgőz-mennyiségre, tehát nagyobb párologtatásra van szükség a csapadékfelhők lokális kialakulásához.

Ezt a feltevést tovább erősíti, az ELTE kutatóinak legújabb eredménye, ami alapján az évtizede tartó folyamat eredményeképp az 1970-es évekhez képest a nedves területek aránya 84 százalékról 68 százalékra csökkent. A változásnak leginkább kitett régiók az Alföld északi és középső része, a Kisalföld és a Dunántúl északkeleti része.

A legrosszabb esetben Magyarország területe erdős sztyeppévé változik az évszázad végére, a bükkösök teljesen eltűnnek, míg a tölgyesek nagyon kis területre szorulhatnak vissza.

A nemrégiben elfogadott, többek által aggályosnak vélt új erdőrendelet, amely megkönnyíti a nem őshonos és őshonos fák kivágását, a megfelelő utánpótlás hiányában a következő évtizedekre jelentősen fokozni fogja a szárazság, az aszály és a vízhiány mértékét. A természetes erdők hiánya az állatpopuláció drasztikus csökkenéséhez vezethet, ráadásul a mesterséges erdők kevésbé ellenállóbbak a klímaváltozással szemben, főképp csemetekorukban.

És mikor életünk egyik legforróbb nyarában sülünk meg, gondoljunk arra, hogy ez lehet a maradék életünk egyik leghűvösebb nyara

- írta Ürge-Vorsatz Diána, magyar fizikus, klímakutató Facebook-posztjában (Portfolio)