h i r d e t é s

A játék neve: Tick-Tack-Toe

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

A játék neve: Tick-Tack-Toe

2022. április 05. - 08:08

Üdvözletem kedves követőim és olvasóim, csodálatos napra ébredtünk, hiszen minden narancsba borult. Nyugalom, nem lettem jobban őrültebb, mint máskor, csupán bebizonyosodott mennyire nem működnek bizonyos demokratikus eszközök ott, ahol az ország IQ-ja mínusz végtelent mutat, na meg a hülyeséget, logika helyett.

Igazából nem számítottam újdonságra, a papírforma bejött. Kérdés ez után mi lesz, ugyanis most ez a kérdés mindkét területünket lefedi az ökológiait és a szociális kérdéseket is. Nem tudom mennyire volt ésszerű ötlet szórakozni több fiatal generáció jövőjével az értelmiség rétegéből, akik ha tudatukra ébrednek és képességeikre, hogyan okozzanak káoszt a pánikban kiszámíthatatlanul is viselkedhetnek nem szándékosan. Vagy módszeresen, ez meg már az a történet, amikor a rend írmagja sem fog látszani, mert mindazt, amit eddig magukba szívtak, elkezdik majd használni és játszani vele. 

Igen, az IT világa annyira csodálatosan változatos és hozzá annyira törékeny, hogy a megfelelő technikákkal nem csak építeni tudunk, hanem rombolni is, káoszt okozva rendszerekben és ilyen nyalánkságok. Ilyen ez a "zoombie" generáció úgy átkúr majd a palánkon, hogy majd keresni fogod a havi pénzed hova lett a bankszámládról...vagy miért nem működik megfelelően a webáruházad, honlapod, csatornád, netán a NAV-nak mond jó éjszakát, esetleg propaganda oldalaknak, hogy ideje kivonódni a forgalomból. Aki sokat játszik stratégiai játékokkal, megtanulja előbb utóbb, mi a túlélés zálogának a kulcsa. Ugyanis, fejlődés nincs oktatás és edukáció nélkül és erre azok is lassan rájönnek, akiknek munkaterületük most egy hajszálon lóg a levegőben, bizony ők a tanárok. És ha meglesz az összezárt csoportos ellenállás, akik egymással képesek lesznek kooperálni underground módon, akkor jön az a történet, amit mi úgy hívunk ellenzék. Mert ez a politikai bohóckodás, amit egy diktatúrában művelnek, látszólag a demokráciát képviselve az szánalmas.com. 

Szóval, gyerekek fel van adva a lecke. Kreativitás, hatékonyság, kooperáció, ez lényegében ki-ki meccs 8 évünk van hátra az én számításom szerint már csak 3, de merem remélni nem én vagyok Nostredamus reinkarnációja, mert akkor ráb*sztunk. 

A játék egyszerű, a lényeg hol tegyél keresztbe a másiknak és ő hogy ne érje el, amit akarjon. Igen, ez járhat nem kis rendbontással, káosszal, könnyekkel, de jobb ha rákészültök, mivel ez amúgy sem lesz megúszható az ökológiai krízis következményeiben, háborúkban, éhezésben, szomjuzásban, imádkozva az esőért, ami csak két havonta lesz, nyáron meg talán helyenként valami záporocska. Igaz, abból te tartályokat, nem töltesz majd fel, nem hogy a kertet locsoljad.  

Apropó háború, ezt jobb ha tisztázzuk egyszer és mindenkorra. Nem kötelességed meghalni általa és benne fiatalként, de azzal tudd hogy az értékrendedet is meghatározod. Magyarán, ugyanolyan kívülálló hippi leszel, akinek számít az élet értéke és a békének is, nem kell drog, nem kell batikolt gönc sem és igen lehetsz egy informatikus kocka, akinek szenvedélye a munkája és élvezi azt, ha stratéga lehet egy játékban. Azt szeretném egyúttal ezzel jelezni, hogy ez már nem az 1960-as évek Amerikájának a helyzete. Hanem egy globális ellenállás kezdete és annak társadalma most választ oldalt, mit is gazdagítson hozzáértésével, szakmai tapasztalataival, kreativitásával és kompetenciáival. 

Egy biztos, ez a játék nem lesz fair, sokszor lesz dühös mindkét oldal, addig míg nem tanul, hogy ezt nem lehet megnyerni csak elveszteni, ha nem figyel oda azokra, akiket cserben hagytak. Lesz Exodus, sírás, rívás unoka skype-on nézegetés. Igazából kajakra nem érdekel és vastagon, lesz*rom az egyéni nyomort, mert normális életem már soha nem lesz, miattatok. De jó stratégaként megelőző taktikát váltva gondoskodom arról, hogy ne legyek semmilyen szinten kiiktatható. Ha jön a "tsunami", akkor is ember leszek vagy emberséges, akkor is előbb mentek menekült gyereket, minthogy lőjek, ellenben azt zokszó nélkül fogom lepuffantani, aki testi élvezete tárgyának néz engem, akit utána még le is akar vágni és az illető lehet egy nemzetiségű is velem. 

Mert mi is a háború? Mivel jár a káosz? Amellett, hogy fröcsög a vér a monitor előtt nagyrészt, egyre realisztikusabb játékokban megélni az egészet, de azt tudnod kell itt nem kezdheted újra, ha már lelőttek, nincs plusz életed, varázsszörp, de még csak egy császkálószörny sem a fene egye meg... Ellenben romok, kínok, testek és mindezt miért? Néhány idióta, megalomán diktátor miatt, igen kezdetben. 

Aztán meg azért, mert nem lesz hova mennie sokaknak vagy mert egy hurrikán elvitte az otthonukat vagy szökőár, ami már nem húzódik vissza, egy felégetett és perzselt falu, ahol csak szomjan halni lehet. De én mozdulni ellenük nem fogok, csesszétek meg. Ez a jellem, ami nem tanulható és a vég, ami magától értetődő. 

De egy valamit jegyezzünk meg, nem vagyunk egyformák és mint már mondtam a pánikban, amivel majd szembesül egyszerre több generáció elképzelhető, hogy nem úgy lesz reagálás, hogy arra fel lehet készülni. Meglepik lehetnek, bosszantóak, módszeresek, kreatívak végső rohamban, mert az életünk már hozzá van kötve a rendszerhez, abból te nem menekülsz majd, főleg ha kiderül ludas vagy mindabban, hogy idáig fajultak a dolgok. Akár X akár O nem lesz nyugodt egy percetek sem ezentúl, de ezt csak magatoknak köszönhetitek, akik képtelenek voltak felnőni a feladathoz. (Future Traveller)

Címkék: