Nem volt ínyére a másik tizennégy kedvezményezett ország által elfogadott eddigi gyakorlat, miszerint az összeg nagyobbik részét a támogatásban részesített ország kormánya osztja el, a maradékot a norvégok.
Ez a "maradék" esetünkben 4 milliárd lett volna a 77-ből.

Az ok nyilvánvaló: ha nem rendelkezhet az egész fölött, akkor köszöni, nem kéri!
Ha nem golyózhat ki mindenkit, aki nem paríroz, esetünkben – többek közt – a Norvég Alappal hosszú ideje jó kapcsolatokat ápoló Ökotárs Alapítványt, hogy helyébe, helyükbe is valamelyik csatlós szervezetét állítsa, ha nem nyúlhatja le a száz százalékát, akkor inkább lemond az egész összegről.

A sajátjait majd kistafírozza a költségvetés terhére, a norvég helyett a magyar adófizetők pénzéből.

Rés nem maradhat a pajzson! Mindenkit kiirtunk. Kivétel nem létezhet!

Ezt a mocskos húzást a jakobinusok módszerével próbálja megetetni a pórnéppel. Mert nem Arthur J. Finkelstein találta ki a rágalmazás, a saját disznóságnak a másikra kenése trükkjét! Ő csak átvette és alkalmaztatta a megbízóival. Trumppla, Netanjáhúval, Orbánnal.

Hitessük el velük, hogy a másik a gazember!

Ha a parasztoknak nincs kenyerük, egyenek kalácsot! Ezt a mondást nagy ravaszul a szerencsétlen Marie Antoinette nyakába varrták, illusztrálandó, hogy nem csak gonosz, hanem a debilitásig naiv és ostoba is volt!
Le vele, emberek!

Pedig nem ő mondta. Rousseau adta egy udvarhölgy szájába a Vallomásokban. És nem rosszindulatból, vagy idiotizmusból.

XVI. Lajos szegénypolitikájának (mert volt neki, de az sem segített rajta) egyik, a forradalom előtt közismert elemére utalt: ha elfogyott a legolcsóbb kenyér, a pékek kötelesek voltak a legfinomabb lisztből sütni a szegények számára, és a gyenge minőségű kenyér árán adni.

Orbánék is ezt, a mocskolás a rágalmazás, a kesztyű kifordításának taktikáját művelik.

"A norvég kormány diktátuma előtt nem fogunk meghajolni! A magyar kormány jogi ellenlépéseket tesz! Visszavágunk!"

Ezt harsogja Gulyás, Kovács, Varga Judit!

Na, mármost! Ki diktálna? Ki akarja itt ráerőltetni akaratát a másikra?
A megajándékozott az adományozóra! Olyan ez, mint a piros lámpáknál kéregető, Romániából importált bérkoldusok serege volt a kilencvenes években: kaját nem kérek! Csak pénzt! Ha nem adsz, mocskos disznó vagy, és dögölj meg!

Elég sajátos álláspont! De hát, itthon már megszokott!

A norvégok tehát Soros hálójába kerültek, mint lassan egész Európa, a fél világ. Ilyen befolyással nem lenne rossz miniszterelnöknek!

Mindenesetre újabb éca a híveknek! Már a norvégok ellen is harcolnunk kell! De állunk a vártán! Ahogy szoktunk! Ahogy eleink!

Ez (vagy az utolsó tizenkét egyetem einstandolása) látható örömmel és büszkeséggel tölti el Orbán legfőbb fegyverhordozóit. Varga Judit és Gulyás vigyorog a hírhez csatolt fényképen. Gulyás elég bambán, kényszeredetten, de hát, ez adatott neki.
Varga Judit felszabadultan (fotogénebb, mint a harcostárs), Churchill után szabadon, a V betűt mutogatja. A győzelem jelét.

Hogy milyen "jogi lépéseket" tervez a kormány, hogyan akar "visszavágni", miért és miként "győztünk", ez rejtély.

Nem más ez, mint blöff a hazai szurkolóknak. Milyen jogi kényszerítő eszközt lehetne találni arra, hogy adják ide a pénzüket a mi feltételeink szerint?
Varga mellesleg eddig még minden ügyét elbukta Strasbourgban és Brüsszelben. Most el sem fog jutni odáig. De jól hangzik!

A CÖF majd támogatja! Utcai menettel! És erről szól az egész.