2008 ősszel lett volna a százhuszadik kampány, de már biztos: többé nem érkezik cukorrépa a gyárba. Sőt, két év múlva már gyár sem lesz: az unió csak akkor ad támogatást a cukorgyártás leépítéséhez, ha a gyárnak nyoma sem marad. Így 2010-re a földdel teszik egyenlővé a gyárterületet, és 60 centis mélységben még a talajt is kicserélik alattuk - írta az Index.

A német tulajdonú Mátra Cukor Zrt. 2008. március 10-én jelentette be a döntést, miszerint cukorrépahiány miatt a társaság megszünteti a gyártást a napi 6000 tonnás kapacitású üzemben. Ez a lépés olyannyira visszavonhatatlannak bizonyult, hogy egy évvel később a termelőüzem jelentős részét lebontották. Ennek következményeként a rendszerváltáskor még tizenkét működő cukorgyárból csupán egyetlenegy maradt hazánkban, Kaposváron. Az ottani üzem teljesíti a hazai 105 ezer tonnás cukorkvóta egészét.

Az állami kézben lévő cukorgyárak többsége 1989 után külföldi tulajdonoshoz került. Az új gyárigazgatók azonban kevésbé voltak érdekeltek abban, hogy itthon hosszú távon virágzó termelőüzemeket alakítsanak ki. A hazai cukorgyártás hanyatlásának azonban a 2004-es uniós csatlakozásunk adta meg a végső döfést.

A 2006. július elsején életbe lépett uniós cukorreform részeként hazánk a csaknem 400 ezer tonnás éves cukorkvóta háromnegyedéről mondott le. A termelés csökkentésében az uniós támogatások a termelőket és a gyártókat is érdekeltté tették. A Boon.hu információi szerint az érintett cégek az első két évben 730 eurót kaptak minden meg nem termelt tonna után, a harmadik évben pedig 625 euró, míg a negyedikben 520 euró járt. A jelentősnek mondható támogatás fejében azonban az érintett gyárakat alkalmatlanná kellett tenni a további cukorgyártásra. A termelőknek is jutott a pénzből, ha hajlandók voltak növényváltást végrehajtani. A tonnánkénti kivont kvótára csaknem 66 ezer forintot kaptak, ehhez jött hozzá az uniós árcsökkentés miatti jövedelemkiesés 64,2 százalékos kompenzáció formájában.

Berki Gyula, a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének elnöke szerint a cukorgyárak bezárásáért elsősorban a tulajdonosok okolhatók, akik hajlandók voltak visszaadni a cukorkvótákat, a termelők csak statisztálni tudtak mindehhez. Elmondta, ma hozzávetőlegesen annyi cukorrépát termelnek hazánkban, amennyire a kaposvári gyárnak szüksége van. Szavai szerint a termelőknek ma nem éri meg cukorrépával foglalkozni, a nyereségességben azonban változást hozhat, hogy az unió 2014–2020 között termeléshez kötött támogatást biztosít a cukorrépa-termelőknek. Erre a célra 2020-ig évi nyolcmillió eurót különített el a kormány.

Berki Gyula szerint a termelők egyelőre arra várnak, hogy megjelenjen a támogatások végrehajtási rendelete, azonban némi mozgolódást már most is látni. – A leszerződött terület nagysága emelkedett, az uniós támogatás pedig tovább ösztönözheti a termelőket abban, hogy növeljék a kapacitásukat – hívta fel a figyelmet. Ezzel együtt azonban kevés esélyt lát arra, hogy az európai uniós cukorkvóta 2017-es kivezetése után jelentősen emelkedjen a hazai cukorgyártás.

Korábban Fazekas Sándor, földművelésügyi miniszter vázolta fel annak a lehetőségét, hogy a hazai cukorgyártás a kvótakivezetés után jelentősen emelkedjen. – Most, amikor az uniós akadályok elhárultak, lehetőség nyílhat arra, hogy újra cukorgyárak épülhessenek Magyarországon. Van érdeklődés, szervezőmunkát folytatunk, Szerencs az első körben lehet, ahol felépülhet, újjáépülhet a cukorgyár – mondta tavaly nyáron Fazekas Sándor. Szavai szerint a cél az, hogy a magyar piacot magyar cukorral lássuk el, ne szoruljunk importra. Az esetlegesen újranyíló szerencsi cukorgyárral kapcsolatban megkerestük a Földművelésügyi Minisztériumot is, a sajtóosztály azonban későbbre ígért tájékoztatást.

Szakmai szereplők szerint nincs reális esélye annak, hogy a hazai cukorgyártás visszakerüljön az évtizedekkel korábbi szintre, új üzemet nyitni pedig egyszerűen nem érné meg. A jelenlegi nagyon alacsony cukorárak mellett a hazai gyártók ugyanis nem tudnák felvenni a versenyt a külföldi termékekkel. A kristálycukor ára a hazai boltokban néhány év alatt ugyanis a felére csökkent. Míg néhány éve 350 forintért vehettünk egy kilót, ma már a 150 forintos ár sem ritka a hazai polcokon. Ekkora áresést az uniós cukorpiaci folyamatok nem indokolnak, a környező országokban – köztük Ausztriában és Németországban is – egy euró körül alakul a kristálycukor fogyasztói ára. Mindez úgy, hogy a termékre rakódó forgalmi adó a hazai 27 százalékos áfának csak a töredéke, 8-9 százalék az említett országokban. Az ágazatot jól ismerők szerint szinte elképzelhetetlen, hogy a hazai árak tisztességes kereskedelmi eszközökkel élve és minden jogszabályt betartva ilyen alacsonyak legyenek.

Szerencs a cukorra épült

A múlt év végén még Szerencsen is volt kampány, december 21-én álltak le a szerencsi gyártósor utolsó gépei. Az irodaépületben még látunk is egy tavalyról megmaradt A4-es méretű lelkesítő plakátot, ami "hosszú és sokkal jobb kampányt" ígér a korábbi "rövid és jó" helyett. A papír szélére tollal odafirkantotta valaki: "2008?".

A gyárban van még élet és munka egy szakaszon: a télen elkészült nyers majd finomított cukrot még most csomagolják, gyártósor viszi az egykilós kiszerelésűeket, cukorillatú levegőben dolgoznak az asszonyok a zacskózó és dobozoló sorok mellett. A karbantartással azonban már senki nem foglalkozik, hiszen nincs mire készülni, a hatalmas csarnokokban, a jókora tartályok és kígyózó csövek közt közt alig lézeng egy-két munkás. Új kampány már nem lesz többé.

Kapcsolódó vélemény >>>

mno.hu (2015. március 10.) / index.hu (2008. április 17.) (Címlap: Fotó: Salát Zalán Péter)