A veszprémi választási eredmény kormánynak szóló üzenete teljesen világos.

Boncolgatta a valasz.hu is már korábban itt és itt.

A Fidesz szavazói elégedetlenek, és a korábban jól működő eszközökkel nem lehet őket mozgósítani. A kedvetlenség egyelőre csak abban mutatkozik meg, hogy otthon maradnak, és nem mennek el szavazni, de az ellenzék győzelméhez már ez is bőven elég. A Fidesznek le kell vonnia a konzekvenciákat, ha nem akar 2018-ra összeomlani. És ahogy a Magyar Nemzet mai vezércikkében megírta, ezek szükségszerűen személyi konzekvenciák is egyben. Ami most van, változatlanul nem folytatható, aki szemérmesen hallgat a bajokról, az nem használ a jobboldalnak. A kétharmad elvesztését a kormánypárt csak magának köszönheti.

De térjünk vissza inkább az ellenzékhez! Ők ugyanis a győzelmi eufóriában könnyen vonhatnak le téves következtetéseket az eredményből. A baloldali pártok sorra adják ki a győzelmi jelentéseket, pedig nincs különösebb okuk ünnepelni. Először is nem szereztek új szavazókat tavaly óta: akkor ugyanebben a körzetben az Összefogás jelöltje 13 ezer szavazatot kapott, most Kész Zoltán 13 871-et. Másrészt Kész nem az ő jelöltjük, látványosan távol tartotta magát az ellenzéki pártoktól, és első nyilatkozatai alapján nem akar beülni egyik frakcióba sem.

Hiába próbál Tóbiás József úgy tenni, mintha az MSZP triumfálhatna Kész győzelme miatt. A képviselőjelölt különállása nemcsak kampányfogás volt – az új képviselő világnézetileg is pont az ellenkezőjét képviseli, mint amit baloldalnak szokás nevezni. Radikálisan piacpárti, libertariánus ideológiájának legfeljebb a DK-hoz és az egykori SZDSZ-hez van köze, a szocialistákhoz biztos nem, ha kicsit is komolyan vennék magukat. De nem veszik: ezt pont Kész jelölése bizonyította be végleg. Magyarországon a „baloldal” egyetlen ideológiai kötőanyaga a militáns Orbán-fóbia, ebben pedig Kész Zoltán tényleg nagyon jó.

A veszprémi győzelemnek csupán az a párt nélküli újságírókból, lobbistákból, véleményvezérekből álló szűk kör örülhet felhőtlenül, amely a libertariánus tanokat hirdeti, például Kész Zoltán nagy barátja, Somogyi Zoltán, aki annak idején az MDF-nek a szintén libertariánus Bokrost Lajost kitalálta.

Én a magam részéről egész biztos vagyok benne, hogy a szavazók nem a libertariánus tanokraszavaztak, és a legkevésbé sem vágynak rá, hogy még az aszfaltot is kiprivatizálják a talpuk alól, ahogy Kész Zoltán és elvbarátai szeretnék. Tudták, hogy a mostani szavazásnak nem ez a tétje. Üzenni akartak a kormánynak: a fideszesek a távolmaradásukkal, az ellenzékiek pedig azzal, hogy megkeresték a leginkább esélyesnek látszó kihívót, és leadták rá a szavazatukat, függetlenül attól, hogy milyen a világnézete. Ugyanezt tették már tavaly novemberben Ózdon is, csak akkor éppen nem a „baloldali” (Kész jelölése után ezt már tényleg csak idézőjelben szabad leírni), hanem a jobbikos Janiczak Dávid látszott a leginkább esélyes kihívónak. Ez a magyarázata annak, hogy a szavazások – mind az ózdi, mind a veszprémi – eredményei felülírják a pártpreferenciákat.

Átjárás alakult ki az ellenzéki szavazótáborok között. Miközben a pártok szintjén képtelenség, hogy a Jobbik és az összefogók összefogjanak, az ellenzéki szavazók szintjén a Fidesz megbüntetésének vágya felülírja a pártkötődéseket. Tavaly november óta hat időközi választást tartottak Magyarországon. Bár országos jelentősége csak az ózdinak és a veszpréminek volt, a Fidesz mind a hat esetben vesztett (Újpesten időközi parlamenti választáson, Pilisen egyéni önkormányzatin, Mezőnyárádon polgármesterin, Mezőtúron egyéni önkormányzatin). Két esetben jobbikos, két esetben szocialista, két esetben a balliberális összefogás által támogatott független jelölt nyert. Vagyis aki éppen esélyesebbnek látszott a Fidesz legyőzésére. És még csak most jön Tapolca, ahol szintén elég nagy csata várható.

A jelek szerint visszájára fordult a tavaly tavaszi választások győztes kampányszlogenje: Csak a Fidesz! helyett az uralkodó közhangulat most éppen így írható le: Csak ne a Fidesz! Miközben a közvélemény-kutatásokban a Jobbik foglalja el a második legerősebb párt, vagyis a kihívó pozícióját, idén balszerencséjükre a radikálisoknak kevésbé kedvező terepen, a Dunántúlon tartanak két időközi választást. Ha a Dunától keletre üresedtek volna meg képviselői helyek, most a hírek valószínűleg a Jobbik további erősödéséről szólnak, Veszprém után viszont az a percepció, hogy a radikálisok beszorultak a kispárti szerepbe. Messzemenő következtetéseket azonban nem érdemes levonni, ezek esetlegességek.

Kész Zoltán győzelme még nyilvánvalóbbá teszi, hogy az MSZP reménytelenül ostobán politizál. Veszprémet ugyanis egy tőrőlmetszett szocialista jelölt is megnyerhette volna, és akkor a párt most joggal követelhetné magának a legerősebb ellenzéki erő pozícióját, valamint megmutathatta volna a közvéleménynek, hogy ténylegesen elindult a megújulás útján. A jelek szerint azonban az MSZP egyáltalán nem akar többé önállóan politizálni, továbbra is foglya az egyre nagyobb zsarolási potenciállal rendelkező DK-nak, valamint a Somogyihoz hasonló véleményvezéreknek. Történelmi szerepe a jelek szerint azzal ér véget, hogy leszállítja a szükséges szavazatmennyiséget egy új, radikálisan neoliberális ellenzéki erő megszületéséhez.

valasz.hu