Emlékszünk rá, volt már „mindkét oldal gyűlölködik”, „mindkét oldal kirekesztő”, „mindkét oldal árkot ás” és hasonló „hű de objektív és pártatlan vagyok” elemzés. Most éppen Reiner Roland örvendeztetett meg minket egy csikorgó-vicsorgó csillogó-villogó példánnyal a magyarnarancs.hu-n.

A hamisság ott kezdődik, hogy rossz a két oldal meghatározása. Reiner Roland „jobboldali és balliberális véleménytáborról” beszél ott, ahol én egészen mást látok. Most természetesen nem a szavazótáborra gondolok, hanem csak azokra, akiknek megvan a lehetőségük és képességük arra, hogy a nyilvánosság előtt artikulálják véleményüket: politikusok, művészek, elemzők, újságírók és más íróemberek. Vagyis a politikusokon kívül azok, akiket Reiner „nagyon aktívan politizáló civil értelmiségnek” nevez.

Nos, ebben a mezőben egy kisebb és egy nagyobb csoportot látok. A nagyobb csoport tagjai – legyenek akár újságnál, rádiónál, televíziónál, kormányzati civilszervezetnél, az államtól függő köztestületnél vagy „független” intézménynél – közvetve vagy közvetlenül Orbán fizetési listáján vannak, és fújják, amit kell. Ha kiesnek a pikszisből, akkor rögtön „megvilágosodnak”, és azt mondják, amit gondolnak, mint például Illés Zoltán, a nagy környezetvédő. Vagy mint Pokorny Zoltán, a pedagógus, aki 1998-2001 között miniszterként épp az ellenkezőjét mondta annak, amit előtte a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének szóvivőjeként mondott, hogy aztán a Hoffmann-éra alatt visszatérjen eredeti véleményéhez. (Nagyon ritka az olyan, mint Ángyán József vagy Lányi András, aki látván, hogy átverték, szakított Orbánnal.) Az Orbán-féle bérértelmiségiek megnyilatkozásaiban nem kell és nem is lehet koherens nézetrendszert keresni, mert ahogy Orbán szele fordul, úgy magyarázzák meg az előző napi vélemény ellenkezőjét is. Az elmúlt 15 évben volt rá sok példa.

A kisebb csoport tagjai töredék fizetésért – sokszor ingyen is – megpróbálják védeni a szétmorzsolt demokrácia darabkáit. Ezt a reménytelen utóvédharcukat Reiner úgy értelmezi, hogy „a baloldali és liberális képviselők önmagukat a demokratikus politikai közösség letéteményesének tartották, melyből pedig a Fidesz volt kizárható”. Nem tudom, hogy ezek a „mindkét oldal egyformán hibás” elvét valló objektív elemzők a magyar élet mely dimenziójában élnek. Az biztos, hogy nem abban, amelyben én.

Én ugyanis úgy emlékszem, nem az történt, hogy a baloldali és liberális képviselők kizárták a Fideszt a demokratikus közösségből, hanem az, hogy Orbán Viktor egy Fidesznek nevezett, sok alkalmazottat foglalkoztató politikai vállalkozás élén fokról fokra megszüntette a demokráciát.(Azt azért még Reiner elemzőről sem feltételezem, hogy bevette Orbán szövegét, és az illiberális demokráciának nevezett önkényuralmat demokráciának tartja.) Végül is az alkotmánybíróság, az ügyészség, a bírói vezetés, a kórházigazgatói és iskolaigazgatói posztok, az MTVA, az Állami Számvevőszék, a közszolgálati média stb. pártkatonákkal való feltöltését mégsem lehet a demokratikus közösségbe való felvétel belépőjegyének tekinteni.

Ha jól értem Reiner Roland szavait, az általa „jobboldali és balliberális véleménytábornak” nevezett két csoport egyformán felelős az alacsony szellemi színvonalért, aminek oka „a vitaképtelenség, a bezárkózás és az ezzel szükségszerűen járó polarizáció”. Hát akkor nézzük meg, hogyan is állunk a vitaképtelenséggel, a bezárkózással és azzal, hogy ki mennyire polarizál!

Melyik oldal az, amelyik minden lehető módon próbálja megakadályozni a vitához szükséges információkhoz való hozzájutást? Amit lehet, titkosítanak. Harminc évre titkosították a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos információkat, és azt is, hogy az FTC-stadion ünnepélyes avatásakor mennyiért röpködtek a Grippeneket a pálya fölött. Titkosították a Klik működéséről készült vizsgálatot, titkosítottak egy Hoffmann Rózsa rendelte kutatást a Nemzeti Alaptanterv fogadtatásáról. Titkosították, hogy mennyiért vettek egy pozsonyi ingatlant, mennyibe kerül aLudovica campus beruházása. Titkosították a Kehi vizsgálatát a Hortobágyi Nemzeti Park által lebonyolított állami földbérlet-pályázatról és a Takarékbank privatizációját körülvevő ügylet dokumentumait. Titkosították, hogy mennyiért vette meg az állam az E.On gáznagykereskedő és gáztároló céget, és a felsorolás szinte a végtelenségig folytatható.

Ha pedig egy közérdekű információt nem lehetett titkosítani, akkor a megfelelő állami szerv vagy vállalat, nem hajlandó kiadni, és évek alatt bírósági úton kell kiperelni. És mivel a bíróság néha még mindig nem úgy dönt, ahogy az nekik tetszik, törvényt hoztak, hogy az információt csak súlyos pénzek lefizetése ellenében lehessen megkapni.

Melyik oldal az, amelyik ha valaki komoly bírálatot fogalmaz meg, akkor meg se próbál vitatkozni, hanem a személyt próbálja lejáratni – akár hazugságok terjesztésével. Melyik oldal az, amelyik sajtótájékoztatót tart, de kiköti, hogy kérdés nem lehet. Melyik oldal az, amelynek parlamenti zsebdiktátora pénzbüntetéssel sújt olyan véleménynyilvánítást, amilyennel a Fidesz ellenzéki korszakában sokszor élt. Melyik oldal az, amelyik a bírálóval úgy „vitatkozik”, hogykirúgatja az állásából vagy megakadályozza, hogy bárhova felvegyék, ha pedig a bíráló történetesen egy egyház, akkor törvényt hoz, hogy törölhesse egyházi státuszát.

Melyik oldal  jelentette ki magáról, hogy ő a haza, és ezzel a másikat kizárta a hazából? Melyik oldal hazaárulózta le azokat, akik közös Uniónkban fölpanaszolták a demokrácia lebontását? (Erre rögtön válaszolok: Ugyanaz, amely ellenzékben felszólította az Uniót, hogy szüntesse be Magyarország pénzügyi támogatását.)

Jómagam többször olvastam vagy hallottam mélyreható elemzéseket az Orbán-kormány szociálpolitikájáról, oktatáspolitikájától és foglalkoztatáspolitikájáról, valamint mindezek következményeiről. A válasz mindig mellébeszélés, hazudozás vagy az volt, hogy elrendelték, a KSH számolja másképp a szegénységet. Rögtön feleannyi lett.

Mindebből számomra nem az következik, hogy „mindkét oldal” egyformán felelős a meghonosodott vitakultúráért, a bezárkózásért és a polarizációért. De azért jól hangzik. És nagyon objektívnak tűnik.

gepnarancs.hu