A legrégebben, kb. 600 éve velünk élő csoportjuk részben asszimilálódott, elmagyarosodott. Ők a zenészek, vagy romungrók. Zenész voltukból fakadóan a magyarság tehetősebb részét mulattatták, gyakran arisztokrata körökben játszottak, ezért átvették ezek allűrjeit, szokásait, igényesebbé váltak önmagukkal, saját zenei képzésükkel kapcsolatban. Gyakorlatilag elpolgárosodottak, kulturálisan inkább kötődnek a magyarsághoz, mint a cigányság többi csoportjához. Fennmaradásuk egyetlen eszköze a zene volt. Ezért ennek mesteri szintű műveléséhez gyermekeiket már néhány éves kortól kezdve zenére, mesterfogásokra oktatják. Életük nagy része tanulásból áll. Közülük kerülnek ki olyan személyiségek, mint Pege Aladár, Szakcsi Lakatos Béla, vagy a Lakatos család nemzetközi hírű tagja, Roby Lakatos, vagy Csík Gusztáv, jazzmuzsikus és a világhírű zongorista, Cziffra György.

Számukra a rendszerváltás nem hozott sok jót. A Kádár rendszerben a zenész cigányok a magyar kultúra nagyköveteiként járták a világot, Amerikától, Ausztráliáig elkápráztatták a hallgatóságot. Az idegen füleket lenyűgözték, az idegenbe szakadt magyarokban pedig ébren tartották a haza iránti nosztalgia érzését. Ugyanakkor fenntartottak egy magas szintű zenei kultúrát. Mindez a rendszerváltással megszűnt. A lakodalmas muzsika népszerűsítésével erodálódott művészetük, az igénytelen, pár akkordos zenék megjelenésével, a youtube terjedésével fölöslegessé vált gyermekeik zenei képzése, igényes, de drága fellépéseik megszervezése. Aki tudott elment Magyarországról és külföldön épített karriert, aki maradt az alkalmi muzsikálgatással tartja fenn magát, vagy tönkrement, elzüllött. Ők a jelenben élik meg válságkorszakukat. Néhányuk Orbán Viktorban látja azt a jövőt, mely megoldást jelent, de többségük elkeseredett, elbizonytalanodott.

Kb. 300 éve élnek velünk az oláh cigányok, akik tipikusan sátoros, szekeres, vándorló, vásározó hagyományokból indultak el. Mindez szükséges mai mindennapjaik megértéséhez. Ez a színes élet, mozgásban lét, pénzközeli forgatag (lové-lovári), alku, nagy duma, átverés, betyárbecsület, stb. nem fér össze azzal a fajta röghöz kötéssel, ami nem kínálja az évszázadok által megszokott változatosságot. A Kádár rendszer által megvalósult röghöz kötés ugyan kényszer volt, de munkára is kötelezte őket, aminek egy idő után látták hasznát is, a lóvét. Ingáztak, kubikoltak, saját maguk szervezték önmagukat. Kialakulhatott olyan vállalkozó réteg önmagukon belül, akik az állami nagymunkákra kézi munkaerőt szerveztek, így ott is megindult egy rétegződés és létrehozott egy sajátságos roma vállalkozói réteget. Egy másik csoportjuk vásározott, adott vett, kikupálódott festmények, kerámiák, antik tárgyak ismeretében. Volt, aki elszegényedett, volt, akik vagyonossá lett. A rendszerváltás megszüntette azokat az állami munkákat, melyek az ő kézimunka erejüket szükségessé tette, a mezőgazdasági cégek, a vidék tönkrement, létalapjuk megszűnt. Egyes csoportjaik hol a többségi társadalom, hol saját cigány társadalmuk élősködőjévé vált.

Kb. 200 éve jöttek a beások, akik főleg Somogyban, Zalában és Vas megyében telepedtek meg. Ők szakmával bíró cigányok, akik teknőt vájtak, fazekat foltoztak, kosarat fontak és a vidéki magyarsággal szoros szimbiózisban éltek. Mindez addig lehetett így, amíg a vidék megélhetést nyújthatott a vidék magyarságának, ugyanis ők a magyarságot kiszolgáló rétegként éltek. A vidék tönkrement, fizetőképtelenné vált, foglalkozásaikat pedig nagyrészt kiváltják a nagyvárosok üzletláncaiban beszerezhető termékek.

A három nagy csoporton kívül több szubkultúra is jelen van, de ez az elemzés szempontjából lényegtelen.

Az itthon maradott cigányság előtt két út áll: vagy az asszimiláció, vagy az integráció. Az asszimiláció útját főleg a romungrók követik, ezzel többségi társadalommá mentve át önmagukat mind genetikai, mind kulturális szempontból. A cigányságnak a nagyobb része azonban az integrációt választja. Együtt kívánnak élni a többségi társadalommal, de meg akarják őrizni nyelvüket, identitásukat, szokásaikat. Gondoljuk el, hogy ez a csoport Indiából érkezett ide mindössze 300 évvel ezelőtt és ez az idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy egy több ezer éves kultúrához csatlakozzanak.  Az idegen érzet fenntartása tovább erősíti bennük a befogadók elleni érzetet és még több határt von saját hagyományaik követése köré, melyben teljesen más erkölcsi normákat követnek, mint a befogadó nemzet. Ami egyiknél lopás, az a másiknál csak felhasználás…

Mi a mai helyzet?

Magyarország hiába teljesít jobban, ez a szöveg nem etethető meg azokkal, akik rosszabbul élek. A magyar népben lehet hitet ébreszteni nacionalista, populista alapon, a cigányságot ez a kommunikáció nem hatja meg, hiszen ilyen hite nincs. Mivel még pár éve a természetben éltek, ők egy nagyon materiális nép és csak azt hiszik el, amit az asztalukon látnak. Velük nem lehet jövőt tervezni és nem lehet ún. reményeladási üzletet kötni. Fogalmuk sincs ki az az Orbán Viktor, vagy Mesterházi Attila. Akik pedig tudják közülük, azok a minden hájjal megkent roma karrieristák, akik a magyar politikai élethez csatlakozással akarnak a cigányok bőrén pénzt csinálni maguknak. Ezt a cigányok is látják és a kezdeti lelkesedés után, ma már nem veszik be már ezeknek a megélhetési politikusoknak a dumáját. A többségüknek fogalmuk sincs Magyarország politikai-társadalmi életéről, nem tudnak megemlíteni politikus neveket, de még politikai pártokat sem, nem beszélve a programokról. Mivel a mindennapi megélhetéssel vannak elfoglalva, nem követik az eseményeket.

Kényszerpályán élnek, melyben a nyomor olyan szintjére süllyedtek, amiből önmaguk által nem tudnak kijönni. Ez egy spirál, ami tovább húzza őket lefelé. A megélhetésen túl saját uzsorásaik, bűnözői csoportjaik vették át az irányítást felettük, minden fillért számon tartva zsebeikben. Fizetési kényszerüket gyakorlatilag rabszolgasággá konvertálják, aminek keretében a lányokat tartozás fejében külföldi nyilvánosházakba adják el, a férfiakat saját bűntényeik eszközévé teszik. Ez van akkor, ha nincs törvényes lehetőség a fennmaradásra. A hatóság pedig inkább elnéz a tények felett, a cigánykérdést pedig a nagy magyar valóság szőnyege alá söprik. Mindezen nem változtat az sem, ha Horváth Aladár most cigánypárt létrehozását tűzte ki célul. Ez is egy újabb törekvés a pénzcsinálásra belőlük. A cigányság erre is úgy tekint, hogy valaki megcélozta őket, hiába saját kutyájuk kölyke az illető. Nem csak a politika, az egyházak is csak célcsoportként tekintenek rájuk. Felfogták.  

A többségi társadalom elítélése természetesen elfogadható, hiszen igenis létezik cigánybűnözés, lopás, rablás, idősek fenyegetettsége.  De mindezt össze kellene kapcsolni mindazzal a kulturális és hagyományrendszerben élő reakció rendszerrel, aminek kezelésére az elmúlt 300 évben még senki sem vállalkozott. Persze mindez nem felmentő körülmény. A mai politikai kommunikáció a nyomornak és intellektuális elmaradottságának erre a szintjére nem ér el. Ők csak egyből ítélnek: régen jó volt, ma pedig rossz.

Így érthető talán a következő szituáció. Egy cigánylánynak magyaráztam kik a fideszesek és kik a szocik. Ki Mesterházi és ki Orbán. Mindezt nem értette, csak egyet kérdezett: Balázs, ő jó, vagy rossz?

Belülről nézve, tehát a cigányság egy kicsit más. Onnan nézve úgy látszik, hogy célcsoport vagyok, akik elég szaporák ahhoz, hogy szavazataik számítsanak, de elég primitívek ahhoz, hogy a többségi társadalom dumáját készpénznek vegyék. Hatalomra kerülés után minden marad a régi, kivéve a nyomort, ami nő. Nincs kommunikációs eszközöm az eddigi ígéretek számonkérésére, nincs érdekeimet megjelenítő személy, párt, csoport, megosztott vagyok, ellenséges viszony fűz más cigány etnikumhoz, hagyományaim eltérnek a befogadókétól. Tönkrementem, házamat elvitte az uzsorás, lányomat pedig kurvaként futtatják. Semmim sincs, munkalehetőség megszűnt, ha lenne sem engem alkalmaznak, élnem kell, tehát lopok.

Ebből a szögből másként látszik a bajai videó és a Magyarország jobban teljesít szlogen. Indulatokat, ellenszenvet gerjeszt. Meddig lehet ezt így folytatni? Amíg fel nem robban. 

(Címlap: Forrás: ujszo.com)