Itt van például a 888 mozgalma, amit az egyetemi tanárok feljelentése érdekében indított. Rendben, nem vagyok hülye, pontosan tudom, hogy ez egy kultúrforradalmi kampány része, de próbálnám a jelenséget folyamatában is megfigyelni. Hogyan alakulnak az események? Az események érdekesen alakulnak. Jönnek a panaszok, a maiban azt találja sérelmesnek egy hallgató, miszerint „Megbuktattak, mert betegségnek neveztem a transzneműséget a feleletemben.” És szerinte őt üldözik a véleménye miatt.

Hát kedves hallgató, vagy inkább munkáslevelező, ugyanis olyan a panaszlevél, mintha egyenesen a Géfodor diktálta volna, van egy rossz hírem. Ez a kocsmában vagy akár még a sajtóban is lehet vélemény, legfeljebb minősíthetetlen, az egyetemen nem. Ha én mondjuk a sinológián tanítanék - szerencsére sosem fogok - és valaki nálam vizsgázna teszem azt a tajpinglázadásból vagy Fang La felkeléséből, akkor sorolhatná akármilyen pontosan az eseményeket. amennyiben a szereplőiket „mocskos sárgáknak” nevezné, csak, mert neki ez a véleménye, én is úgy húznám meg, hogy tán még a szakról is repüljön, és életében ne találkozzon kínaival máshol, csak a gyorsbüfében.

Ugyanis a sinológia egy tudomány, ami Kínával és a kínaiakkal foglalkozik, ezt el kell fogadni, ez az alapja a későbbi tanulmányoknak. Ha valaki nem szereti őket, akkor ne szeresse máshol. Az jogában áll: de nem fogunk átalakítani egy teljes tudományágat egy hülye véleménye kedvéért, aki pusztán az ellenszenve alapján megkérdőjelezi évszázadok kutatómunkáját.

Inkább menjen más szakra, aki ilyen.

Szóval, itt az a baj, hogy - kulturális forradalomhoz méltóan - maga az objektív tudomány válik szubjektív vélemények játékává.

Mi van, ha nekem az a véleményem, hogy kétszer kettő huszonhárom, esetleg negyvenhat? A hétköznapi életben ez magánügy, legfeljebb alaposan megérzem a zsebemen, de ha valamilyen reáltudományból akarnék vizsgázni ilyen módon és alapon, meghúznának, és a vélemény szentségére alapozott védekezésemet alaposan körberöhögnék, majd valaki a 888-ban ultraliberális hülyének is nevezne.

Pedig ez ugyanaz: végül is mindegy, milyen, a tudomány által már alaposan vizsgált tényről alkotok véleményt, a kisegyszeregyről, a tajpinglázadásról vagy a transzneműségről, az magánvélemény lehet, de tudományos szempontból nem fogadható el még álláspontnak sem bizonyítás nélkül.

A számok világában egyszerű a helyzet: akinél kétszer kettő huszonhárom, az ne tervezzen házat, mert össze fog dőlni. Ez viszonylag gyorsan kiderül. A társadalmakkal összefüggő tudományokban lassabban derül ki a baj, de ha kiderül, jó nagy lesz: képzeljünk el egy rasszista külügyért Kínában...

Egyszóval, van vélemény, van tétel és van tény. Ezeket kavargatják mostanság politikai és valóságelhárítási célokból.

Véleménye mindenkinek lehet, mindenről, csak ennek a tudományhoz semmi köze.

Menjünk tovább, nézzünk más hírt.

Azt mondja a HVG szerint egy nagyon okos közgazdász úr, bizonyos Branko Milanovic, miszerint megoldotta a migráció problémáját. Kolumbusz tojása, mondja Milanovic:

„Határozott idejű munkavállalói vízumot kapnak a gondosan megszűrt bevándorlók, akik maximum öt évig maradhatnak az országban. Utána menniük kell. Ha szükséges, akkor más migránsok állnak a helyükre, akiknek a vízuma és a munkavállalási engedélye szintén határozott időre szól.” (HVG)

Szélsőjobbról tetszetősen hangzik, lesz is olcsó rabszolgamunka, de nem is kell érte felelősséget vállalni. Mielőtt azonban levágnák szélsőjobboldali polgártársaink a hízott tulkot, nézzük csak meg jobban a helyzetet.

Branko Milanovic szerb származású amerikai állampolgár. Mint utánanéztem, Belgrádban született, 1953. október 24-én.

Tételezzük fel - csupán gondolatkísérlet! - hogy mostani hazájában, az Egyesült Államokban egy elmebeteget választanak meg elnöknek, aki rendeleti úton próbál meg kormányozni, és mindenféle szélsőjobboldali rablóbandával cimborál.

Tételezzük fel azt is, hogy ez az elmehunyt elnök kiutasítja a bevándorlókat, börtönbüntetés és kényszermunka terhe mellett.

Tételezzük fel ezek után, hogy Branko Milanovicot ezen az alapon kiutasítják, ő pedig öt éven keresztül kutatja a társadalmat bárhol máshol, azonban lejár ez a periódus, és visszaküldik Oregonba, mint a helyre, ahonnan érkezett, követ törni. Esetleg születési helyére, Szerbiába, ahol kezdhet új életet ősz fejjel.

Ezt hívjuk szakmai sikernek, mr. Milanovic.

Azt hiszem, mégsem Kolumbusz tojása ez az elmélet, pedig szépen, látszólag tetszetősen érvel mellette. Lehet, hogy Lee Kwan Yew (Li Kuang-jao) sikeresen alkalmazta ezt Szingapúrban, és az Egyesült Arab Emirátusokban is jó gazdasági eredményekkel járt ez a módszer, de abban azért megegyezhetünk, hogy az említett két állam még nyomelemekben sem tartalmaz demokráciát, mi több, az emberi és polgári jogok sem kerülnek gyakran szóba őfeléjük. Demokráciákban ez vállalhatatlan volna.

Ez is valóságelhárítás, ha kicsit fejlettebb is, mint az előző.

Ugorgyunk, Pósalaky úr, abban az újságban!

Azt írja a Sonline.hu, miszerint nemsokára megnyílik Bodrogon a Frontvonal haditechnikai élménypark, szabadulószobával, paintballal.

Hát mondjuk semmi kifogásom ellene, rendezett, szabályozott körülmények között úgy paintballozik mindenki, ahogy akar, csak nekem ne kelljen, de... mit is nyilatkozik erről a polgármester?

„– Megálmodtuk, hogy ezt a 30 éve elhagyott halastavat felújítjuk – mondta Erdei Norbert bodrogi polgármester. – Egyedi turisztikai ötleteket kerestünk. Ezért alkottuk meg itt a tóba süllyedő második világháborús, 41 méter hosszú, német U-Boot II A típusú tengeralattjárót és egy Messerschmitt Bf 109 vadászrepülőgépet.” (Sonline.hu)

Fotó: kapos.hu

A mi, a hol?

Értem én, hogy élménypark, hiszen :

„Egy hajdani, csehszlovák gyártmányú mezőgazdasági repülőgépet alakították át vadászgéppé. A tengeralattjáróból egy nyolc ember számára méretezett, különleges szabadulószobát építettek. Valódi élményeket keltve billentik, mozgatják majd. Belülről úgy érezheti a vendég, mintha valóban merülne, ezt hanghatásokkal, fényekkel festik alá.”

Szóval turisztika ez, nem sok köze van az ideológiához vagy a történelemhez, aki szereti, annak jó szórakozást – de azért nagyon érdekesen néz ki az az U-Boot II A a halastóban.

Olyan szürreálisan.

Tényleg csak Dönitz hiányzik a toronyból, amint utasítja a fedélzeti lövészt saját vadászgépük lelövésére. Az már csak hab a tortán, hogy az U-Boot II A-nak nem volt fedélzeti ágyúja – ez egy fejlett, igyekvő U-Boot, ennek van.

Azt is értem, hogy a település így szeretne bevételhez jutni, sok szerencsét hozzá, jó szórakozást a látogatóknak, nagyra nőjenek, de azért ez is valóságelhárítás a javából.

Olyan igazán mai, olyan nagyon magyar.

Tengeralattjáró fickándozik a faluvégi halastóban.

Itt az U-Boot, kikötötték, benne hallgat a sötétség.

Hogy kerül oda? Úgy, hogy odatettük.

Közben orosz fegyverkereskedők kergetőznek amerikai hírszerzőkkel és mexikói drogkartellekkel Pilisvörösváron, és az elfogott fegyverneppereket hiába az amerikaiak buktatták le, mégis Moszkvának adjuk ki őket.

Ha nem hír volna, és nem tudnám, hogy igaz, kezemet-lábamat törném, hogy megszerezzem az ötlet megfilmesítési jogait, mert ez így, ahogy van, egy kémfilm, semmit nem is kell hozzátenni, egy Oscar már biztos. A forgatókönyvé.

A Balkánon minden feltűnés nélkül átkocsikázó Gruevszki meg egy road movie, Kusturica rendezésében.

Ennek sincs semmi realitása, csak ez is megtörtént. De ha két héttel ezelőtt mesél nekem valaki ilyesmit egy kocsmában, azt mondtam volna, aznap már ne igyon többet, mert kezd meglátszani.

Magyarországon kezd feloldódni a határ valóság és képzelet között.

A valóságelhárító hadművelet sikerrel járt.

Szerző: Szele Tamás / FORGÓKÍNPAD