Több mint egy éve az ESZOSZ károsultak képviselői sajtótájékoztatót tartottak az Emmi előtt. A tájékoztató végén, levelet szerettek volna átadni a tárca vezetőjének. A miniszter "természetesen " házon kívül volt, a titkársága a posztos rendőrrel üzente meg, hogy senki nem ér rá egész nap fogadni a Hajdú-Biharból és Szabolcs-Szatmárból felutazott nyomorban élő embereket. Magam azóta csak az embertelenség minisztériumának nevezem az egész vircsaftot.

Az emberinek mondott minisztérium vezetője, keresztény, hívő ember. Református lelkész, mondhatjuk tehát, hogy komoly ember. A tárca vezetője azonban nem lóg ki semmivel a többi "plebejus" kormánytag közül. Belőle is hiányzik az emberség, a könyörület, az empátia. Egy fideszes pártkatona a sok közül, aki teszi, amit a főnöke elvár tőle. A minisztériuma élén sok vizet nem zavar, komoly ügyekben ritkán szólal meg, szereplései elsősorban a médiának szólnak. Baklövések sorát követte még így is el. Mélyszegénységben élő gyerekeket a főváros egyik luxusszállodájában vendégelt meg, ott esetlenkedett a gyerkőcök körül, nem sok sikerrel. Ennél is nagyobb lebőgés volt, amikor a mentősök képviselőivel egy elegáns helyen reggelizett - ahol egy mezei reggeli veri az 5000 forintot -, és elkezdett jópofizni. Azzal kezdte mondókáját, azt hitte a mentősök minden reggel itt reggeliznek, aztán rájött, ez egyszeri alkalom. Ezzel a találkozó alaphangulatát meg is adta. Sok mentős dolgozó örül, ha az asszony parizeres szendvicset tud a számára mindennap csomagolni.

Legutóbb a Semmelweis - napi beszéde verte ki a biztosítékot. Úgy beszélt, mint aki a Holdról jött, aki nincs tisztában a magyar valósággal. Vagy csak egyszerűen hülyének nézte a kitüntetett dolgozókat, illetve az ország nyilvánosságát. Ünnepinek mondott beszédében lökte a kincstári dumát, narancssárgára festette az eget is. Úgy fogalmazott: "Rendkívül kemény küzdelemre számítunk az egészségügy területén is, meg a politika területén is, hiszen ma sajnos a politikának, a médiának az eszköze a hamis híreknek a gyártása. És mutassanak nekem egy egészségügyet, bárhol a világon, ahol ne lehetne minden nap egy olyan pontot, egy olyan esetet, egy olyan történetet találni, amivel aztán manipulálni lehet a közvéleményt..."

Nem tudom, áll e még a Pesti Vigadó, hisz' úgy tenni, mintha a magyar egészségügyben minden a legnagyobb rendben lenne, az egyszerűen ordas hazugság. A miniszternek a szeme sem rebbent, számokkal árasztotta el a hallgatóságot, gyakorlatilag azt mondta, hogy ma a magyar egészségügyben minden rendben van - kisebb hibák ugyan vannak - álhírekkel manipulálja a média az embereket. Finoman fogalmazva, azt akarta elhitetni velünk, szarból lehet várat építeni.

Sok szót nem érdemel ennyi sületlenség. A lelkész miniszter, csak saját magáról állított ki bizonyítványt, megmutatta alkalmatlan arra, amiért a köz pénzéből eltartjuk.

Valószínűnek tartom, hogy az utóbbi években - protokoll látogatásokat leszámítva - nem járt közkórházban a tárcavezető. Próbálja ki egyszer, milyen Orbán Magyarországán, "mezei " betegnek lenni egy kórházban. Persze előbb várja ki, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégezzék, majd feküdjön be, nem a VIP részlegre. Figyeljen oda, mert ha nem visz wc papírt,, akkor bizony nem lesz mivel kitörölni a fenséges fenekét, a drágább gyógyszereket is jobb ha becsomagolja, mert lehet, a kórháznak elfogyott a kerete. A vizsgálatokkal is csínján kell ám bánni, kvóták vannak, azt túllépni nem ajánlatos. Győződjön meg személyesen arról, hogy milyen az, amikor egy nővérre 30-40 beteg jut, mennyire leterhelt a kevés pénzért dolgozó egészségügyi szakszemélyzet. Ha ne adj Isten műteni kell, szurkoljon, hogy legyen altatóorvos, hisz' aki tehette az már tőlünk nyugatabbra keresi a kenyerét.

Hízókúrára sem számítson a miniszter úr. A magyar kórházak híresek arról, hogy vigyáznak arra, a túlsúlyos betegek alatt nehogy leszakadjon az ágy, ezért az ennivaló gyakran ehetetlen, íztelen, felismerhetetlen. Gusztus kell ahhoz, hogy rászánja magát a beteg, belepiszkáljon abba a valamibe, amit elé raknak. Így - mivel a miniszter úr tehetős ember - vitessen be a családdal naponta házi kosztot.

Ajánlom a tárcavezetőnek, hogy vigyázzon nehogy fertőzést kapjon, a nem megfelelő kórházi higiénikus állapotok miatt. Valószínűleg még nem hallott arról, hogy évente közel ezren halhatnak meg kórházi fertőzés miatt. Pár napja egy újszülött kislány halt meg kórházi fertőzés miatt. Valószínűleg az ünneplő miniszternek erről és a többi hasonló esetről nincs tudomása. Jobb a fogadásokon a hidegtálakból falatozni, mint szembenézni a tényekkel, vállalni a felelősséget.

Szeretném a miniszter úr figyelmét arra is felhívni, hogy a kórházak egy részében nincs elég gumikesztyű, nincs kézfertőtlenítő. Nemrégen a rezidensek szakszervezete gyűjtést hirdetett, a befolyt pénzből fertőtlenítő tartályokat vesznek. Így ha befekszik a nép közé, vigyen a kórházba kézfertőtlenítőt is. Arról sem feledkezzen meg, hogy a kórházak egy részében a takarítás bizony hagy kivánni valót maga után, a mosdók, wc-k fertőtlenítésére nincs elég keret. Ezzel egyszer magam is megjártam Jó pár napig nem is igen tudtam a fertőzés miatt a szebbik felemre leülni.

A tárcavezető honlapján elolvastam a győzelmi jelentést. Elmondása szerint az oktatás után, az egészségügyben nőttek a legjobban a bérek. A számokkal lehet bűvészkedni, csak a boltban azért még nem adnak semmit. Az orvosok, a szakápolók, a mentősök bére messze elmarad a kívánatostól és a lehetségestől. Talán nem a sportot kellene stratégiai ágazatként kezelnie a kormánynak, hanem az egészségügyet. Ha az orvosok és a nővérek elvándorlása folytatódik, lassan elfogynak a szakemberek.

A miniszter úr ünnepelje saját tehetetlenségét, a betegek számára sajnos a legnagyobb büntetés kórházba kerülni. Ezen a ráolvasással nem lehet segíteni. Az egészségügyi kormányzat alkalmatlan arra, hogy érdemi , érzékelhető változtatásokat elérjen. Asszisztálnak emberek halálához, hisz" a 2014-es adatok szerint hazánkban 32 ezer gyógyítható beteg halt meg, megfelelő ellátás hiányában. Egyetlen embertársunk elvesztése is sok, hát még egy kisvárosnyi emberré. Mi a garancia, hogy holnap, vagy azután nem kerülhetünk hasonló helyzetbe? Mondjuk meg őszintén: semmi.

"Álhírként" talán az lesz a leghitelesebb, ha egy közelmúltban külföldre távozott orvos blogjáról idézek:

"...a magyar egészségügyet csak a benne dolgozók elhivatottsága tartja egyben. Mert mindig lesz valaki, aki beugrik a másik helyett és elvisz néhány plusz-műszakot (hogy aztán káromkodjon az elmaradt túlóradíj miatt). Mert mindig lesz valaki, aki a havi nyolc ügyelete mellé bevállalja a kilencediket is. A magyar egészségügyet ez tartja életben és a vezetők – aljas módon – épp ezt használják ki."