h i r d e t é s

Újabb őrületes felfedezés érkezett a gravitációs hullámokkal

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Újabb őrületes felfedezés érkezett a gravitációs hullámokkal

2016. február 27. - 12:02
0 komment

Gigantikus csillag hordhatta ki „méhében” a LIGO-detektorrendszer által gravitációs hullámok forrásaként azonosított két fekete lyukat – állítják amerikai kutatók.

Fotó: NASA/JPL-Caltech / Europress/AFP

A gravitációs hullámokat szeptember 14-én észlelte a LIGO (lézer-interferométeres gravitációshullám-vizsgáló obszervatórium) mindkét detektora, amely az egyesült államokbeli Livingstonban (Louisana) és Hanfordban (Washington állam) működik. A felfedezést február 11-én jelentették be, a megfigyeléseket ismertető tanulmányt a Physical Review Letters folyóirat fogadta el közlésre - írja a Magyar Nemzet.

A LIGO-csapat szerint az észlelt gravitációs hullámok két fekete lyuk összeütközésének és összeolvadásának eredményeként keletkeztek egy távoli, a Földtől 1,2 milliárd fényévnyire lévő galaxisban.

Hatalmas gamma-kitörés követte az összeolvadást

A fekete lyukak tömege 29 és 36 naptömeg volt. Összeolvadásuk, mint az objektumok nevéből következne, sötét „ügy” lenne, ám az esemény után 0,4 másodperccel a Fermi űrteleszkóp az adott szektorban a világegyetem egyik legfényesebb jelenségét, egy gamma-kitörést (gamma-felvillanást) észlelt – olvasható a PhysOrg hírportálon.

A Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ (CfA) tudósai a megfigyelést azzal magyarázzák, hogy a két összeolvadó fekete lyuk egyazon óriáscsillag belsejében volt, amelynek halála generálta a gamma-robbanást.

„Mintha ikerterhességgel lenne dolgunk” – magyarázta Avi Loeb, a CfA asztrofizikusa. Mint kifejtette, a masszív csillagok életük végére érve, elhasználva az összes „üzemanyagot” szupernóvaként lobbannak el. Magjuk a csillag tömegétől és így a robbanás erejétől függően neutroncsillaggá vagy fekete lyukká alakul át. Ám ha a csillag rendkívül gyorsan pörög, magja „eltorzul”, súlyzó formáját ölti, majd kettészakad. Az így képződő két mag egy-egy saját fekete lyuknak adhat „életet”.

A fekete lyukak „megszületése” után a csillag külső burka beomlott. Az „ikerpárnak” nagyon közel kellett lennie egymáshoz, hogy összeolvadásuk gravitációs hullámokat és gamma-kitörést gerjesszen. A számítások szerint legfeljebb a Föld átmérőjével egyenlő távolság választhatta el őket egymástól, és csupán néhány perc kellett, hogy egyesüljenek. Az így keletkezett fekete lyuk a csillag maradványaival táplálkozott, másodpercenként egy naptömegnyit habzsolva fel a beáramló anyagból. Lakmározás közben jött létre a gamma-kitörés jetek (anyagsugarak) alakjában.

Az európaiak lemaradtak a tűzijátékról

Ám míg a Fermi űrteleszkóp észlelte a gamma-kitörést, az Európai Űrügynökség Integral műholdja (International Gamma-Ray Astrophysics Laboratory) nem detektálta a jelenséget. „A jövőben a LIGO-megfigyeléseket ki kell egészíteni az esetleges fényjelenségek kutatásával, hogy valóban fekete lyukak összeolvadásakor keletkeznek, vagy függetlenek ezektől az eseményektől. A természet mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgál” – vélekedett Avi Loeb.

Ha a jövőben több gamma-felvillanást észlelnek a gravitációs hullámok „társaságában”, ígéretes új módszer születhet a kozmikus távolságok mérésére, valamint a világegyetem tágulásának detektálására.

„A fekete lyukak sokkal egyszerűbb távolságmérési metódust kínálnak, mint más módszerek, például a világegyetem standard gyertyáinak nevezett szupernóvák, hiszen pontosan meghatározható a tömegük és a forgási sebességük” – emelte ki Avi Loeb.

A kutatás eredményeit ismertető tanulmányt a The Astrophysical Journal fogadta el közlésre.

 

mno.hu