• A járulékcsökkentés érdemben két év múlva kezdődne már ha megérik a cégek
• A költségvetés adóbevételei még évekig markáns...

Inkább szavazatvásárlás, mintsem érdemi gazdaságélénkítés – így „rajzolható körbe” a kabinet beharangozott fizetésemelési, adó- és járulékcsökkentési programja. A kormány a minimálbért és a garantált bérminimumot gyúrná ki. A tervnek számos társadalmi előnye van, és legalább ugyanannyi (ha nem több) gazdasági hátránya. Az mindenképpen pozitív változás, hogy a „legkisebb törvényes fizetés” két éven belül megugraná a mintegy havi 87 ezres létminimumot – így két „kiskereset” esetén már enyhítené a dolgozói szegénységet. (Ez a feltornázott garantált bérminimumra szintúgy igaz.)

Továbbá ha a minimálbér mozdul, megindulnak a fizetések is, felfelé – legalábbis elvben.

A magyar piacra ez nem feltétlenül igaz. Egyszerűen azért nem, mert az utóbbi hat évben zsákutcába torkollott a magyar gazdaság. A kormányzati alapvetés szerint a versenyképességet a munkaerő költségeinek minimalizálásával lehet felpörgetni. Ez az elv azonban gyakorlatilag megfojtotta a gazdasági növekedés lehetőségét. Egyrészt a sorvadó jövedelmek miatt százezrek vándoroltak ki, másrészt azok a multik, akiket az olcsó honi munkaerő csábított ide, simán tovább állhatnak (újak pedig nem jönnek), ha többet kell bérre költeniük.

Amit a kormány akar, az úgy hangzik: 2017-ben a bruttó minimálbér 15 százalékkal legyen több, a garantált bérminimum pedig 25 százalékkal; 2018- ban az előbbi tétel újabb 8 százalékkal hízzon, az utóbbi 12 százalékkal. Ezzel párhuzamosan pedig csökkenjen a munkaadók által fizetendő járulékteher előbb 4, majd még 2 százalékkal az említett két évben. Ha pedig a gazdasági körülállások lehetővé teszik, akkor 2019 és 2022 között minden évben 2 százalékkal csökken a munkáltatók által fizetett járulék. Magyarán a most 28,5 százalékos járulékteher hat éven belül feleződhet – ha minden jól megy.

Ez pozitívum.

Ennyit képtelenség

A kérdés az, hogy eljutnak-e 2022-ig a vállalkozások.

A válasz: korántsem biztos. Az indokok közül az első az, hogy a járulékcsökkentés összegszerűen nem apasztja az egészség- és nyugdíjbiztosításnak utalandó terheket. Azaz nem az történik, hogy egy komoly járulékcsökkentéssel annyi pénzt takarít meg a munkáltató, amit ha hozzácsap dolgozója fizetéséhez, akkor érdemben növekszik a „munkásember” bére. A helyzet ugyanis az, hogy a munkaadó összegszerűen ugyanannyit szurkol le járulékként 2017-ben és 2018-ban egyaránt, mint most (magasabb kereset után, azaz az arányok változnak és valóban kurtítja a kormány a járulékot), de emellett jóval magasabb béreket kénytelen kigazdálkodni. Hiszen a járandóságokat kötelezően emelte a kabinet, ráadásul a munkavállaló adó- és biztosítási terheit nem csökkentette. Így például a jelenleg nettó 73 815 forintos minimálbér összesen majdnem 143 ezer forintjába kerül a munkaadónak, 2018-ban körülbelül 169 ezer forintba (lásd táblázatunkat). Nem véletlen, hogy a munkáltatók érdekképviseletei azt mondják: ennyit képtelenség kigazdálkodni.

És alapvetően nem sírnak, a nagy multik ugyan képesek ezt kigazdálkodni, hiszen például az autóiparban a gyártási költségek mindössze 4-7 százaléka, így egy erőteljes béremelés (lásd keretes írásunkat) sem küldi padlóra a cégeket. A munkavállalók 65-70 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások azonban kénytelenek kitermelni ennyi pluszt – ugyanis ehhez érdemi fejlesztésre és termelékenységnövelésre lenne szükség. És rajtuk   az sem segít, hogy a kabinet 9 százalékra redukálná a társasági nyereségadót. Az ok: akinek az éves eredménye kevesebb mint 500 millió, az eddig is csak 10 százalékos „társasági sarcot” fizetett. Persze aki ennél többet kasszírozott, az joggal örülhet, mivel eddig 19 százalékot fizetett társasági adóként. Hogy világos legyen: az érdemi, 10 százalékos adócsökkentés alapvetően a multiknak szól, a kormány így próbálja ellensúlyozni növekvő munkabérköltség beruházástaszító hatását.

Ráadásul miközben a cégeknek is csak hosszú távon kedvező, nem is jó helyre céloz a kormány.

Ugyanis a hiányszakmák zömében már most magasabb a járandóság, mint amennyi a megemelt minimálbérből és garantált bérminimumból „kijön”.

Azaz a munkaerőhiánytól szenvedő iparágak helyzetén ez nem segít.

Ennek ellenére hiba lenne azt feltételezni, hogy a kormány vakrepülést végez. Egyrészt az említett lépésekkel több százezer plusz voksot gyűjthet be, hiszen ebben az országban legalább egymillió szociálistranszfer-szavazó van (értsd: olyan ember, aki gazdasági juttatások alapján választ politikai értékrendet). Másrészt azzal, hogy a járulékok összegszerűen nem csökkenek, a költségvetés ebből származó bevételei sem apadnak. Sőt, az adóbevételek nőnek. Ugyanis a magasabb fizetés után többet adóznak az emberek, illetve a háztartásokban megjelenő pluszpénz pörgeti a fogyasztást. (És majdnem minden megvásárolt portéka 27 százaléka a büdzsét hizlalja).

Az így kigyúrt bevételekből pedig egyrészt futja a közszférát érintő béremelésekre, másrészt a 2019-től feltételesen induló – említett, érdemi – járulékcsökkentésre.

Szerző:  Nagy B. György / vasarnapihirek.hu