Állítólag sokak érzéseit és gondjait fogalmazhatta meg egy portfólió-írásban megfáradt "keserű" pedagógus, akinek nyílt levelét (lent a keretben eredetiben is megtalálja) a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a minap tette közzé - írja a Nyugat.hu.

34 év alatt sok mindent megélt - de ilyet?!

"Már nem vagyok dühös, csak végtelenül fáradt és elkeseredett." - kezdi nyílt levelét az 56 éves pedagógus.

Ahogy írja, ő az első évjárat, akinek részt kell vennie a minősítési eljárásban. Ami nem jár nagy béremeléssel, de mégis úgy gondolta, ha úgyis meg kell írni a portfóliót, megcsinálja most. Jelentkezett hát a 2016 évi minősítési eljárásra, volt némi pályázati múltja, előző munkahelyemén megtanulta a digitális táblát és a számítógépet is kezelni, azt hitte, képes lesz majd megfelelni.

Mit munkát és tudást adott a portfólió-írás? Pontokba szedtük, hogyan is zajlott (követni is képtelenség) ez a munka:

Az előző évhez képest jóval később nyílt meg az oldal, a változásokat megpróbálta követni és eleget tenni az ellentmondó információknak. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a hangsúly a formai dolgokra helyeződött...A portfólió sikerének érdekében egy képzésre is elment, ahol több olyan információt hallott, ami nem állja meg a helyét.Csupa lényegtelen, formális munka ez, ami azon túl, hogy az éjszakákba nyúltak és a megalázottságomat növelte, semmilyen tudást nem adott Ahogy megjegyezte: Három hónapig a családom szinte nélkülözött és az iskolában sem tudtam úgy megfelelni, ahogyan azt tőlem megszokták, illetve, ahogyan elvártam volna magamtól.

Az első pofon egy hete érte, amikor a munkahelyén közölték, hogy értesítést küldött az OH, hogy nem kezdtem meg a feltöltést a november 20-i állapot szerint. Dokumentáltam, hogy október 10-én már több anyagom fenn volt, de válasz nem érkezett a levelünkre.

Felhívta telefonon a Pedagógiai Oktatási Központokat (POK), ahol közölték, rendszerhiba van,ne aggódjon. „Két napig próbáltam készre simogatni, de egyre többször dobott ki a rendszer, voltak olyan dokumentumok, amiket sokadszorra sikerült csak feltölteni...

November 27-én, pénteken úgy érezte, nem bírja tovább, lezárja az egészet. Az anyagokat átnézve a már lezárt felületen azt vette észre, hogy a tantárgyakat és a kapcsolódási pontokat a rendszer átírta. Pénteken délben a POK már nem vette fel, az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálata levélben írta meg, hogy változtattak a felületen, a leadási határidő előtt 4 nappal komoly rendszerhiba állt elő, nyissa újra és javítsa ki. Megtette, de újabb gombok tűntek el és a mentés funkció se mindig működött. Úgy vélte, túlterhelt a rendszer, de a hivatalnak számítania kellett volna a nagyszámú feltöltésre.Vasárnap olvasta, hogy újra megzavarodott a rendszer, sajnos az övé is megváltozott: Újabb levelek, egy napos késéssel kaptam a negyedik levelet, nyissam vissza, javítsam ki, zárjam le, jelezzek vissza.

Úgy érzem magam, mint akit szembeköptek.Kétszer kellett visszanyitnia a portfóliót rendszerhiba miatt, többen nem nyitották vissza, nem merték kockáztatni, hogy a lezárás sem fog sikerülni. A hibát még mindig javítják, hat órával a rendszer lezárása előtt még mindig nem megbízható a felület- írja.

Megosztotta egy napját is. Tanulságos:

„Fél nyolcas ügyelet, háromnegyed négyig gyerekekkel, egy lyukkal, amikor a gyakornokkal konzultálok és megírok egy pedagógiai véleményt. Az"ebéd" hazafelé a buszhoz sietve, közben pörög az agy, még nem dekoráltam.....holnap hogyan differenciálok négy felé a nyolcadikban......hazarogyok, kávé.....kicsi net, hol, mit tudok meg, kinek mit segítsek. A hetedikes könyv új, át kell rajta rágnom magam, meg különben is abból írom a portfóliót.

Megint net, keresnek a régi nyolcadikosaim, még kötődnek, júniusban ballagtak. A párom érkezik, valamit mesél ugyan, de nem figyelek, mert még kicsi híja van az egyik munkatervnek és határidős. Azt hiszem, elaludt.... nagy a csend, én már a szakmai önéletrajzom írom.

Éjfélig írok, de már nem látok, az agyam kattog, mert két osztályba csak "beesek", még mindig nem olvastam át a szakvéleményeket, a szülőknek megígértem, hogy kiírom a fogadók idejét, rengeteg lemaradásom van, csak az egyik pedagógiai véleményt írtam meg. Tegye fel a kezét, aki nem ezt éli meg, esetleg még kiskorú gyerekeket is nevel hozzá. Ez van, nem panasz, de legalább magunkat ne áltassuk, hogy ez JÓ így.”.

A portfóliókészítés közben döbbent rá arra, hogyha kisgyereke lenne, képtelen lenne ezt megcsinálni. Közben hallotta a hivatalos verziót, miszerint jól érzik magukat a diákok és a portfólióval sincs baj.

Ahogy írta, elment az életéből erre három hónap, végre vége, de nem tud elégedett lenni, és az is bosszantja, hogy nem érezheti az elvégzett munka örömét. Úgy véli, ettől egyáltalán nem lett képzettebb vagy tudatosabb és a tanítványai ugyanúgy egy bizonytalan, kétségbeesett pedagógust fognak látni. Hiszen az élet nem áll meg, készülünk a karácsonyra, a versenyekre, az iskolai feladatokra napi 10-12 óra munkában. Ehhez jön a portfólió, a BECS, a tanfelügyelet. Elértem a szellemi és fizikai teljesítőképességem végső határát.

nyugat.hu