Én azt gyanítom, a pápa maga sem hisz már régóta. Túl okos, túl művelt hozzá. Raniero Cantalamessa bíboros, XVI. Benedek apostoli prédikátora állapította meg, hogy az ateizmus a tanultak luxusa, azoké, akik a tanulásnak szentelhették életüket. A pápa ezek közé tartozik. A többieknek marad a vakhit.

Amely valóban nehezen fenntartható, ha tudjuk, látjuk, hogy jelentéktelen porszem a bolygónk a galaxis hátsó udvarában. Van, akinek hosszú folyamat szembesülni azzal, hogy Isten meg Jézus ennek a porszemnek kitalált, helyiérdekű istenségei Allah, Tollaskígyó, Zeusz és Oánnész mellett, és egyáltalán semmi valóságalapjuk nincs, csak az ember évezredek óta velük próbálja betömködni a lyukakat. A történelem kockadobásai során istenek százai mögül tűnt el a tömegtámogatás, mások még épp tartják magukat a mindenható véletlennek köszönhetően - egyre hátrálva, egyre absztraktabb, távolibb, szertefoszló árnyalakként. Ugyan miért épp Jézus lenne igazi?

Szédítő lehet egy ilyen hazugsághegy tetejéről szétnézni. Szembesülni, megérteni, hogy ha teremtette is ezt a világot bármi, az lehetett egy rég halott idegen faj, egy hideg gépezet, vagy csak a kockadobások monoton sorozata. Hogy a személyes isten, aki egyenként tisztába tenné az embereket, az sosem létezett - és ez az egyetlen mentsége.

Idáig eljutni hosszú folyamat. Nem innen indul a kispap, nem tart itt a plébános és a püspök, és nincs is ideje mindezen gondolkodni. Esket, temet, keresztel - végig se gondolja, kinek a nevében. Aztán mikor bíborba öltöztetik, pápává választják, akkor már késő. Akkor már mindegy, hiszi-e, amit hirdet. Lerombolni nem tudná úgyse a hatalmat, ami a kezében van - emlékszik rá, hogyan hitt évtizedekkel korábban.

A legtöbb, amit tehet, hogy játszik tovább, és próbálja jóra használni a tálentumot. Milliók hallgatnak rá, milliókat mozdíthat a szolidaritás, az elfogadás, a boldogabb társadalom felé azzal a hittel, amit ő valószínűleg régen maga mögött hagyott. A jó pásztor vezeti a birkákat, és nem mondja el nekik, mi a sorsuk.

Jó embernek lenni hit nélkül is lehet. Azt hiszem, ennek Ferenc pápa a legjobb példája. És pont ezt hirdeti - mert tudja, hogy a hívők már nem lesznek többen, és nem is alapból jobbak, mint a hitetlenek. Talán azért jött hozzánk, hogy erről saját szemével meggyőződjön. És talán ez a mi küldetésünk az isteni tervben: bebizonyítani, milyen szar hely is lehet egy ország, amely keresztényként ünnepelteti magát. Hogy nem Istenen múlik, hanem rajtunk. (Tóta W. Árpád)