Tegnap zajlottak le a középiskolai felvételik. Pályafutásom utolsó osztálya felvételizett, megbeszéltük, hogy ha túl vannak a magyaron, csak egyszavas üziket írnak. 1. zseni vagyok ( jelentése: mindent tudtam), 2. vérnyomáscsökkentő ( jelentése: kicsit elszúrtam, de ne tessék aggódni, 3. szívgyógyszer ( jelentése: nagyon elszúrtam, kell az a gyógyszer Erzsike néninek). Nos pontban 10.45-kor jöttek az üzik, vérnyomácsökkentő és szívgyógyszer. Aztán később már teljes mondatok is, más volt, sok volt, nem volt elég idő. Próbáltam nem aggódni, de aztán felkerült a feladatsor és kénytelen vagyok leírni néhány gondolatot. Ez a feladatsor látszólag nem tartalmaz leíró nyelvtant, azaz semmi olyat, amit tanítunk, sőt nincs benne egyáltalán 7-8. osztályos anyag, mintha a digitális oktatás égisze alatt mi, pedagógusok semmit nem csináltunk volna, nem tanítottunk, ezért nem is kérdeznek olyat. DE! Nincs benne leíró nyelvtan, de feltételezi, hogy mindenki tökéletesen tudja a szófajtant, a szóelemeket és sorolhatnám, tudja, ezért felismeri egy halandzsa szövegben a birtoktöbbesítő jelet, vagy egy értelmetlen versben kitalálja, mire gondolt a költő, vagy egy már-már kompetenciamérés hosszúságú szövegértésben megoldja az időigényes feladatokat és számtalan olyan rejtvényt, fejtőröt megcsinál, amihez pillanatnyi ötlet, megvilágosodás kell, ami adott helyzetben( 14 éves gyerekek, vizsgadrukk, teljesítménykényszer) nem jönnek elő. Ha otthon játszunk, és ilyenekkel ötletelünk, vetélkedünk, azt mondom, rendben van. De felvételi feladatlapra szinte csak ilyeneket pakolni, nem egyszerűen aljasság. A szinte használhatatlan tankönyvek mellett minden tanár mindent behoz, kiegészít, megtanít, mert hátha lesz a felvételin, a kötelező tanterv és tanmenet mellett, ami ugye tanít összetett mondatot nyolcadik elején , becsempészi a régi feladatlapokat, összeállít sajátokat, csinál kreatív feladatokat, nyúzza és nyüstöli a tanítványait, hogy ott, abban a 45 percben mindent tudjanak, legyen rutinjuk a feladatokhoz, ha ránéznek, azonnal beugorjon, mit is kell csinálni. Legyen sikerélményük, örüljenek, hogy ezt is tudom. Élvezzék a tudást, jöjjenek rá, hogy tényleg, ez így van, ezt felismerem, ez jó. Ezzel szemben tegnap akkora maflást kaptak, hogy még annak is elment a kedve a magyar tanulástól, aki valaha érdeklődött. Szeretném tudni, kik állították össze ezt a feladatsort? Mi volt a céljuk, azon kívül, hogy a gyerekeket a földbe döngetik? Hogy ismerik-e a nyelvüket, hogy tudják-e alkalmazni a tanultakat? Mert ez messze nem az volt, fényévnyire van a feladatlap kvázi modernsége ( szerintem hányaveti módon odavetett valamije) és a jellegtelen, hasznavehetetlen tankönyvek anyaga, aki ezt összeállította, nem látta a kötelezően ránk erőltetett tankönyveket, de talán még iskolát és 14 éves gyereket sem. Ma írtam az osztályom szüleinek egy levelet, amiben azt kértem, szeressék őket nagyon, mert attól még remek emberek lesznek, hogy nem olyan szinten teljesítettek tegnap, mint elvárták maguktól, tőlük. És írnám, hogy remélem, lesz ennek következménye, hogy talán soha nem fordul elő ilyen fiaskó, de tudom, hogy nem lesz, nem lesz semmi következménye, hogy több tízezer gyerek önbecsülése padlót fogott tegnap. (Forrás)

A feladatlapokat ide kattintva lehet letölteni >>