A tao egy lehetőség, nem szabad rablás, még sincs olyan érzése az embernek, hogy ez így is van: az állam által a sportba áramoltatott közpénzek elszámoltatása és ellenőrzése nagyon kényes terület, ezért a fideszes sportvezetők kerülik a forró témát. Egyedül Kocsis Máté, a kézilabda- szövetség előző héten távozó elnöke ismerte el, hogy rendszerszintű lopás folyik.

A Fidesz frakcióvezetője a sportnapilap tudósítása szerint leköszönő beszédében nyolcéves elnöki időszaka egyik eredményének nevezte, hogy egyetlen elszámolási botrány sem volt a szövetségben, és a pénzügyi források jogosulatlan felhasználása miatt sem kapott büntetést az MKSZ. Ergo érdemként említette: az általa vezetett szövetségben nem szabálytalankodtak. De vajon ez az egyébként természetes elvárás miért érdemel akár egy félmondatot, hacsak nem azért, mert a párt egyik legbefolyásosabb embere szerint is problémás a sporttámogatások felhasználása?

Az Orbán-kormány 2011-ben vezette be a taoprogramot, amelynek lényege, hogy a nyereséges cégek társasági adójuk egy részét nem az állami költségvetésbe, hanem a kiválasztott sportszövetségeknek és egyesületeknek fizetik. A program 2021-ig tartó tízéves időszaka alatt csaknem ezer milliárd forint áramlott a költségvetés helyett a sportszektorba.

Ezenfelül az állam is beszállt a sport támogatásába, az ország az Orbán-kormány 12 éve alatt nagyjából hatezer milliárdot költött a sport finanszírozására. A felfoghatatlan összeg cirka 40 százaléka infrastrukturális fejlesztésre ment. A többi elvileg az utánpótlás fejlesztésére.

A szakszövetségeket sokáig nem kényszerítették rá komoly ellenőrzésre és elszámoltatásra, az állami kontroll pedig többéves lemaradásban van. A legfrissebb, tavaly nyári összegzés szerint a négyezret is meghaladta azon sportfejlesztési programok száma, amelyekről bebizonyosodott a szabálytalan felhasználás. Az Mfor gazdasági portál tavalyi körkérdéséből kiderült, 6,8 milliárd forint felhasználásáról derült ki a szabálytalan felhasználás.

És valóban nagy a csábítás: a 2021-es végleges adatok szerint két évvel ezelőtt megdőlt a taorekord, addig még egyszer sem mondott le ekkora összegről az állam a sport javára, mivel az államkassza helyett 147 milliárd forintnyi társasági adó ment a sportegyesületekhez (az eddigi csúcs 135 milliárd volt egy évben). A nagyságrendet jól érzékelteti: az állam lemondott a sportegyesületek javára a társasági adóból beszedett járulék 20 százalékáról!

Akiről kiderül, hogy nem a megadott feltételek szerint használta fel a pénzt, vizsgálatra számíthat: a bíróság igyekszik bizonyítani, hogy az elkövető szándéka eleve az volt az állami költségvetésből származó támogatási kérelem beadásakor, hogy direkt megtévessze a jóváhagyó szakszövetséget. A bizonyítás bajos, nehéz megítélni, a pályázók közül melyik akart eleve tényt elhallgatni, megtéveszteni (értsd: lopni).

Ehhez kellene a megfelelő szűrőrendszer. Ami állítólag formálódik: úgy tudjuk, az új sportállamtitkárság a korábbinál jóval nagyobb elánnal igyekszik a kontroll élére állni.

A Népszava információi szerint volt olyan vidéki kis klub, amelyik (nem vicc!) lábhosszabbító gép vásárlásával kívánta kivenni a rendszerből a pénzt. 

A megmosolyogtató amatörizmusnál persze voltak és vannak sokkal kifinomultabb próbálkozások is. Ugyanakkor a négyezer szabálytalanság jelentős hányadában nem konkrétan lopni akarnak a sportvezetők, „csak” nem arra költötték a pénzt, amire kapták.

A leggyakoribb, hogy az utánpótláskorú fiatalok helyett a felnőtt profi csapat utazására vagy bérköltségére fordították, ami nem meríti ki a költségvetési csalás fogalmát, „csak” szabálytalan. Ilyen esetben felszólítják a klubot a pénz visszafizetésére. Információink szerint eddig egyetlen esetben, 2022-ben született letöltendő szabadságvesztéssel záruló bírósági eljárás.

Hogy ez 12 év után és ekkora volumennél életszerű-e, arra Kocsis Máté megadta a választ. (Népszava)