Ha az ember városban él, tulajdonképpen mindegy is, hogy a világ mely pontján, az Egyesült Államoktól Albániáig ismeri a szürke, elhasználódott arcokat, a rongyos ruhákat és a kartonpapírdarabra írt rövid szöveget: „Kérem, segítsen!” Ön szokott segíteni?

És máris felmerül újabb két kérdés: valójában mi számít segítségnek, s ér-e valamit a lelkiismeretünk megnyugtatásán kívül, ha a kéregető szerencsétlen kezébe szórunk legfeljebb egy-két száz forintot?
Ez a fajta segítségnyújtás természetesen nem jelent megoldást, bár afféle tűzoltásként valóban hatékony, hiszen a jó esetben egy-két óra alatt összegyűjthető pénzből már megreggelizhet, megebédelhet, vagy megvacsorázhat az ember, távolabbi terveket azonban nem igen szövögethet.
Mindemellett a kéregetés talán legnagyobb ördöge, hogy körforgássá válik: nélkülözhetetlenné a mindennapokhoz, de súlyos akadályává a továbblépésnek. Ráadásul az eredetileg a továbblépést fontolgatókat is visszahúzza egy langymeleg agonizálásba, mely akár évtizedekig is eltarthat, s a vége a legtöbb esetben a halál.

Aluljárókat utunk során érintő járókelőként nem sokat tehetünk, s az imént említett önigazolás és lelkiismeretünk megnyugtatása a legtöbb esetben sajnos erősebb, mint adakozó tettünk értéke. Ott és akkor segítünk, de ezzel igazoljuk is helyénvalóságát annak, hogy vannak koldusok és vannak emberek, akik aprópénzzel segítik életben maradásukat, s egyúttal koldusként való létüket is.

A legtöbbet akkor tudunk segíteni, amennyiben valóban szándékunkban áll a lehető legtöbbet tenni a hajléktalanok társadalomba való visszamozdítása érdekében, ha olyan egyesületek munkáját támogatjuk akár anyagilag, akár önkéntes munkánkkal, melyek célja a rehabilitáció.
A hajléktalanok jelentős része ugyanis munkaképes és dolgozni szándékozó, egészséges ember, aki azonban rövid idő alatt belebetegszik az utcán eltöltött időszak megpróbáltatásaiba, ezért nem várathat magára a segítségnyújtás.

Ha jobban figyelnénk egymásra, kevesebben kerülnének olyan helyzetbe, melyből sajnos könnyedén adódhat a hajléktalanlét is. Talán demagógiának hangzik, de itt sincs szó másról, mint a megelőzés mindenek felettiségéről.

Ön szokott pénzt adni? Ha igen, tartsa meg jó szokását, de gondolkodjon el a további lehetőségeken, ha őszintén segíteni szeretne.

(Címlap: Forrás: offlineshop.hu)