A messziről jött ember pozíciójából pislogva adott interjút a Heti Válasznak Hegedűs Zsuzsa szociológus, „a miniszterelnök közvetlen munkatársa” a gyermekéhezésről. A kormányfő közeli munkatársa – ízlelgessük ezt a kifejezést – elégedetten dőlhet hátra a luxusautójában a benga nagy kutyájával, hogy ő megteszi, amit kell. A kutyája étkeztetése valószínűleg kiadja egy család havi élelmiszerköltését. Egyébként a tisztességes szándékát nem vitatom, szociálisan érzékeny embernek tartom. Az már a hazai politikai világ minőségét is jelzi, hogy képtelen közös nevezőre jutni még abban is, hogy hány gyerek éhezik Magyarországon. Az egy is sok, de minden bizonnyal százezrekről van szó, de még a statisztikák is erről beszélnek. Lehetne rugózni azon is, hogy mit jelent éhezni.

Hegedűs és a tejbepapi

Ha üres gyomorral fekszik le a gyerek az éhezés, de ha kap egy tányér tejbegrízt, ahogy Hegedűs replikázik, akkor semmi gond – de mivel a társadalom egyharmada létminimum alatt tengődik, nehezen hiszem el, hogy mindenki teli hassal szenderül békés, nyugodt, pihentető álomra, hogy aztán a napját értékteremtő flow-kompatibilis munkával töltse, a lurkók pedig boldogan játszanak az uniós pénzből felújított óvodákban.

A melldöngetőknek javaslom, hogy próbáljanak meg a vegetálásnál magasabb szintű életet élni minimálbérből. De semmi gond, mert Hegedűs az alapítványi programjával megoldott mindent és én is csak provokálok, Orbánék pedig tényleg a családok kormánya. Az is igaz, hogy keményen meg kell dolgozni a havi közel egymilliás fizetésért, azt „látja, amit látnia kell”. 

Gyurcsányt megszépítette az idő

Egy percig sem menteném az ellenzéket, mert ugyan az idő megszépíti Gyurcsány Ferenc kormányzását, urizálás, döjfös kijelentések, packázások a társadalommal éppen úgy jellemezték azt a korszakot is, ahogy az Orbán-kormánynak is sajátossága ez. De azt állítani, hogy ha valaki mégis szegény gyereket lát, az nem a rendszerhiba, hanem emberi mulasztás vagy szülői felelőtlenség következménye, súlyos torzulást utat a valóságértékelésben, s jelzi a feltétel nélküli politikai hűséget és kritikai érzék elveszítését.

Hegedűs azt gondolja, hogy mert kioszt pár malacot „lent a végeken”, bennfentessé válva ismeri a szegénység természetét és dinamikáját. Nem ismeri, nem ismerheti, mert  csak „rátekint” erre az életre, nem része annak. Szavait éppen úgy átitatja a cinizmus, ahogy az már a kormányzati kommunikáció is megfertőzte valamikor az idők kezdetén. 

facse / polszoc.blog.hu (Címlap: Forrás: MTI/Soós Lajos)