A legtöbb kórházban nem teljesülnek a minimumfeltételek, az ÁNTSZ mégsem indít vizsgálatot, még a kórházi fertőzésekről szóló, intézményenként bontott adatokat sem hajlandó kiadni, amelyeket gyakran nem is jelentenek az intézmények. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő civil szervezet pert indított az adatok megismeréséért. Asbóth Márton, a TASZ betegjogi programvezetője a Magyar Nemzetnek arról beszélt: a végsőkig elmennek, minden lehetőséget kihasználnak, hogy kiderüljön, hányan halnak meg kórházi fertőzés miatt. A szervezethez özönlenek a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos tragikus történetek.

- A fiam több egészségi problémától szenvedett, de dolgozott, és épp a munkahelyén lett rosszul. Már úgy tűnt, hogy meggyógyult, amikor elkapott egy fertőzést a kórházban. Nem tudták megmenteni, néhány nap alatt elhunyt. 38 éves volt – mesélte egy édesanya a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezetnek. Az utóbbi néhány hétben özönlöttek az ehhez hasonló történetek a TASZ-hoz. Az érintettek jogi segítséget kérnek, vagy csak szeretnék megosztani másokkal is kálváriájukat?

– Sajnos nagyon szűk a jogérvényesítés lehetősége, kártérítési pert lehet kezdeményezni, de ilyenkor mindent annak kell bizonyítania, aki azt állítja, hogy a kórház volt a hibás. Ez különösen akkor nehéz, ha nem rögzítik megfelelően az erre vonatkozó adatokat a betegdokumentációban. Sajnos ez jellemző. Ilyenkor beírják, hogy az elhalálozás oka szívmegállás volt, de azt már nem vizsgálják, hogy ez miért következett be. Nem tenyésztik ki a halál után a bakteriális fertőzéseket, mert az nagyon sokba kerül, így ki sem derül, hogy valamilyen kórházi fertőzése volt a betegnek.

– Lapunknak korábban Ápahám László, kórházi ügyekre szakosodott ügyvéd arról beszélt, hogy egyre szaporodnak a műhibaperek, bár a bíróság még ritkán hoz igazán szigorú ítéletet.

– Azért szaporodnak ezek a perek, mert az emberek most kezdik tudatosítani magukban: az nincs rendjén, hogy bemennek a kórházba, és ott elkapnak valamilyen, adott esetben súlyos következményekkel járó fertőzést. Megpróbálnak utólag is valamilyen módon fellépni ezzel szemben. A TASZ-hoz érkezett történetek szerint a kórházi fertőzésekre jellemző, hogy a beavatkozás után a lábadozás közben, a 10. nap környékén jelentkeznek a fertőzés tünetei. Éppen akkor, mikor már kezdenek jobban lenni a páciensek.

– A TASZ most beperelte az ÁNTSZ-t, mert az nem adta ki a kórházi fertőzések adatait intézményi bontásban. Mit tesznek akkor, ha a bíróság úgy határoz: nem kell kiadni a kért adatokat?

– Ha nem a javunkra döntenek, akkor fellebbezni fogunk, és következő lépésként akár az Alkotmánybíróságra is elmegyünk, hogy megszerezhessük az adatokat. Bízunk benne, hogy valamelyik fórum hajlandó lesz kimondani, hogy nekünk van igazunk, és valóban ki kell adni ezeket a – véleményünk szerint – közérdekű adatokat.

– Az ÁNTSZ azzal érvel, hogy ezek az összesített adatok nyilvánosak, a kórházankénti bontás pedig azért nem adható ki, mert azok későbbi döntéseket alapoznak meg. Erről mi a véleménye?

– A hatóság állításával ellentétben a kórházi fertőzések pontos számait bemutató adatok valójában nem nyilvánosak. Csupán egy összesítés érhető el az Országos Epidemiológiai Központ honlapján, ez nem elég. A kormányzati döntések előkészítése során általában nem nyilvános adatok alapján írnak terveket, és ezek között sok a végül elvetélt ötlet is. Természetes, hogy ezeket a végleges döntés meghozataláig nem akarják nyilvánosságra hozni, de a kórházi fertőzésekre vonatkozó számok tekintetében ez nem elfogadható érvelés. Hiszen itt nem arról van szó, hogy ezeket a számokat kifejezetten csak azért gyűjtenék, hogy stratégiai, szakpolitikai döntést alapozzanak rájuk.

– Ha a bíróság végül a TASZ-nak kedvez, és megkapják az adatokat, akkor mi lesz a következő lépés?

– Mindenképpen nyilvánosságra szeretnénk hozni őket. Abban bízunk, hogy ezek már olyan adatok lesznek, melyeket nem csak egy szűk, szakértői réteg tud értelmezni, és kiderül belőlük az is, hogy ténylegesen hol és hány kórházi fertőzés volt. Természetesen a számokat mindig kontextusba kell helyezni, ez segíthet abban, hogy meg tudjuk ítélni, sok vagy kevés ilyen megbetegedés volt hazánkban. A 2014-es és a 2015-ös adatokat is szeretnénk megkapni, utóbbiak összesítése még az epidemiológiai központ honlapján sem nyilvános.

– Nemrégiben a Bajcsy-Zsilinszky kórház főigazgatója arról beszélt lapunknak, hogy két éven át napi szinten ellenőrizték a takarítás minőségét, és így 20 százalékkal javult a dolgozók munkája, csökkentek a kórházi fertőzések is. Ez egy jó gyakorlat, mit gondol, ez a módszer miért nem jellemző több kórházban?

– A kórházak azért nem költenek eleget a fertőtlenítésekre, mert olyan katasztrofálisan alulfinanszírozott helyzetben vannak, hogy erre nincs módjuk. A pénzhiány miatt gyakran még a legalapvetőbb eszközökre sincs forrás. Egyszerűnek tűnik olyan dolgokat elhagyni, mint a szappan vagy az alkoholos kézfertőtlenítő, amikor azonban bekövetkezik a baj, az orvosok igyekeznek mindent megtenni a beteg megmentése érdekében. Ilyenkor nagyon drága antibiotikumokat kell beszerezni, ami valójában sokkal többe kerül, mint amennyit a megfelelő takarítás emésztene fel. A biztonságos működéshez szükséges alapvető dolgok hiányoznak, pedig ezek az egészségügy rendszerében filléres dolgoknak számítanak.

– Igazán komoly lépések, felújítás, átalakítás azonban jelenleg inkább csak akkor történik, ha reflektorfénybe kerül egy-egy intézmény. Mi van azokkal a kórházakkal, melyekről még nem készül például ombudsmani jelentés, vagy nem szerepelnek a bulvárlapok hasábjain?

– Mindenki tudja, hogy a katasztrofális állapotok hosszú évek alatt alakultak ki, és addig biztosan nem lesz változás, amíg közbe nem lép a kormányzat. Központi akarat kellene ahhoz, hogy javuljon a helyzet, enélkül ez nem fog változni. A probléma rendszerszintű, ott kell változtatni.

– Az elmúlt fél évben több olyan történet is napvilágot látott, mely azt bizonyítja, hogy a kórházakban sokszor elrettentő körülmények fogadják a betegeket. A meleg víz hiányáról és a nem működő sterilizálóról is érkeztek hírek, több más kórházban is omlik a vakolat vagy penészesek a falak. Ezeket az intézményeket nem kellene alaposan átvizsgálni? Esetleg bezárni azokat a kórházakat, melyek nem alkalmasak arra, hogy ott gyógyuljanak a betegek?

– Ez az ÁNTSZ feladata volna, ám 2012-ben Paller Judit, akkori országos tiszti főorvos nyilatkozott arról, hogy nem ellenőrzik, a kórházak megfelelnek-e a minimumfeltételeknek, mert nem lenne olyan intézmény, amely eleget tenne ezeknek a feltételeknek. Vagyis az intézmények jelentős részét be kellene zárni. Komoly mulasztásban van a hatóság, és nem kényszeríti ki megfelelően a minimumfeltételeket. A Vasárnapi Hírek információi alapján mi is utánajártunk, hogy sok helyen az egyszer használatos kórházi eszközöket is újrafertőtlenítik, de ezt nagyon nehéz bizonyítani.

– Sasha Issenberg újságíró nemrégiben az egészségügyi turizmusról szóló könyve miatt járt terepmunkán Budapesten. A Szent János Kórházba is ellátogatott, és arról írt, az 1920-as állapotokat idézi az ottani helyzet. Erről mi a véleménye?

– Nincs egyértelmű mintázat az országban arra, hogy hol vannak jobb és rosszabb állapotú kórházak. Lehet tudni, hogy a Szent János Kórház épületei a legroszszabb fizikai állapotban lévők között szerepelnek. De meg kell jegyezni azt is, hogy sok vidéki kórházban – bár EU-s milliárdokból felújítottak őket – nincs elegendő szakember, aki el tudná látni a betegeket, hiányoznak az altatóorvosok, radiológusok, sebészek, ápolók. Nem csak az épületekkel van baj, az orvoselvándorlás is egyre nehezebb helyzetbe sodorja a kórházakat. Ezen pedig megfelelő forrás nélkül nem lehet javítani.

mno.hu