A demokrácia válsága mindenütt kitermelte azokat a befolyásos gazdasági szereplőket, akik pénzüket a politikában hatalomra váltják, őket nevezzük oligarcháknak. A mai Magyarországon viszont a politikához közel állók kezdték el gyarmatosítani a gazdaságot, ők a poligarchák. A hatalmi képlet hasonló: az oligarcha pénzből csinál hatalmat, és abból szerez még több pénzt; a poligarcha pedig a hatalmát konvertálja át pénzre, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert. De miért is kell nekünk ezekkel a nagyhalakkal foglalkozni? Mert a mi adónkból hízik mindkét fajta, és ha ennek véget akarunk vetni, ismernünk kell a működésüket - írja az Átlátszó.

Ha jobban érdekel, hogy miként úsznak meg mindent a nagyhalak, és hogyan kergethetik meg őket az önszerveződő kishalak, akkor gyere eloktóber 30-án este 8-ra az Aurórába! Az Áll az Alku! – A Nagy Oligarchahatározó című beszélgetésen Rényi Pál Dániellel és Füzessi Károllyal járjuk körül a témát.

A képviseleti demokrácia súlyos bajainak egyik oka, hogy a valódi hatalom nem egészében a nép által választott képviselők kezében van. A képviselők kampányait finanszírozó gazdasági csoportok vették át az irányítást, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az állam foglyul ejtése, a ”state capture” fogalma arról szól, hogy a politikával összefonódott gazdasági érdekcsoportok, lobbikon keresztül befolyásolják a törvényhozást, és a gazdasági szabályzókat, a saját embereiket ültetik a különböző hatóságok vezetői pozícióiba. Így a szabályok képükre formálásával, és az állami ellenőrző funkció kiiktatásával busás profitra tudnak szert tenni, még stagnáló piacokon is. Ezek az oligarchák a legfejlettebb demokráciákban is előfordulnak, csak sokkal finomabban jelennek meg. A bonyolult mechanizmusokkal az államot manipuláló érdekcsoportok vizsgálatát végzi a lobbi kutatás.

Az Áltátszó kis oligarchahatározó című portré sorozatából megismerhetsz számos régi vágású oligarchát.

1994-től 2014 egyre erősebbé vált az oligarchák uralma Magyarországon is. Demján Sándor, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás, Simicska Lajos mind-mind olyan nagyvállalkozók, akik előszeretettel üzleteltek az állammal, és amíg ez a kapcsolat gyümölcsöző volt, a politikusok is örültek. A forgóajtó effektus révén az embereik, hol az anyacégnél dolgoztak, hol a céget szabályzó állami szervezetnél, és fordítva. Közös bennük, hogy az önálló gazdasági tevékenységen volt a fókusz, a politikát csak az ügymenetek zsírozására használták. Kivéve Simicskát, aki az egész portfólióját politikai célzattal építette fel. Néha-néha összekaptak üzleti ügyeken, de a 70-30 szabálya működött, és mindenkinek megvolt a saját fenségterülete. 2010-ben fordult a kocka, és már csak Simicska üzletelhetett nagyban a magyar állammal. Az emberei bent voltak a legfontosabb pontokon, ahol az állami pénz folyását lehetett irányítani. A kedvéért (üzleti érdekéért) törvényeket is módosítottak bármikor sec-perc alatt. A gecizős nap végérvényesen rámutatott, hogy minden megváltozott. A régi vágású oligarchák a stadionok VIP páholyába még bejuthatnak, de a nagy közbeszerzések és az állami funkciók közelébe már nem.

Orbán Viktornak új gazdasági háttér után kellett néznie, és megbízható, nem önjáró szereplőket talált a céljaihoz. Így ívelt fel 2014-től Andy Vajna, Garancsi István és Mészáros Lőrinc csillaga. A rendszer új kegyeltjei már nem önálló szereplők, hanem a politika alárendeltjei. Nem ők mozgatnak, őket mozgatják. Ők azok a kevesek, akiknek lehetőség adatott, hogy az állam segítségével degeszre tömjék a zsebüket. A logikai láncból az következik, hogy segítenek a politikai szereplőknek. Ám oknyomozó legyen a talpán, aki lefüleli Andy Vajnát, hogy az ellenőrizetlen kaszinóinak bevételét Gucci táskában adja oda Rogán Antalnak. Nem, nincs ilyen. Inkább vesz neki egy TV csatornát, ahol bármikor beleírják egy szappanoperába. A stadionépítésben jeleskedő Garancsi Zoltán nem kertvégi focipályával fog hálát adni a megrendelésekért a miniszterelnöknek. Az új felcsúti földesúr Mészáros Lőrinc sem egy fél mangalicát küld disznótorosként tisztelete jeleként. Akkor lesz szükség az ő vagyonukra, amikor politikus mozgatóik kikerültek a hatalomból és majd vissza akarják szerezni azt.

Az új poligarchikus rendszer sokkal gyengébb és egyenesebb, mint az oligarchák által működtetett kusza érdekháló. Van egy hatalom, a hizlalja a kegyeltjeit, azok meg szükség esetén segítenek neki. Ha leváltod a hatalmat, a gazdasági szereplők is elsorvadnak idővel, mert nem a piaci körülmények edzették a hatékonyságra az üzletet. Ha piszkos pártfinanszírozást keresel, tudod hol találod. A régi vágású oligarchák az embereikkel a forgóajtókban, és minden politikai erőt támogató stratégiájukkal sokkal szívósabbak voltak. Bármelyik pártod is választod, mindig az oligarchát választod, mert ott van a háttérben, mint a rulett játékos, aki több számra tesz. Örülhetünk, hogy Orbán megtette a szívességet, hogy az old-school oligarchák háttérbe szorításával egyértelművé tette a képet. Innentől a feladat is egyértelmű.

atlatszo.hu / Vágó Gábor