Miután a vidéki megyei napilapok kormánypárti tulajdonosok– Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, valamint a Népszabadságot megszüntető Heinrich Pecina – kezébe kerültek, még inkább felértékelődött a helyi független sajtó szerepe. A helyi hatalommal kritikus hangnemet is felvállaló néhány médium helyzete azonban egyre sanyarúbb: finanszírozásuk akadozik, s egyre nehezebben jutnak információhoz.

- Sohasem titkoltuk, hogy Czeglédy Csaba az egyik jelentős támogatónk, így azzal, hogy előzetes letartóztatásba került, akadtak nehézségeink – ismerte el Roznár Gyöngyi, a 18 éve működő, szombathelyi Nyugat.hu főszerkesztője. – Hiába vagyunk a legolvasottabb online lap Vas megyében, nem érkezik hozzánk önkormányzati hirdetés, s az is előfordult, hogy egy céget megkeresett a politika, ne nálunk hirdessen. Civil pályázatokon pedig eleve esélytelenként indulunk.

Szintén nehezíti a lapkészítést, hogy a kormánypárti politikusok sokszor nem hajlandóak nyilatkozni, Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője például kijelentette, a Nyugat.hu nem is médium. A lapot csaknem közel 80 ezren követik a Facebookon, tízezerrel többen, mint a helyi megyei lap online kiadását.

- Nem kapunk meghívókat az önkormányzati eseményekre, ugyanis félnek, hogy kérdezni fogunk – folytatta Roznár Gyöngyi. – A helyzet egyértelműen rosszabb, mint öt éve, az informátoraink is egyre gyakrabban kérik, ne írjuk le a nevüket, mert félnek a retorzióktól.

A Szabad Pécs portált a Dunántúli Naplótól Mészáros Lőrinc érkezése után kirúgott újságírók alapították egy éve. Az induláskor abban bíztak, hogy közösségi finanszírozással, pályázatok segítségével fennmaradhatnak.

- Legalábbis amíg találunk egy szakmai befektetőt, ám a reménybeli finanszírozó végül visszalépett – mondta Babos Attila, a Szabad Pécs felelős szerkesztője, újságírója.

A kormánypárti pécsi önkormányzat és cégei tíz hónapja nem válaszolnak nekik semmire, s egyes sajtótájékoztatókra meghívót sem kapnak.

- Beadtuk az amerikai külügyminisztérium magyar vidéki médiahálózat kialakítására szóló pályázatára az anyagunkat – folytatta Babos Attila. - Bár az anyagiak szorítanak, a szakmaiságból nem engedhetünk, mert történelmi az esély: Orbán Viktorék szétverték a vidéki médiapiacot, így itt a lehetőség, hogy felépítsünk egy, a korábbinál is szabadabb és függetlenebb vidéki nyilvánosságot.

Kaposváron négy éve indult a Kapos-t, üzemeltetője, szerkesztője és szerzője Huszka Imre, aki korábban a 168 Óra külső munkatársaként dolgozott.

- A városban több mint egy évtizede kiépült az a médiamonopólium, amely az országban csak az utóbbi években – magyarázta Huszka Imre. - A Fidesz és Szita Károly polgármester alig leplezett irányítása alatt áll a helyi televízió, s egy hírportálból, ingyenes hetilapból, és rádióból álló, névleg magántulajdonban lévő médiacsoport.

Az újságíró-szerkesztő hozzátette: a Kapos-t üzemeltetési költségeit némi támogatás fedezi, ő pedig más, média-kommunikációs, illetve újságírói munkájából él.

- Hetente három-négy új anyag kerül fel az oldalra, négy év alatt körülbelül 70-80 ügy volt, amely a lap nélkül nem jutott volna el nyilvánosság elé – mondta Huszka Imre. - Az információk ma már döntően az olvasótábortól és a közösségi médiából, valamint információs és adatbázisokból származnak. Az önkormányzat és a hozzá tartozó szervezetek kivételével általában kapok választ a kérdéseimre, a város csak a közérdekű adatigénylésekre reagált. Jelentős fenyegetést eddig nem kaptam, de sajtóper, rágalmazási és jó hírnév megsértése ügyében indított eljárás volt, ám ezeket kivétel nélkül megnyertem.

- Nem kapunk hirdetést és nem hívnak meg bennünket kormánypárti rendezvényekre - ezt mondta Weil Zoltán az egriszin.hu alapító-főszerkesztője. Amikor arra kértük, fejtse ezt ki bővebben, némi malíciával csak annyit mondott: "nagyon nem kapunk és nagyon nem hívnak meg."

A 2000-es évek elején Egri Szín névvel még főként folyóirat kiadásra alapított cég az utóbbi néhány évben már csak elektronikus hírportálként működik, elismertsége azonban jelentős: az általuk írt cikkek árnyaltabb képet nyújtanak az Egerben történtekről, mint ami az önkormányzati vagy kormányhoz köthető tulajdonú médiából sugárzik. Ráadásul olvasmányos - időnként pikírt - stílusban tudósítanak eseményekről, önkormányzati ülésről vagy a városképet elcsúfító beruházásokról, s éttermi kritikákat is közölnek. A főszerkesztő elmondta: három-négy ember dolgozik a szerkesztőségben, de valamennyien önkéntesként, vagyis honoráriumot nemigen kapnak. Weil maga sem ebből él, egyéb vállalkozásaiból finanszírozza a szívügyének tekintett portált. A városi kulturális eseményekről hírt adnak, a városháza is küld sajtótájékoztatókra meghívókat, de a Fidesz sajtólistáján nem szerepelnek. Azt mondja, ezt nem is bánja, évek óta úgyse lehet normális kérdéseket feltenni a kormánypárti politikusoknak. A napi hírfrissítés helyett áttették a hangsúlyt a nagyobb anyagok feldolgozására, mert úgy tapasztalták, hogy egy jó cikk akár 15-20 ezer kattintást is hozhat, miközben a napi "száraz" hírfolyam két-háromszáz látogatót vonz. Hirdetési bevételük a nullával egyenlő, talán néhány ezer forint, ha havonta becsorog ebből-abból.

Debrecen jelentős ellenzéki hírportálja a vagy.hu - ezt a mondatot azonban immár múlt időbe kell tenni, a korábban jelentős olvasottsággal bíró internetes felület ugyanis tavaly szeptember óta nem frissül. Anyagi támogatás híján ellehetetlenült a munkájuk, így a Kósa Lajost gyakran bíráló felület az enyészeté lett. A munkatársak fizetés híján szép lassan elcsordogáltak, az utolsó újságírójuk, aki végül "lekapcsolta" a szerkesztőségben a villanyt, ma Hollandiában raktáros. A csőd legfőbb oka, hogy a Debrecen haduraként számon tartott Kósától félve nem csak a kis- és közepes vállalkozók, hanem még a tőkeerős multinacionális cégek is tartózkodtak attól, hogy itteni hirdetéseikkel vagy a portál egyéb támogatásával bajszot akasszanak a hatalommal.

Kívánjuk a sajtó szabadságát

Nemcsak állampolgárként, hanem újságíróként is borzongva figyeli a magyar sajtó valamennyi munkatársa, hogy északi szomszédunknál a központi hatalommal összefonódott maffia kivégzéssel hallgattatott el egy fiatal tényfeltáró újságírót. Lassan, de belebukik Fico kormánya. Nálunk még „kifinomultabb” módszereknél tart a kormányzati médiapolitika. Felszámol vagy megvesz szerkesztőségeket, utcára teszi a neki nem tetsző újságírókat, szerkesztőket, elítéltet információt kereső médiamunkásokat. A mindannyiunktól beszedett adóból ingyenes propaganda-csatornákat, hírügynökséget, lapokat finanszíroz, hogy megismertesse velünk a saját képére formált valóságot. Mindez a félelem jele, mert a kormánypártok is tudják, az információ valóban hatalom, ami alkalmas akár egy választás sorsának eldöntésére is. Így aztán a sajtószabadság óhajtása 170 év után ismét az első számú segélykiáltás a megtiport rész-szabadságokért folytatott küzdelmek sorában.

Az egyik legrangosabb hazai újságírói elismerést, a Pulitzer-díj életműdíját az idén Mester Ákos, az egykori állami rádiós 168 Óra szerkesztője, az azonos nevű hetilap alapítója kapta. A legendás újságíró a Hír TV-nek úgy fogalmazott, a mostani csak szimulált, tehát valójában nem létező sajtószabadság. A Pulitzer-emlékdíj kuratóriumának elnöke, Rangos Katalin pedig kijelentette: most a hatalom kutyába se veszi az újságírókat. Kivéve azokat, akiket saját magának tenyésztett és fölnevelt.

Az 1848. március 15-én kitört forradalom követelései így kezdődtek: „Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.”

Szerző: Doros Judit, Vas András / nepszava.hu