Most pontosan a földtani kutatás során feltárt törésvonalra építenék az új erőmű 20 méter vastag beton alaplemezét.

A paksi bővítés telephely-engedélyeztetése során az elmúlt évben elvégzett földtani kutatás során aktív tektonikai törésvonalra bukkantak az atomerőmű alatt. Mennyire veszélyes ez a törésvonal?

Hadd kezdjem messzebbről: Magyarország egy olyan zónában fekszik, ahol a földrengések bár nem gyakoriak, de azért előfordulnak. A Földön vannak földrengésmentes területek: Skandináviában nincs földrengés, Oroszország belsejében, Moszkva környékén nincs földrengés, Észak-Európában nincs földrengés.

Dél-Európában viszont rengeteg van. Mi a kettő között vagyunk, egy átmeneti zónában, ahol az afrikai lemez nekinyomódik Európának, és ez ránk is kihat, ebből néha földrengések pattannak ki. Nem túl gyakran, és nem lehet előre megmondani, hogy mikor, de azért előfordul.

Az erőműépítést megelőző földtani kutatásnak két feladata van. Az egyik, hogy mekkora földrengésre – mekkora maximális felszíni gyorsulásra – méretezzék a létesítményt?

Ennek ismeretében tervezhető, hogy ennél kisebb rengés esetén a reaktor biztonságosan leállítható és leállítás esetén biztonsággal hűthető is maradjon, vagyis sem a csernobili, sem a fukusimai baleset ne következhessen be földrengés következtében.

Annak, hogy Pakson olyan földrengés történjen, ami annyira megrázza ezt az erőművet hogy a reaktor geometriája sérüljön, nagyon alacsony a valószínűsége.

A másik kutatási cél a járulékos hatások felderítése. Minden atomerőművet, a régi paksi blokkokat is, meg a most felépítendőket is, körbevesznek egy speciális épülettel, amit úgy hívunk, hogy konténment. A régi paksi erőműben két ilyen doboz van, mindegyikben két reaktorral.

A konténment egy körülbelül 200 méterszer 100 méterszer 50 méteres betondoboz, jó vastag fala van, nagyobb, mint a Parlament, ezek a legnagyobb építményei ennek az országnak.

Az a feladata, hogy ha lezárják, akkor legfeljebb annyi levegőt ereszthet át, mint egy kétcentis luk. Ha bent bármi történik, mindegy hogy miért, nem engedi ki a radioaktivitást, a sugárzó anyagokat. A földtani kutatás fontos kérdése, hogy ez a konténment vajon sérülhet, vagy nem sérülhet.

Mert ha megsérül, elvész a szigetelőképessége, és utána szinte lehetetlen – vagy borzasztó drága – helyreállítani. A konténment esetleges sérülése nem klasszikus üzemzavar, de ha a reaktorral bármi, akármilyen kis szivárgás, akkor történik, bármilyen okból, amikor ez a „doboz” sérült, az nagyon nem jó.

Képes ez a törésvonal akkora földrengést okozni, hogy megrongáljon egy ilyen masszív vasbeton épületet?

Hadd térjek vissza a szeizmológiára: Magyarországon az elmúlt száz-százhúsz évben, amióta vannak műszeres mérések, lehet látni hogy hol csoportosulnak a földrengések. Kirajzolódott, hogy Magyarország közepén, nagyjából Kaposvártól, körülbelül az Érmellékig húzódik egy törésöv, ami Szolnok alatt metszi a Tiszát, és éppen Paksnál a Dunát.

Ezen a törésövön belül sok kisebb-nagyobb törésvonal van, és bár nem okoz nagy földrengéseket, de ezeknek a rengéseknek a legfiatalabb üledékekben is megtalálták a nyomait.

A mostani paksi földtani kutatás során megtaláltak több ilyen kisebb törésvonalat, köztük egy olyan vetőt is, amelyet ki is ástak, 2 méter mélységben. Ráadásul pontosan ott, ahova az új blokkok konténmentjét akarják építeni.

Tehát igaz, hogy közvetlenül az atomerőművi telephely, sőt, közvetlenül az új blokkok alatt fut ez a törésvonal?

Amennyire kivettem a tervekből, igen. Ezen persze viszonylag könnyű lenne segíteni, mert ha 100 méterrel eltolnák az egészet északra, akkor legalább nem közvetlenül a törésvonalra épülne. De ezt meg kéne tenni, hogy legalább ezt a kockázatot kivédjük.

Milyen bonyoldalmakkal kell számolni, ha mégis közvetlenül a törésvonalra épülnek az új atomerőművi blokkok?

Ezek a vonalak a föld mélyén történt elmozdulást közvetítik a felszín felé. Persze ami Pakson van, az nem a Szent András-törésvonal, amelyik átmetszi az országutat, és száz év elteltével az országút el van tolva néhány méterrel.

Pakson az elmozdulások ennél sokkal kisebbek, de attól még ott vannak, és ha bekövetkezik valamilyen elmozdulás, akkor az a törésvonal mentén a felszínen is bekövetkezhet. Márpedig ennek a tetején ott lesz egy pár százezer tonnás építmény, aminek az egyik fele a másikhoz képest ha csak egy kicsivel akar elmozdulni, akkor is nagy problémát okoz.

A másik baj az, hogy egy ilyen vető képes arra is, hogy vizet közvetítsen, a felszín alatti vízáramlás a vető mentén könnyebb. A földtani kutatási jelentés egy másik, hidrogeológiai alfejezetéből kiderül, hogy találtak is olyan felületeket a talajközeli rétegekben, ahol ez a vízáramlási képesség megvan.

Ha egy ilyen vízáramlási zóna pont ott éri el a felszínt, ahová ezt a konténmentet rátették, az földrengés nélkül is problémát okozhat.

A legnagyobb kockázat pedig a talajfolyás. Ha egy érdemi földmozgás kipattan – ez látszik a jelentésből, ez látszik az üledékekből –, akkor Paksnál hajlamos arra a föld, hogy elkezdjen megfolyni. Ezt a mérnökök úgy kezelik, hogy 20 méter vastag beton alapot terveztek az erőmű alá, hogy a talajfolyást kivédjék.

Vannak olyan kollégák, akik azt mondják hogy még ez is kevés, ráadásul ha bármi miatt – mondjuk azért, mert alatta vízáramlás van, és egy kicsit meglököm – ez a beton alap eltörik vagy megreped, azt nem lehet többet kijavítani.

A régi paksi blokkok is alá vannak alapozva, de nem ennyire. Ezektől pár száz méterre most úgy akarnak egy 20 méter mély gödröt ásni, hogy a talajvíz szintje ennél jóval feljebb van. Tehát szivattyúzni kell majd, hogy a gödröt szárazon tartsuk.

Emiatt, hacsak nem kezelik a problémát, a régi blokkok alatt is megbillen, ferde lesz a talajvízszint, gyakorlatilag kiszívjuk alóluk a vizet. Hogy a régi blokkok konténmentjének egy ilyen manőver nem tenne jót, az biztos.

Tehát a földrengések mellett a hidrológia is problémákat okozhat, egyrészt ha a föld alatti vízáramlások egybeesnek a megtalált vetővel, ami pont a leendő új blokkok alatt éri el a felszínt, másrészt mert a régi blokkok konténmentjét az újak építése földrengés nélkül is meggyengítheti. Szerintem ezek itt a fő kockázatok.

Kezelhetők persze, de kezelni kell!

Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezekből a problémákból egy vagy több is bekövetkezik?

A kockázatelemzés alapja mindig a bekövetkezési valószínűség és a bekövetkezés esetén minket ért kár szorzata.

Egy atomerőmű károsodása – a környezeti hatásokról nem is szólva – óriási kár, ezért a szinte felfoghatatlanul alacsony valószínűségekkel is foglalkozni kell. Márpedig itt hétköznapi, de még földtudományos mértékkel mérve is tényleg nagyon kicsi valószínűségek vannak. Annyira alacsony valószínűségekről van szó, hogy a hozzá tartozó matematikánk nem elég jó.

Amikor ilyen hihetetlen pénzt belerak ebbe az ország, hogy derítsük fel az atomerőműnél a felszín alatti szerkezetet (a paksi bővítés telephelyengedélyeztetéséhez elvégzett Földtani Kutatási Program több mint 8 milliárd forintba került – a szerk.), az azért van, hogy ezeket a valószínűségeket kicsit pontosabban meg tudjuk mondani.

De ami az egésznek a lényege lenne, hogy igen vagy nem, lehet vagy nem új atomerőművet építeni ezen a helyszínen, azt már korábban, a földtani kutatás megkezdése előtt eldöntötték, és ennek a vizsgálatnak arra a döntésre sajnos nincs visszaható hatása.

Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a tervezési és kivitelezési folyamatban elérhető-e, hogy tolják el az új blokkokat annyival északra, hogy ne legyen baj azzal, hogy a konténment törésvonalra épül. Előbb születtek meg a döntések, és aztán végezték el a kutatást.

Tehát a földtani kutatási program csak arra kellett, hogy egy már korábban meghozott döntést alátámasszon?

Ennek két szintje volt: maga az elvégzett kutatás szerintem teljesen korrekt és objektív, semmi olyasmiről nem tudok, hogy találtak volna valamit, amit nem tettek bele a zárójelentésbe. A kutatási program zárójelentésben benne van, hogy megtalálták a vetőt, a telephelyi kerítésen belül, kiásva, fényképpel, gyakorlatilag közvetlenül a talajszint alatt.

Az már érdekes, hogy ebből utána a döntéshozók és a köznép nyelvére lefordított verzióban már az áll, hogy igen, ez ott van, és akár tízezer éven belüli elmozduláshoz is kötődhet. Nem kötődik, ami ebben az esetben teljesen biztos, hanem kötődhet, így, feltételes módban, vagyis feltételes módba tettek egy kétségtelenül igaz állítást. Két méter mélyen biztos, hogy tízezer éven belüli az elmozdulás, az a vonal aktív.

Jól értem tehát, hogy találtak egy a felszínre kifutó törésvonalat az atomerőmű telephelyén, a kerítésen belül, sőt, közvetlenül az építendő új blokkok betonalapzata alatt?

A Nemzetközi Atomernergia Ügynökség (NAÜ) biztonsági ajánlásai, és az ennek alapján született magyar kormányrendelet szerint egy ilyen vető megléte a leendő atomerőművi telephely 10 kilométeres körzetében bárhol kizáró ok lenne.

Miért tartja alkalmasnak mégis a telephelyet a földtani kutatást értékelő Tudományos Támogató Testület?

Hadd hivatkozzak a fenti valószínűségekre és azok kicsiny voltára és nehéz kezelhetőségére. Mivel ez elég nehezen becsülhető, a NAÜ azért fogadott el néhány ökölszabályt, pl. hogy ha ilyen vető van, akkor oda ne épüljön erőmű. Ráadásul azt, hogy ilyen vető van ott, már a projekt megindulta előtt tudni lehetett.

1997-98-ban, a dunai szeizmikus mérések alapján éppen Horváth Ferenc (geofizikus professzor, a Tudományos Támogató Testület tagja – a szerk.) és szerzőtársai írtak egy tanulmányt, hogy van bizonyíték negyedidőszaki tektonizmusra Paks környékén. Most ez megjelenik – és tényleg korrekt módon megjelenik – a tanulmányban, a végkövetkeztetés pedig az, hogy minden rendben, hadd épüljön.

Ezért lett az új kulcsszó a „kapabilitás”, a szakvélemény pedig az, hogy ez a vető nem „kapabilis”. Én nem tudom hogy mi ez a szó, nyilván valami olyasmit akarnak mondani vele, hogy ez a vető nem alkalmas arra, hogy bajt csináljon.

A kapabilitás nem egy földtudományi szakkifejezés?

Hát, legalábbis korábban nem találkoztam vele. Ha van elmozdulás a felszín közelében, kiásható, látszik, akkor az már mindegy, hogy mekkora.

Korábban csak egy korlátozott felbontóképességű geofizikai módszerrel volt indikáció arra, hogy van ott valami, de most meg is találták és le is fényképezték. Maga a szerkezet a mélyben biztos, hogy sokkal nagyobb annál, mint amit a felszínen kiástak belőle.

Szerintem számítottak rá, hogy ez egy idő elteltével átszivárog a köztudatba, hogy itt valami van, tehát fel kellett készülni, hogy mit lehet erre mondani.

Ám ez elég vékony jég: bár szerintem is kicsi az esélye, hogy bajt csináljon ez a vető az erőmű üzemideje alatt, de vajon a baj esetén bekövetkező kárhoz képest is kicsi? Ha a tízezer éve még bizonyítottan aktív vető kizáró ok a jogszabályok szerint, akkor itt nem is lenne szabad kérdésnek lennie.

atlatszo.hu