A pluralista jogállam kísérlete már a múlté, a 2019-ben megválasztott elnök, Kaisz Szaíd egyre diktatórikusabb módszerekkel uralkodik. A gazdaság a tönk szélén áll, az IMF-fel való megegyezésre lenne szükség, de az államfő a megszorításokkal járó társadalmi elégedetlenségtől tartva egyelőre nem akar beleegyezni a feltételekbe. Közben az országot példátlan szárazság sújtja, emiatt vízkorlátozásokat kellett bevezetni, a mezőgazdaság pedig katasztrofális teljesítményre számít az idén. Szaíd elnök eközben a valós problémákról a fekete-afrikai bevándorlók – valójában Európa felé átutazók – elleni hergeléssel próbálja elterelni a figyelmet. - írja a Portfolio

Vízkorlátozást rendeltek el Tunéziában

Súlyos környezeti válsággal néz szembe Tunézia: immár négy egymást követő évben sújtja példátlan szárazság az országot, és egyre nagyobb méreteket ölt a vízhiány. Az észak-afrikai állam vezetése nehéz döntésre kényszerült: az állami vízszolgáltató vállalat, a Sonede március végétől

minden nap este 9 és hajnali 4 óra között elzárja a vizet, emellett az agrárminisztérium megtiltotta a vezetékes víz használatát mezőgazdasági öntözésre, zöldfelületek és más közterületek öntözésére, valamint autók mosására.

Aki megszegi a szabályokat, pénzbüntetésre, de akár 6 naptól 6 hónapig tartó börtönbüntetésre is számíthat. A Sonede a vízkorlátozást előreláthatólag szeptember 30-ig tartja fönt.

A lakossági vízcsapok éjszakai elzárása különösen rosszkor jött, március 22. és április 21. között tartják ugyanis a ramadán böjti hónapot, melynek során a muszlim hívők sokszor este és éjszaka élik az életüket. A lakosság elégedetlenségét növelte, hogy a Sonede előzetes bejelentés nélkül kezdte esténként elzárni a vízszolgáltatást.

A hosszan tartó szárazság miatt a víztározókban már alig van víz: az átlagos töltöttség 30 százalék, de az ország északi részét, köztük a fővárost, Tuniszt is ellátó Szidi Szalem víztározó töltöttsége mindössze 16 százalékos. Tavaly szeptember és december között az átlagos csapadékmennyiség mindössze egyötöde esett le.

További problémát jelent a vízhálózat elöregedettsége. Az infrastruktúra nagy részét még az 1950-es években építették ki, és a karbantartást elhanyagolták, különösen az „arab tavaszt” beindító 2010–2011-es „jázminos forradalom” óta. A vezetékekben keletkező szivárgások miatt a víz mintegy 30 százaléka elvész, mielőtt a csapokhoz jutna.

Szintén a forradalom óta, amikor is megbuktatták az országot 1987-tól vezető elnököt, Zín el-Ábidín ben Alit, a hatóságok képtelenek betartatni számos szabályt. Nagy problémát jelentenek az engedély nélküli házépítések, főleg a szegényebb részeken, ahol nem megfelelő az infrastruktúra kiépítettsége. Ezeken a területeken vezeték hiányában a lakók illegálisan létesítenek kutakat, melyek elszívják a talajvizet, és mivel a szennyvízelvezetés is megoldatlan, a szennyezett víz visszaszivárog a talajba.

Tunisia is implementing new restrictions on water including cutting off supplies for seven hours every night as the country battles its worst drought on record pic.twitter.com/t434HTya30

— Al Jazeera English (@AJEnglish) April 6, 2023

Tunéziának nincsenek jelentős föld alatti vízkészletei, ezért az ország hagyományosan nagyon ki van téve a csapadéknak. Csakhogy az elmúlt négy évben ebből nagyon kevés volt, így az ország most készletek és tartalékok nélkül néz szembe az idei évvel. Tunézia normál körülmények között is az utolsó 25 ország közé tartozik az egy főre jutó vízkészletek tekintetében.

Bár az előbb említett számos probléma súlyosbítja a helyzetet, a legnagyobb felelősség az egyre erősödő klímaváltozást terheli. Az elmúlt évtizedben mindössze két olyan év volt, amikor elegendőnek mondható csapadék esett. Előrejelzések szerint az átlaghőmérséklet 3,8 Celsius fokkal fog emelkedni az országban 2050-re, miközben a csapadékmennyiségben átlagosan 4 százalékos visszaesés várható.

Szenved a mezőgazdaság, miközben föléli az ország vízkészletét

Az évek óta tartó szárazság rendkívül súlyosan érinti a mezőgazdaságot, amely a tunéziai GDP 10 százalékát adja, a most bevezetett vízkorlátozás pedig még tovább rontja a szektor helyzetét. A tunéziai gazdák eddig a teljes vízfogyasztás 75 százalékát használták föl, ráadásul a mezőgazdaság által fölhasznált víz 80 százaléka az összes mezőgazdasági terület mindössze 8 százalékát öntözi.

Előrejelzések szerint az idei gabonatermés mindössze harmada lesz a tavalyinak:

míg 2022-ben 750 ezer tonnányi gabonát arattak, ez a szám idén mindössze 200 ezer és 250 ezer tonna közé esik majd várhatóan. Tunézia eddig is jelentős gabonaimportőr volt – szükségletének 60–70 százalékát fedezte a behozatal –, ezért az ukrajnai háború más, hasonló cipőben járó afrikai és ázsiai országokkal együtt rendkívül súlyosan érintette, ugyanis a háború miatt jelentősen fölment a gabona ára. A jóval alacsonyabb idei terméshozam miatt az idén még több gabonát kell majd importálniuk.

A helyzet nem lenne ennyire rossz, ha a tunéziai mezőgazdaság elsősorban a belső igények kielégítésére koncentrálna, és nem akarna exportra termelni. Az európai piacra szánt datolya, eper, dinnye és citrusfélék aránytalanul több vizet igényelnek, mint az otthoni fogyasztásra szánt alapvető élelmiszerek. A kivitelre azonban Tunéziának szüksége van a szűkös devizakészletek föltöltéséhez.

Dwindling levels of water in Chiba dam, Tunisia

The North African country is currently facing a water crisis.

In response to the country's worst drought on record, Tunisia is implementing new restrictions on water including cutting off supplies for seven hours every night. pic.twitter.com/HZ3o4MRznv

— Africa View Facts (@AfricaViewFacts) April 9, 2023

Katasztrofális helyzetben a gazdaság, de az elnök megtalálta a bűnbakokat

Azonban nemcsak a mezőgazdaság, az egész tunéziai gazdaság nagy bajban van, ezért az országnak tavaly a Nemzetközi Valutaalaphoz kellett fordulnia. Csakhogy az országot egyre diktatórikusabb módszerekkel vezető elnök, Kaisz Szaíd április elején beintett az IMF-nek, mondván, elutasítja a szervezet „diktátumait”. A Valutaalap 1,9 milliárd dolláros mentőcsomagot adna az országnak, csak az államfő szerint ehhez olyan megszorításokat szab feltételként, amelyek társadalmi felzúduláshoz vezetnének. Szakértők szerint azonban létfontosságú lenne az IMF-hitel, az ország külső adósságának egy jó része ugyanis ebben az évben jár le, amelyeket hitel nélkül képtelen kifizetni.

A Valutaalap csütörtökön azt mondta, a tunéziai vezetés eddig nem kérte a hitelprogram felülvizsgálatát, és visszautasította, hogy diktátumokat fogalmazna meg. Szaíd elnök, akinek egyre elnyomóbb uralmával szemben számos tüntetés volt már az országban, nem ok nélkül tart attól, hogy ha megszorításokat vezet be, a mélyben meglévő így is jelentős elégedetlenségek hirtelen robbanásszerűen törnének a felszínre. Az éves infláció 10,3 százalékot ért el, ami négy évtizede a legmagasabb szint Tunéziában.

A súlyos gazdasági helyzetben Kaisz Szaíd elnök egy régi, bevált módszerhez folyamodott: gyűlöletkeltéssel próbálja elterelni a figyelmet a bajokról. Az országba sok fekete-afrikai bevándorló érkezik, akik persze sokáig nem akarnak maradni, hanem lélekvesztőkön hajóznának tovább a Földközi-tengeren Európába. Bár ezen az útvonalon a migráció eddig is jelentős volt,

az idei számok döbbenetes emelkedést mutatnak: 2023 első három hónapjában háromszor annyi ember akart illegálisan áthajózni Észak-Afrikából Európába, mint a tavalyi év első időszakában.

Olaszország már szükségállapotot rendelt el a fokozódó migráció miatt. Emellett a 2023-as első negyedév volt a leghalálosabb 2017 óta: a rossz minőségű, túlterhelt hajók könnyen elsüllyednek, és számosan vesznek hullámsírba a jobb élet reményében útra kelők közül. A legutóbb szerdán süllyedt el egy hajó mintegy 110 migránssal a fedélzetén Tunézia partjai közelében, eddig 25 ember holttestét találták meg.

A rossz gazdasági és politikai helyzet miatt számos tunéziai is az Európába vándorlás mellett dönt, de a Földközi-tengeren útra kelők döntő részét fekete-afrikaiak teszik ki. Amíg azonban lehetőségük nem nyílik erre, az észak-afrikai országban várakoznak, ami persze problémákat okoz. Bár a többségnek esze ágában sincs a szegény országban maradni, Szaíd elnök februárban azzal állt elő, hogy egy titkos összeesküvés áll a fekete-afrikaiak beáramlásának hátterében, melynek célja, hogy megváltoztassák Tunézia demográfiai összetételét. Az államfő szerint az „illegális bevándorlók hordái” felelősek „az erőszakért, a bűnözésért és az elfogadhatatlan cselekedetekért”. A központilag vezérelt gyűlöletpropagandának meg is lett a hatása: a feketéket egyre több atrocitás éri, emiatt Mali, Guinea és Elefántcsontpart már járatokat is indított Tuniszba, hogy visszavigye állampolgárait.

Four days in a row, heavy rain continues on the heads of the refugees and migrants who are protesting in front of the headquarters of the United Nations High Commissioner for Refugees in Tunis, to demand evacuation. #EvacuateRefugeesFromTunisia #UNHCR #TunisiaNotSafe pic.twitter.com/PSFVnxWrVO

— Refugees in Tunisia (@RefugeesTunisia) April 5, 2023

A tunéziaiak többsége azonban látja az ország valód problémáit, és elégedetlen a fennálló helyzettel. A Gallup 2022-es felmérése szerint a lakosság 85 százaléka elégedetlen a környezetvédelemmel kapcsolatos erőfeszítésekkel, és csak 14 százalékuk elégedett. A vízminőséggel a tunéziaiak 81 százaléka elégedetlen, és 19 százalékuk elégedett. Mindkét adatban látványosan nyílt ki az olló a 2010–2011-es jázminos forradalom óta. Mostanra a lakosság 63 százaléka mondja azt, hogy a gazdasági körülmények egyre rosszabbá válnak, és csak 18 százalékuk vélekedik úgy, hogy jobbá. 2011-ben, a forradalom évében még 39 százaléknyian voltak a bizakodók, és csak 21 százalékuk érezte úgy, hogy rosszabb a gazdasági helyzet. A 2022-es számok valóban nem sok jót jeleznek előre a tunéziai vezetés számára. (Portfolio)