A világot egyszerre fenyegeti a kiszámíthatatlanság, a véletleneken múló robbanás és egy többé-kevésbé kompetens védelmi kabinettel körülvett, ám inkompetens amerikai elnök szeszélyei. 

Sokszereplős nukleáris világháború, pusztító világjárvány, országokat eltörlő cunamik - nem egy katasztrófafilm, hanem a való élet lehetséges forgatókönyvei ezek 2017-re, olyanok, amiket lehetőség szerint jobb volna elkerülni. Hétvégén a bajor fővárosban jött össze a "világ", hogy egy közös brainstormingon találjanak választ arra, mégis miként volna elkerülhető az apokalipszis - kis túlzással legalábbis így lehetne felvezetni az 53. Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciáról szóló beszámolónkat. Azért csak kis túlzással, mert ahol egy napon ad elő a NATO főtitkára és az észak-atlanti szövetséggel lassan pattanásig feszült sakkpartit játszó Orosz Föderáció külügyminisztere, vagy éppen a két kérlelhetetlen ellenség, Izrael és Irán védelmi és külügyminisztere, ott azért igen kemény ultipartik mennek este az eldugott hotelszobák mélyére szervezett kétoldalú találkozókon. A tét pedig a biztonság. A világé, a NATO-tagországoké, Európáé, illetve - és most már figyelhetnek azok is, akik az előző szereplők sorsa hidegen hagy - Magyarországé.

A konferencia mindig fontos fórumnak számított, azóta, hogy a Hitler elleni merényletet szervező Stauffenberg-kör utolsó túlélője, Ewald-Heinrich von Kleist-Schemnzin 1963-ban először összehozta. A cél már akkor is a fegyveres konfliktusok megelőzése volt, minél szélesebb körű egyeztetéssel az ellenérdekelt országok között. 2017 azonban fordulópont, bár nem annyira szélsőségesen és jól láthatóan, mint a 9/11 volt, vagy az iraki háború kezdete 2003-ban. Mégis, legalább annyira, ha nem jóval jelentősebb változást hoz majd a földgolyó összes lakójának életében, mint az imént említett események. A Baltikumban például a világ egyetlen szuperhatalma és a tömegpusztító képességekben vele még mindig versenyben lévő Oroszország néz farkasszemet egymással, miközben a szabad világ élén a nukleáris indítókódok birtokosaként egy olyan ember áll, akit a világ, vagy legalább saját országa problémáinál sokkal jobban foglalkoztat, hogy aznap reggel mit írt róla a "hazug sajtó".

Amikor pedig egy elbaltázott orosz berepülésen, vagy egy NATO-lövésszázad egy az átlagnál izgágább katonájának véletlenül elsült fegyverén ennyi minden múlhat, akkor nem árt visszatérni egy kicsit egy szép kerek barokk asztal köré a Bayerische Hof szállodában, és józanul átbeszélni a dolgokat. Valószínűleg most is ez történt, nem véletlenül zárta le a szálloda környékét hermetikusan a német rendőrség. Mike Pence amerikai alelnök végeláthatatlan konvoját még egy helikopter is kísérte, ekkor még az épületből sem lehetett kilépni, az egész utcát lezárták. A szállodába még bejutó újságírók az épületen belül már csak nagyon korlátozottan mozoghattak. Ha meghívták őket háttérbeszélgetésekre, akkor csak kísérővel hagyhatták el a kijelölt területüket, hogy a lépcsőkön és folyosókon keresztül eljussanak valamelyik ízlésesen berendezett konferenciaterembe, ahol miniszterek, államfők adták egymásnak a széket.

Bár sok kormányfő, államfő, katonai vezető a nyilvánosság elé is kiállt, beszédeket mondott, előadást tartott, ennél sokkal fontosabb, hogy miután lejöttek a színpadról, az utuk egyenesen az egyik eldugott szállodai szobába vezetett, ahol találkoztak legfőbb szövetségeseikkel, vagy akár ellenségeikkel is. Ezeken az eseményeken természetesen nem lehettünk ott, ám egy sajtó elől elzárt háttérbeszélgetésre így is bejutott a hvg.hu. Itt derült ki például, hogy a Trump-adminisztráció krémje egy európai turné keretében igyekszik meggyőzni szövetségeseit: amit az elnök mond, az egy dolog, az amerikai védelmi politika pedig kicsit más.

A beszélgetésen az amerikai belbiztonsági miniszter, John Kelly győzködte arról a brit európai és amerikai ügyerkért felelős minisztert, a norvég védelmi minisztert, a horvát külügyminisztert és számos prominens európai tisztségviselőt (és rajtuk keresztül a NATO teljes tagságát), hogy az Egyesült Államok megingathatatlan szövetségese Európának, az alapszerződés 5-ös cikkelyét pedig - ami alapján egy tagország elleni támadás esetén a szövetség a megtámadott védelmére kel - a szövetség alapkövének tekinti.

Ez egészen más hang, mint amit az amerikai elnök engedett meg magának, amikor "idejétmúltnak" nevezte a szövetséget, vagy amikor arról beszélt, hogy amelyik ország nem hajlandó GDP-je 2 százalékát védelmi kiadásokra költeni - ahogyan arról a tagországok 2014-be a Wales-i NATO-csúcson megegyeztek -, annál talán az Egyesült Államok sem fogja betartani vállalt védelmi kötelezettségeit. Ez pedig tulajdonképpen azt jelenthetné, hogy ha Oroszország megtámadja mondjuk Litvániát, az USA nem lesz ott, hogy segítsen, márpdig ha ők nincsenek ott, akkor bizony senki más nem fogja felvenni a kesztyűt.

Kelly tehát igyekezett hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok továbbra is megvédi ezeket az országokat, de a közös teherviselés ettől még fontos dolog. Ezt az európai partnerek is elismerték, de mindenki talált kibúvót arra, miért nem tudja gyors ütemben megemelni a védelmi kiadásokat. A magas pozíciójú közönség egyik meg nem nevezhető német tagja egynesen Kellyvel üzent Trumpnak, hogy célszerű lenne, ha nem érkeznének többet ilyen kétértelmű utalások a "legfelsőbb helyekről". (Írtunk arról is, hogy a NATO főtitkár miért tartja jogosnak az amerikai követelést, és ugyanott arról, hogy az EU külügyi és biztonságpolitikai képviselője szerint legalább annyira fontos, mire költik a befolyó pénzt, mint maga az összeg.)

Nagyon hasonló hangnemben beszélt James Mattis amerikai védelmi miniszter is, amikor azt mondta, Amerika biztonsága elválaszthatatlan Európáétól. A konferencián beszédet tartó Mike Pence amerikai alelnök viszont éppen "erről a helyről", a Fehér Házból hozott üzenetet, méghozzá elég egyértelműt: "Itt az ideje, hogy önök többet tegyenek". Ennek ellenére Pence sem győzött áradozni az Európa és az Egyesült Államok között fennálló szoros kötelékről és a közös értékekről. Még a sajtó szabadságát is említette, ami egészen vicces, hiszen majdnem percre pontosan ugyanekkor rohant ki főnöke a Twitteren, a média egyik részét egyszerűen az amerikai nép ellenségének nevezve.

A konferencián szintén beszédet tartó Szergej Lavrov valószínűleg nem bánná, ha nem emelkedne a NATO költségvetése, erről azonban nem beszélt, azt viszont egyértelműen érezni lehetett a szavaiból: igyekszik legalább úgy tenni, mint aki komolyan veszi, hogy a Baltikumon egy láthatatlan hajszálon lóg minden az észak-atlanti szövetség csapatai és a határ másik oldalán állomásozó orosz csapatok között. Lavrov azonban az ott uralkodó feszültségről csak annyit mondott, érdemes lenne felmérni közösen a határ mindkét oldalán állomásozó erők nagyságát és közös nevezőre jutni. Egyben üdvözölte, hogy márciusban egy NATO-Oroszország csúcson vélhetően képesek lesznek javítani a kapcsolatokon. A pontos időpont még nem ismert, de közben Budapesten is lesz egy magasszintű NATO-rendezvény, ahová a főtitkár Jens Stoltenberg is eljön.

Magyarországot a konferencián Simicskó István honvédelmi miniszter képviselte, a miniszterelnök a januári hírekkel ellentétben végül nem jött el Münchenbe. Talán úgy érezte, hogy február elején Vlagyimir Putyinnal már mindent átbeszéltek, ami Magyarország biztonsági helyzete szempontjából fontos lehet. Bár emiatt valószínűleg az erősen atlantista közegben úgysem tudott volna igazán felszabadultan tárgyalni. Azért tekintsük át, mire érdemes odafigyelnie Magyarországnak 2017-ben, a konferencián elhangzottak alapján.

1. NATO-tagországként ha tetszik, ha nem, egy Oroszországgal szembenálló szövetség tagjai vagyunk. Ha bármi történik a NATO-keleti szárnyán, nagyon gyorsan meg fogjuk érezni a következményeket.
2. Júniusban egy magyar lövészszázad érkezik Észtországba, magyar katonák lesznek az első vonalban.
3. Simicskó István honvédelmi miniszter a hvg.hu-nak a müncheni konferencián adott interjúban azt mondta, 2026 a tervezett céldátum a megállapodás szerinti, a GDP-hez viszonyított 2 százalékos védelmi kiadás teljesítésére, de ha szükség van rá, nem zárkóznak el a korábbi teljesítéstől sem.
4. 2019-től újra magyar Gripenek működnek közre a balti légtérvédelemben.
5. A magyar kormány szinte mindenben egyetért az új amerikai kormány védelmi politikájával kapcsolatban, de ezzel csak az a gond, hogy az új amerikai kormány nem mindenben ért egyet saját magával. Több területen egymásnak homlokegyenest ellenkező üzenetek érkeznek, akár egy elnöki sajtótájékozatón is elhangzik egyszer, hogy az oroszokkal meg kell találni a hangot, pár perccel később pedig a Fehér Ház ura arról értekezik, hogy növelné a népszerűségét, ha kilőnék azt az orosz kémhajót, ami pár napja feltűnt az Egyesült Államok felségterületének határán.

hvg.hu