Az egyik kezével elvesz, a másik kezével pedig visszaadja annak egy részét. Röviden így írható le az Orbán-kormány taktikája az utóbbi években. Úgy volt képes megszorítani a gazdaságban, hogy a legutóbbi időkig nem kellett komoly ellenállással számolnia a kormányzatnak, így nem csoda, ha ezt a gyakorlatot szeretné tovább vinni a következő esztendőkre is. Orbán Viktor olyan autokratikus rendszerek példáját követi, melyek a szabadságjogok megnyirbálása ellentételezéseként gazdasági növekedést, politikai alkukért cserébe akár a felső tízezerbe való bebocsáttatást ígér.

Orbán Viktor nagyon ügyel arra, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mintha gesztusokat gyakorolna az ellenfelei irányában. Pedig az év vége közeledtével suttyomban visszavont a kormánya egy olyan törvényt, amely hatálybalépése esetén a gyülekezési jog korlátozásával járt volna. Röviddel az ünnepek előtt ugyanis annulálták azt a törvényhozásban megszavazott jogszabályt, amely szerint a nemzeti ünnepeken, emléknapokon és gyásznapokon nem lehetett volna demonstrálni a Kossuth téren. Kicsi engedmény az ellenzéknek, nagy a jelentősége viszont olyan szempontból, hogy megmutatja: apró gesztusokat ki lehet csikarni a kétharmados többségből kitartó és következetes ellenállással.

A frontvonalak az ünnepi bejgliknek köszönhetően egyelőre befagytak a kormány és a rabszolgatörvény elfogadása óta szinte permanensen protestáló ellenzék között, de mindkét fél tudja, hogy ez most a vihar előtti csend időszaka. Január elején újabb demonstrációk várhatók, és, ha a szakszervezetek is összeszedik magukat, akár komoly sztrájkhullám is végigsöpörhet az országon az év első heteiben. Orbán Viktort azonban nem olyan fából faragták, mint aki ölbe tett kézzel várja a dolgok alakulását, ő ugyanis megszokta, hogy irányítása alá veszi azokat a folyamatokat, melyek veszélyeztetik az országlását.

A Fidesz agytrösztje már nyilván kielemezte azt a helyzetet, amely a decemberi parlamenti törvénydömping elfogadása után alakult ki az országban. Az ellenzéki pártok soha nem látott egységben léptek fel a közigazgatósági bíróságok létrehozása és a túlóratörvény elfogadása után. Többezres tömeg demonstrált napról-napra Budapest, és olykor a vidéki városok utcáin azt skandálva, hogy: Elég volt! Ezt a jelszót értenie kell a Fidesz stratégáinak is, ugyanis azt jelzi, hogy olyan elégedetlenség halmozódott fel a tüntetők lelkében, amit már nem lehet apró gesztusokkal vagy lefitymáló kormányzati kommunikációval elnémítani.

A rabszolgatörvény elfogadása fontos motívum volt a tiltakozó hullám elindításában, ám, ha azt megelőzően korrekt politizálást, érdemi társadalmi párbeszédet tapasztaltak volna a polgárok a kormány részéről, nem tört volna fel ilyen elemi erővel az elégedetlenség. Orbán és csapata tehát valószínűleg már látja, hogy soroszással és migránsozással már csak a legelvakultabb kormánypárti szavazókat tudja magához édesgetni, a politikától eddig tudatosan elhatárolódó polgárok számára már kevés lesz az a nyomokban rasszizmust tartalmazó kommunikációs nyomulás, amit a közelmúltban téeszesített kormánysajtó produkál.

Az eddig szinte észrevétlen gazdasági megszorítások, a munkavállalói jogok megnyirbálása ellentételezéseként most valami olyan alternatívát kell felmutatnia a kormánynak, melynek hatására lecsillapodnak a kedélyek. Ez pedig nem lehet más, mint a jóléti intézkedések sorozata. Már most meglebegtették, hogy jövőre komoly adócsökkentések, illetve adókedvezmények várhatók. Orbán Viktor kommunikációs csapata és az a hatalmas kormányzati médiatúlsúly, amely jellemzi a magyar sajtót, majd gondoskodik arról, hogy a kis kedvezmények is hatalmasnak látszódjanak, a rabszolgatörvényt pedig kifejezetten előnyös intézkedésként mutassák be.

Ha kitartanak még egy darabig a kedvező nemzetközi gazdasági folyamatok, illetve az EU sem tart vissza jelentősebb kohéziós pénzeket, a kormány akár véghez is tudja vinni azt a tervét, hogy jóléti intézkedések bejelentésével szerelje le az elégedetlenkedőket. Ha azonban beköszönt a hét szűk esztendő, akkor nagy bajban lesz Habony Árpád és csipetcsapata, és tovább kell törniük a fejüket, mivel kenyerezzék le az elégedetlenkedőket. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha ajándékot kapsz a szomszéd törzstől, fogadd el akkor is, ha nincs rá szükséged, meg különben is utálod az ajándékozót, mert visszautasítás esetén biztosan kitör a háború.”

Forrás: Szegedi Kattintós