Orbán Viktor szemében szálka az ételosztás?
A hírek szerint az embertelenség minisztériuma azt tervezi, hogy szigorítja a közterületi ételosztást. Állítólag a rendelet-tervezet most van közigazgatási egyeztetésen, vagyis a többi tárca is véleményezi a jelenleg még nem publikus javaslatot.
Ha igaz, amit eddig olvastam, akkor a Fidesz az utóbbi évek egyik legnagyobb gaztettére készül. Az ingyen étel osztásából – közterületen – kizárni a civil szervezeteket és a pártokat, olyan mélysége a cinizmusnak, a lelketlenségnek, amely egy európai országban elképzelhetetlen.
A Policy Agenda elemzése szerint napjainkban Magyarországon a lakosság 36 százaléka él a létminimum alatt. A kutatás szerint ez az arány tovább nő, ha a gyermekes családokat nézzük. Körükben minden második ember él úgy, hogy még az élethez szükséges legelemibb szükségleteik kielégítése is szinte lehetetlen. Százezrek tengődnek emberhez méltatlan körülmények között. Megtapasztalhatták, hogy a Fidesz beváltotta választási ígéretét. Nem hagytak senkit az árokparton, páros lábbal, teljes erejükkel belerúgták őket a mély árokba. Kiút számukra nincs. Sokuk számára a halál a megváltás, hisz’ a nyomorban élők korán halnak.
A Fidesz-kormány szerint megszűnt a gyermekéhezés. A valóság azonban borzasztó. Magyarországon a 0-17 évesek 25 százaléka, vagyis minden negyedik gyermek relatív jövedelmi szegénységben él – derült ki az UNICEF jelentéséből. A 18 évesnél fiatalabbak 16 százaléka olyan háztartásban él, ahol egyetlen felnőttnek sincs munkája. Az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adatai szerint van körülbelül 200 ezer gyerek, aki időről időre éhezik, de vannak körülbelül 50 ezren, akiknek minden napjuk így telik. Az óvónők, az általános iskolai pedagógusok sokat tudnának arról beszélni – ha mernének -, hogy hétfőnként hány gyermek megy éhesen az intézménybe.
Abban az országban akarja az uralkodó hatalom szigorítani az ételosztást, ahol a nyomor olyan mélységeivel lehet találkozni, amelyet a luxuskocsival a fenekük alatt milliókból élő fideszes potentátok el sem tudnak képzelni. Nem mintha kíváncsiak lennének rá. Köpnek ők az egészre, a párt számára a szegények csak tehernek számítanak, akikkel mindig gond van. Többségük el sem megy szavazni, akkor meg mi szükség van rájuk. Fulladjanak bele a közmunkába, éljenek meg 47 ezer forintból, tartsanak kecskét. Egy cinikus klasszikust idézzek: “akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér”. A mélyszegénységben élők fiai nem lesznek jó partik “húsz év múlva” ha jól alakul a forint-euró árfolyama.
Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Felebarátaink milliói számára az ünnep napjai is csak azt jelentik, hogy nincs mit a kopottas asztalaikra tenni. Gyermekeik számára a legszebb ajándék az ennivaló. Az ünnep előtt egy napig a Fidesz uraságai is eljátsszák – a televíziók kamerái előtt -, hogy érdekli őket a szegények sorsa. Egy nap azonban nem pótolhatja 364 nap embertelenségét, érzéketlenségét.
Tisztában vagyok azzal, hogy Orbánt zavarja az ételért sorban állók látványa, hisz’ ország-világ láthatja, hazugság mindaz, amit hazánkról állít. A sorok pedig egyre csak nőnek, nőnek. (Pedig, nem Soros szállítja őket buszokkal, vagy repülőkkel.) Vannak, akik már órákkal a kezdet előtt letáboroznak, hogy nehogy kimaradjanak.
Nagy a szegénység hazánkban. Ezt pedig a Fidesznek köszönhetjük. Egyes országrészekben valóságos nyomortelepeken élnek az emberek, mint a középkorban. Segítségre csak azoktól számíthatnak, akiket most ki akarnak zárni a közterületi ételosztásból. Attól, hogy a Fidesz valamire azt mondja, hogy nincs, sajnos még keserű valóság. Az emberek nem hülyék, még ha annak is nézi őket a nagyon keresztény hatalom.
Ételosztóként – is – üzenem Orbánnak: hozhatnak bármilyen tiltó rendeletet, kivezényelhetik a közterületre a TEK-et, sok-sok ezer társammal akkor is tesszük amit tisztességünk megkövetel. Nem hagyjuk magukra az éhezőket, mert az emberséget nem lehet törvényben szabályozni!
Tisztában vagyunk azzal, nem vagyunk képesek a szegénységet megszüntetni. De sok kicsi sokra megy. Emberi életeken tudunk segíteni, örömet vinni napjaikba. És miniszterelnök úr, sokan vagyunk, akikből még nem veszett ki az önzetlenség. Tudja, ha egyszer rászorulna, egy tál étel jut majd Önnek is. Még talán nem késő, fogadja meg Teréz anya tanítását, bár nem a focival foglalkozik:
Életünk végén nem annak alapján ítéltetünk meg, hogy hány oklevelet szereztünk, mennyi pénzt kerestünk vagy mennyi nagy tettet vittünk véghez. Az alapján ítéltetünk meg, hogy “Éhes voltam és enni adtatok. Ruhátlan voltam és ti betakartatok. Idegen voltam és ti befogadtatok.”
