Egy dolog biztos: aki arra számít, hogy Angela Merkel negyedik kancellársága semmilyen változást nem hoz uniós szinten, az téved. Merkel pártja hiába szerezte meg a legtöbb szavazatot, a 2013-as választások óta jelentősen csökkent a keresztény uniópártok támogatottsága.

Martin Schulz, az SPD vezetője a kancellárt egyenesen a választások „legnagyobb vesztesének” nevezte.

Ezt mondjuk a Politico európai kiadásának szerkesztői is elég erős kijelentésnek nevezték ahhoz képest, hogy a szociáldemokraták történetük legrosszabb eredményét könyvelhették el – bár van benne némi igazság is.

Merkel távozásáról persze még korai lenne beszélni, de azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az eredmények tükrében jelentősen csökkent a hatalma. Nyerni ugyan nyert, de hiába szárnyal a német gazdaság és alacsony a munkanélküliség, a menekültválság kezelését még jó ideig nem fogják neki megbocsátani; és ezzel ő is tisztában van.

A kancellár már a kampányban is többször meglebegtette, – külön kiemelve Magyarországot – hogy az uniós országoknak komolyabban kellene gondolniuk a szolidaritást, a kvótaper ítélete után pedig még azt sem zárta ki, hogy az engedetlen országoktól meg kellene vonni a kohéziós alapokat.

Ez nem csak egyszerű kampányszólam volt. A pénzügyi támogatások csökkentése természetesen ennél sokkal bonyolultabb, de ahogy azt korábban már Nagy Attila Tibor elemző is jelezte lapunknak, a német-magyar viszonyban mindenképpen kiélezettebb retorikára kell számítani. Ez pedig főként az AfD előretörésének köszönhető.

Visszaszerezni, de milyen áron?

Az Alternatíva Németországnak ugyan csak négy éve alakult, de 12,6 százalékkal ennyi idő alatt is sikerült a harmadik számú politikai erővé küzdenie magát a CDU/CSU és az SPD után. A keleti tartományokban ennél is jobban szerepelt, ahol – Nyugat-Berlint nem számítva – a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, azaz még a szociáldemokratákat is megelőzte.

Az AfD támogatottsága különösen vidéken és a kisebb településeken erős, és másban is hasonlít az Európai Unión belül előretörő szélsőjobboldali pártokra. Kampányuk központi kommunikációja a menekültkérdésre és az iszlám elleni félelemre épített, amivel sokakat állított maga mellé.

Nem véletlen, hiszen a 2015-ben érkezett egymillió menekült integrációja még mindig nem teljes mértékben valósult meg, és hiába csökkent az áradat, sokan egyáltalán nem értenek egyet azzal, ahogy Merkel kezelte a kérdést.

A kancellár azt semmiképpen nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az AfD támogatói között szép számmal akadnak olyanok, akik a CDU/CSU-tól pártoltak át a szélsőjobbhoz. Az uniópártok konzervatívabb szárnya már egy ideje reformokat sürgetett, és a következő négy évnek vélhetően központi eleme lesz, hogyan csábítsák vissza ezeket a szavazókat.

Az AfD kampányában nem csak rejtve került elő az iszlámellenesség. Fotó: Sean Gallup/Getty Images Forrás: zoom.hu

Nyomás alatt

Ezt valószínűsíti Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai elemzője is, aki szerint az AfD jó szereplése és a CSU visszaesése Bajorországban (49-ről 38 százalékra) mindenképpen nyomás alá helyezi a CDU-t a bevándorlási politika keményítésében.

A CSU már ki is jelentette, hogy vonalasabb fellépéssel kell elzárni az utat jobbszélen az AfD elől

– emlékeztetett.

Fontos tényező, hogy októberben választások lesznek a bajoroknál, ahol a CSU mindenképpen ezt a stratégiát alkalmazza majd. Ez azonban uniós szinten visszaüthet azokra a tagállamokra, amelyek eddig kivonták magukat a kvótadöntés alól, különösen igaz ez Lengyelországra és Magyarországra.

Az uniópártokban sokan gondolják úgy, hogy a szélsőjobboldal sosem növelhette volna ilyen mértékben a támogatottságát, ha mindenki rendesen kiveszi a részét a válságkezelésből, így Németországra is kisebb nyomás hárult volna.

Az, hogy a jelenlegi magyar kormányra milyen hatással lesznek a német választások, természetesen attól is függ, hogy a várakozásoknak megfelelően valóban a Jamaica-koalíció (CSU/CDU, Zöldek és FDP) fog-e kormányozni.

Mivel a szociáldemokraták már kizárták az újabb nagykoalíciót, az AfD-vel való összefogás pedig teljes egészében kizárt, egyelőre ez tűnik a legvalószínűbb opciónak. Ha viszont a Zöldek kapják a külügyminisztériumi posztot, az semmiképpen nem kedvezne az Orbán-kormánynak.

„A fentiekből kiindulva nem kizárt, hogy feszültebbé válik a kétoldalú viszony egy határozottabb berlini fellépéssel” – mondta az elemző.

Macron reformterveit is keresztülhúzhatja az új német koalíció. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan Forrás: zoom.hu

A Jamaica-koalíció emellett az egész Európai Unióban változásokat hozhat, különösen a francia-német kapcsolatokban. Emmanuel Macron francia elnök már korábban meghirdette a közös európai valutaalap létrehozását, sőt külön pénzügyminisztert is állítana az eurózóna élére, amihez külön parlamentet állítanának fel.

Ez egybevág Jean-Claude Juncker elképzeléseivel is, aki évértékelő beszédében határozottan kiállt az eurózóna bővítése mellett, amihez az érintett országok még segítséget is kapnának.

Csakhogy épp ez az, amiről az FDP hallani sem akar, sőt még a Zöldek sem rajonganak az ötletért.

A liberálisok semmiképpen sem támogatják az eurózóna Macron által javasolt mélyítési formáit, sem a párhuzamos intézmények kiépítését, sem az adósságok szétterítését. Tehát ez alapvetően befolyásolhatja a formálódó német-francia tengely által rövidesen beterjesztett reformterveket.

Párhuzamos büdzsét es külön parlamentet feltehetően maga Merkel sem akart, kérdés hogy például a fiskális kapacitások megerősítésében (amihez nem kell megbolygatni a mostani struktúrát) partner lenne-e az FDP

 – mondta Zgut Edit.

Érdekesség viszont, hogy ha a koalíciós partnerek valóban visszafogják Merkelt az eurózóna reformok terén, az egyben jól is jöhet a Fidesznek, mivel a magyar kormány egyelőre nem sok érdeklődést mutat a gazdasági es monetáris unió fele. Ami tehát ezt illeti, az Orbán-kormány jelenleg a status quóban érdekelt.

zoom.hu