Feltűnt már olvasóinknak, hogy Orbán csak olyan átadón tartja szükségét beszédet tartani, amit nem az ő kormányzása alatt építettek, illetve a már meglévő restaurációját hajtották végre? Ezek alól persze kivételt képez a felcsúti vasút.

Bárhogy is, ha nem tudnánk, hogy helyébe kíván lépni, azt hinnénk, hogy a miniszterelnök viccel, amikor azt állítja a tengertelen ellentengernagyról, hogy kivételes államférfi volt. A már megszokott fasisztoid felhangja ellenére Orbánnak egy dologban igazat kell adnunk. Horthy Miklós sok minden volt, csak nem átlagos.

Kevesen tudnak olyan, már-már szerelmetes ihletésű leveleket címezni a Führernek, mint ő.

„Az egyik szemrehányás arra vonatkozott, hogy Magyarországon állítólag túl enyhén kezelik a zsidókat. Ebben a kérdésben minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására. Emiatt az akkoriban új irányzat miatt országomat Németország és az egész többi világ bojkottálta. Az általam hozott intézkedések azonban gyakorlatilag elvették a zsidóktól azt a lehetőséget, hogy tovább gyakorolják káros befolyásukat az ország közéletére. Hogy ennek folyamán micsoda óriási nehézségeket kellett legyőzni, az abból a körülményből adódik, hogy a kereskedelem és az ipar annak előtte majdnem teljesen a zsidók kezében volt.

A zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani.”

Ez a részlet Horthy Hitlernek 1943 május 7-ével kelt leveléből származik. Ebben tisztán érzékelhető az a szorgalom, ami félmillió honfitársunk életének kioltását eredményezte.

Ezt nevezi Orbán Viktor gyászos szerepvállalásnak, mely személyük megítélését nem árnyékolhatja be.

Lefordítjuk, Horthy lelkesen vállalt és nyílt tettei nem befolyásolhatják személye megítélését. Adja magát a kérdés, hogy akkor mégis mi alapján ítélhetnénk meg a levitézlett vitéz személyét?

Meglátásunk szerint ugyanis éppen a második világháborúban tanúsított, előre megfontolt szándékú részvétel egy népirtás kivitelezésében egyben bizonyíték arra a gonoszságra, amely kiválóan jellemzi őt.

Másfelől, ha Orbán szerint ez így van, vajon miként vélekedjünk az ő személyéről, aki az Európai kontinenst tekintve leghosszabb, összefüggő, békés időszakban vállal uszító szerepet? Avassuk szentté?