A vezércikk szerint a francia elnök két napja nem említette ugyan Strasbourgban a populistákat, így Orbánt és Kaczynskit sem, beszéde mégis úgy hangzott, mint valami bibliai prófécia. Arra figyelmeztetett, hogy Európát egyre inkább magával ragadják a demokráciaellenes és illiberális eszmék, vagyis olyan halálos irányzat alakul ki, amely a nacionalizmushoz, a szabadság feladásához vezetheti el a földrészt, azaz szakadékba. A populisták és a szélsőjobbosok a bevándorlók, az idegenek elleni gyűlölettel, a jogállammal szembeni megvetéssel, az eltérő vélemények iránt tanúsított türelmetlenséggel, a nemzetközi együttműködéssel szemben táplált gyanújuknak köszönhetik a felemelkedésüket.

Marcon nem szólt név szerint Trumpról vagy Putyinról sem, habár ők jelentik a modellt és az ihletet a szélsőségesek számára. Napjainkra a nyugati liberális demokrácia és a tekintélyelvűség, illetve a intolerancia és a nacionalizmus közti küzdelem meghatározó kihívás lett. A francia elnök győzelme csaknem egy éve reményt adott, hogy megfordul az illiberális hullám, ám Orbán Viktor könnyű sikere, illetve az elitellenes olasz pártok jó szereplése másról árulkodik. Macron ugyanakkor azon kevés európai vezetők közé tartozik, aki lankadatlanul hisz az EU jövőjében.

Lehet, hogy a kontinens átmeneti visszaesést él át, és hogy az elnök téved, amikor azt mondja, hogy egyfajta polgárháborút lát a felfordulásban. Ám Orbán újabb nemzeti gyűlöletkampánnyal kezdte 4. mandátumát Soros ellen. Törvényhozási eszközökkel kíván fellépni a menekülteket segítő civilek ellen. Pár napja a volt amerikai külügyminiszter asszony kifejtette, hogy napjainkban a fasizmus nagyobb veszélyt jelent, mint bármikor a 2. világháború óta. Amikor a 40-éves francia elnök és a 80-éves Albright riadót fúj, csak remélni lehet, hogy felébrednek a Macron által emlegetett alvajárók. (New York Times)

Macron olyan igazságokat fogalmazott meg az Európai Parlamentben, amik az egész világ számára érvényesek, vagyis, hogy menetel a nacionalizmus és a tekintélyelvűség, ostrom alá került a demokrácia, mert a vezetők egyre több helyen mennek lépre a „halálos illúziónak”. Így összegzi a beszéd tanulságait a vezércikk. Az államfő főleg attól a migránsellenes tekintélyelvűségtől óvott, amelyet jól tetten lehetett érni a magyar választásokon, és amely divatos a szélsőjobbos pártok között. De szavai vonatkoztak a többi közt Törökországra, Egyiptomra, Kínára, Oroszországra, vagyis minden olyan államra, ahol a hatalom hidegre tetti a civil társadalmat, manipulálta a választásokat, megfojtotta a szólás szabadságot, figyelmen kívül hagyta a jogállamot, elnyomta az emberi jogokat. Az érintett vezetők egymástól tanulnak, amikor finomítják a módszereket a demokrácia szétverésére. Egyöntetűen azt hangoztatják, hogy életképes alternatívát kínálnak a demokráciával szemben.

A francia elnök bölcsen elítélte az erő, a nacionalizmus, a szabadság feladásának csalóka ábrándját. Arra tüzelte a világot, hogy ne legyen engedékeny a demokrácia ügyében, küzdjön érte. A felhívásra szükség volt, mert Trump nem találja a szavakat, hogy kinyilvánítsa ezeket az elveket. Ebben a helyzetben megnyugtató volna látni, hogy Merkel és mások határozottabban szólalnak meg. Az alvajárás valós veszély. Mint ahogy az, hogy elbukik a küzdelem, és így tízmilliók kényszerülnének arra, hogy egy sötétebb világban éljenek. Annak a méltósága nélkül, hogy gondolkodnak, megszólalnak, hogy olyan rendszer tagjai, amilyet ők maguk akarnak. (Washington Post)

b1.blog.hu