Orbán Viktor ismét bizonyította: ha maga határozza meg az általa használt fogalmi kereteket, legyőzhetetlen a vitákban.

Míg az EU xenofób kijelentései után a szemére hányta: félmillió magyar dolgozik külföldön, Orbán szerint az nem számít gazdasági bevándorlásnak.

A miniszterelnök ma a Vasárnapi Újság című rádióműsornak adott interjút, amelyben kijelentette: az EU-s tagállamokon belül szabadon lehet mozogni turistaként, vagy munkavállalóként, így az Európai Unióhoz tartozó országokon belül nem beszélhetünk sem bevándorlásról, sem kivándorlásról, hiszen "egy, közös akarattal létrehozott gazdasági téren belül mozgunk". Ezért abszurd, amikor Magyarországon politikai felhanggal arról beszélnek, hogy Magyarországról kivándorolnak Németországba vagy Londonba. "Nem vándorolnak ki, hiszen mi magunk akartuk, hogy egy közös gazdasági tér jöjjön létre, ahol szabadon lehet munkát vállalni".

Egyes kimutatások szerit akár a félmilliót is elérheti azon magyar állampolgárok száma, akik zömmel Angliában, Németországban és Ausztriában vállalnak munkát a jobb élet reményében. Amennyiben ez a fajta migráció nem tekinthető gazdasági bevándorlásról, akkor semmi - hisz Orbán meghatározása szerint azokat nevezhetjük gazdasági bevándorlóknak, akik épp a "jobb élet reményében" több fizetésért vagy könnyebb megélhetésért hagyják el szülőhazájukat. Azonban - ahogy korábban jeleztük - a magyar miniszterelnök maga határozza meg az általánosan használt fogalmak jelentéstartamát. Azzal sem igazán törődve, ha a mai értelmezés homlokegyenest különbözik a tegnapitól.

Tegyük még hozzá: Orbán David Cameron brit miniszterelnököt tartja a bevándorló-ellenes uniós politika szószólójának. A szigetországi kolléga azonban nem a pakisztáni, indiai vagy arab munkavállalók miatt fakadt ki az elmúlt években, hanem épp az Unión belüli szabad mozgást kihasználó kelet-európaiaktól. Cameron célja nem saját állama határainak lezárása, hanem az Unió keleti végeiből érkező, az ő olvasatában bizony gazdasági bevándorló uniós állampolgárok szabad mozgásának határok közé szorítása. E tekintetben Orbán árnyékra vetődik - főleg azért, mert olcsó magyarázkodása az állami szócsővé tett közrádióban a legkevésbé sem hatja meg kijelentéseinek uniós ellenzőit.

Ibolya-szerű szerénységre - jelentsen ez bármit is - intette önmagát a devizahitelesek ügyének rendezése kérdésében. A svájci frank váratlan elszállása felértékelte a kormány tavalyi, elsősorban a forintosításról szóló jogszabályait - így a lakosság jelentős részének nem kell szembe néznie a 320 forintra erősödő alpesi deviza jelentette következményekkel.

Bár senki nem látta előre a svájci jegybank devizapiacot felrobbantó lépését, nyugati lapok és elemzők most egyhangúan állítják: az Orbán-kormány tavalyi intézkedései - az e héten történtek tükrében, visszafelé olvasva - példaértékűek. Orbán szerint: "ilyenkor kell szerénynek lenni, mint az ibolya".

Az autóhitelesekkel és a személyi kölcsönt felvevőkkel összefüggésben a kormányfő azt mondta, szerinte most kifejezetten tárgyalásos helyzet van, a bankoknak és a devizahiteleseknek tárgyalniuk kell, a kormánynak mediátor, közvetítő szerepe lehet, de nem lehet ügydöntő. Közölte: a kormány megoldotta a devizában felvett ingatlanhitelek kérdését, a bírósági ítéletek is egyértelmű helyzetet teremtettek, de a fogyasztási hitelek egy másik ügykörbe tartoznak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bírósági ítéletek kimondták: az árfolyamkockázatot a hitelt felvevőnek kell viselnie.   

stop.hu

{flike}