Minden valószínűség szerint közel sem annyira, mint az a maflás, ami Brüsszelből indult gyalog, és mostanra érkezett meg, hogy éles csattanás kíséretében piruló tenyérnyomot hagyjon Orbán arcán.

Így nyer értelmet az új Európával szimpatizáló retorika. Hogy ez azonban senkit nem érdekel - ezt bizonyítja az is, hogy lassan mindenfajta inger nélkül fogadjuk az országot elborító plakáttengert – csak annyit bizonyít, hogy már lassan azt sem hisszük el, amit a Fidesz kérdez.

Abba legszívesebben bele sem gondolunk, hogy a tökfelesleges kampányt ismét közpénzből (értsd adóforintból) finanszírozzák.

Persze nincs ebben semmi meglepő, ahogy abban sem, hogy Orbán éppen „elgondolkodott” eddig folytatott emberiségellenes menekültpolitikáján. Nagyon is tudatos és előre eltervezett lépés volt ez részéről. Hiszen az EB jelen cikkünk témáját képező döntése előre tudható volt.

Megindul az a kötelezettségszegési eljárás Lengyelország és Csehország mellett Magyarországgal szemben is, amit a menekültválság kezelésében tanúsított mindenfajta érdemi kooperációt elutasító magatartásuk indokol.

Ennek következménye – a Fidesz elégtelen válasza esetén – nem más, mint uniós bírósági tárgyalás. Ez azt jelenti, tudva hogy bárhogy is reagál a Fidesz, az következésképp nem lehet más, mint elégtelen, az uniós tárgyaláson sem születhet más, mint elmarasztaló döntés.

Mindezek, valamint a tény ismeretében, hogy Orbán az ország jelenlegi általános állapotát kiválóan jellemző (felesleges és használhatatlan) kerítést is fenn kívánja tartani, kijelentése a számára előre látható újabb esedékes pofára esést elkerülni szándékozó manővernek tűnik.

Ezt persze nehezen lehet elkerülni, de ahogy eddig minden lebőgésünket, úgy ezt a várhatóan arcunkat egészében elborító, bizsergő tenyérnyomot is megpróbálja majd győzelmi dísznek eladni. Az ezzel társuló fülcsengést pedig győzelmi indulónak.