A legmeglepőbb helyről kapott kijózanító pofont a magyar futballválogatott, az edzője és az őket mámorosan ünneplő közönség: Szöllősi Györgytől, aki nem címkézésből, hanem a szó szoros értelmében Orbán miniszterelnök házi újságírója, hiszen korábban ő volt a miniszterelnök által alapított és a háza mellé telepített Puskás Akadémia szóvivője, ő a Felcsútra szállított Puskás-relikviák gondozója és emellett még mindig ő a Felcsútról szerkesztett magyar FourFourTwo focimagazin főszerkesztője.

Éppen ebben írt Szöllősi ma lendületes publicisztikát Kicsit túltoltuk most az ünneplést? címmel, amiben első pillantásra egészen meglepő támadást indít a válogatott, a rajongói és Storck szövetségi kapitány ellen. Az irtózatosan hosszú, de legalább annyira szenvedélyes írásban a szerző egy önmagában teljesen normális felvetést - miszerint az ünneplésnek ez a foka talán nincs is arányban a futballválogatott valós Eb-teljesítményével - egészen extrém módon túltol. Odáig jutva, hogy egy abszolúte félrevezető összehasonlítás végén az 1986-os focivébén konkrét nemzeti gyászt okozva leszerepelő, a csoportkör végén kieső magyar válogatott sportteljesítményét nagyobbra értékeli a mostani Eb-szereplésnél.

Azért is érdemes elolvasni ezt a régenmindenjobbvoltozós szövegtengert a tengersége ellenére is, mert ritkán látni ennyire ironikus írást. A szerző ugyanis önmagát az infarktus-agyvérzés kombóig hergelve hörög azon, hogy hányan hörgik túl az Eb-menetelésünket.

Miközben, mondom, magában a cikke alaptézisében nyilvánvalóan minimum van igazság.

A válogatott helyrerakása mellett jut energia Storck mesterre is:

Mészölyék bizony még mindig nyugodtan mondogathatják, hogy mennyivel jobbak voltak, mert ők 1962-ben, 1964-ben és 1966-ban is a legszűkebb világelit, a legjobb nyolc (négy) mezőnyének teljes jogú tagjai voltak, míg a Storck-csapatnak éppen addig volt esélye bárki ellen, amíg a lesajnált, alábecsült kiscsapat szerepéből tudott borsot törni a meglepett ellenfelek orra alá. (Igaz, egyenes kieséses párharcot nagy tornán már Mészölyék sem tudtak nyerni, utódaik – egészen mostanáig – már a csoportból sem léptek tovább, ha egyáltalán odáig eljutottak.) Azon viszont én is meglepődöm, hogy Storck is a régiekhez képest határozza meg magát, hogy a hajdani nagy sikereket nem alapnak tekinti, amire építkezni lehet, hanem démonoknak, akik ellen neki harcolnia kell. Pedig nem kell.

A FourFourTwo facebookján maga Király Gábor is megkapta a magáét Szöllősitől. A Királynak igazából nem eltört, hanem kiugrott az ujja-tematikájú cikkük fb-ajánlója alatt a mester ugyanis az alábbit kommentelte:

Szóval Király primadonnáskodott.

És hogy mi lehet a Miniszterelnöki Sportújságíró malíciájának oka a Storck-válogatottal? Hát az, hogy Storck az elmúlt hónapokban szívbaj nélkül, nyilvánosan megmondta - újmagyarul beszólt - ha valamit nem értett a Puskás Akadémia vagy a miniszterelnök másik liblingje, a Videoton játékospolitikájában.

Miután szóvá tette, hogy nem érti, a Puskás miért mellőzi az általa nagy tehetségnek tartott Kocsis Gergőt, a klub kemény, a helyzethez képest majdnem durva hangulatú közleményben vágott vissza:

A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián működő szakmai munka, kizárólag az akadémián dolgozók felelőssége, melyet az itt dolgozók szakmai munkája, a fiatalok tehetsége és a szülők hozzájárulása határoz meg. Ebbe a munkába, a szakmai iránymutatásba és egyes akadémistáink helyzetbe hozásába még a magyar szövetségi kapitány sem avatkozhat bele.

De Storck ugyanígy megmondta annak idején, hogy nem érti, a Videoton hogyan száműzhetett kispadra egy olyan tehetséges játékost, mint Kleinheisler László. Az EB-csoportkör válogatottjába is beválasztott közönségkedvencet Orbán másik csapata büntetésből szívatta, a legsötétebb hagyományok szellemében, mert nem volt hajlandó szerződést hosszabbítani.

Ennyi bőven elég is ahhoz, hogy a magyar szinten sem túl erős, viszont erősen öregedő kerettel az elmúlt évtizedek legnagyobb futballsikerét elérő edző dicséret helyett megkapja a magáét. Storck mester helyében most igencsak aggódnék a székemért.

De ugyanúgy aggódnék Orbán Viktor helyében is. Szöllősi ugyanis egy legendás, éppen három éve írt véleménycikkében, amiben a magyar sportsikerek ellendrukkereit ekézte, támadhatatlan logikával vezette le, hogy aki 2013-ben azért örült egy magyar focikudarcnak, mert az a Fidesz-kormány fociba öntött milliárdjainak lenne köszönhető, óriásit téved. Megpedig azért, mert

Azt talán senki sem vitatja, hogy a foci olyan műfaj, amelyben a befektetett pénz és munka tíz, tizenöt, húsz év múlva hoz gyümölcsöt. A hasonlatnál maradva: a magyar foci kudarcáért a most regnáló kormányt és MLSZ-t hibáztatni olyan, mint odaállni egy tavaly ültetett facsemete mellé, és gúnyosan rámutatni: hát ezen még gyümölcs sincs! Ne is öntözzük, ne is metsszük hát, minek a rápazarolt energia?

Az azóta a netről valamiért eltűnt cikkben (egy ízelítő itt olvasható belőle) a szerző levezette, hogy a mostani focieredmények - vagyis a cikk megírása idején a kudarcok - még Gyurcsánynak és a komcsiknak köszönhetőek, hiszen a Orbán focibefektetései csak 10-15-20 év múlva lesznek érzékelhetőek. Eszerint ez most Gyurcsány Eb-je volt, nem is csoda, hogy ennyire erős volt szerzőnkben a kritikai érzék.

Szerző: Szily László / 444.hu

UPDATE

Szöllősi György
(Nice-Budapest)

FRISSÍTÉS! Örülök, hogy belinkelték, s így népszerűsítették a blogbejegyzésemet, köszönöm is nekik, de miután a 444.hu és a 24.hu azt emelte ki, hogy "nekimentem" Királynak és Storcknak, szeretném leszögezni, hogy Király Gábort csak egyszer, az elismerés hangján említem a cikkben oslói védése kapcsán (a teljesen más témában írott, tényleg idétlen kommentem keveredett bele az ügybe, azt visszavontam, töröltem, elnézést kérek érte, nem ért ennyit), de még csak véletlenül sem mentem neki Bernd Storcknak sem, akit nagyszerű profinak tartok, újságíróként csak pozitív tapasztalatom van a munkájáról, magyarként pedig nagyon hálás vagyok neki azért, hogy a saját válogatottunk meccseiről tudósíthattam az Eb-n, nem véletlenül ő a most a standokon lévő (vagy inkább onnan már elfogyó) magazinunk címlapembere. Ami viszont a cikk érdemi állításait illeti, azzal kapcsolatban megdöbbentően sok és értékes megerősítést kaptam, de aki vitatja azokat vagy azok létjogosultságát, azzal is szívesen vitatkozom, örömmel veszem a véleményét, ahogy mindig is." Sz. Gy.