Megdöbbentő, hogy merész, többségében alapot nélkülöző túlzásokkal milyen könnyedén lehet beizzítani a nép lelkesedését. Márpedig az, hogy tömött sorokban jelennek meg a hallgatók szektavezérük szónoklatát hallgatni, igazolja emberünk szuggesztív képességét.

Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy a magyar nép tehetetlensége egyben az Európai Unióra nézve kezd a legnagyobb teher lenni. Azzal ugyanis, hogy tétlenül néztük végig, miként betonozta be magát Orbán és csürhéje a hatalomba, kollektív gondatlanságot követtünk legfőbb szövetségeseink felé.

Ennek hátterében a hazai pályán gránitszilárdan bebiztosított hatalma áll, aminek erejét példázta a Tusványoson vitába bocsátkozó, vagy csak arra sétáló ellenzéki politikusok megszégyenülése. A méretre vágott ellenzéki pártoktól Orbánnak nem kell tartania, akkor sem, amikor versengve bizonygatják, mi mindenben értenek egyet a kormánnyal, és akkor sem, amikor a NER kilencedik évében a népszavazást tartják csodafegyvernek. /168 óra/

Ezen kívül természetesen az amúgy is mélypontját élő magyar kultúra még nagyobbfokú elkorcsosítását is szorgalmazza. A lényeg a szélsőségek erősítése. Első sorban természetesen az őt mint prófétát álszent piedesztálján tartó „alkotókat” bátorította kimondatlanul, de természetesen épít a kritikus szemlélettel élő kulturális személyiségek radikalizálása is az ő malmára hajtja a vizet.

A korszakalkotó elképzelést azzal jellemezte, hogy az több mint a rendszer: kulturális közeg, szellemi rend, kollektív meggyőződés, hangulat és ízlés. Hiába kételkednek sokan a rendszer ideologikusságában, nem csak a szervezett lopás, az oligarchák és a klientúra által elfoglalt, magánbirtokként irányított állam jellemzi az úgynevezett nemzeti együttműködést. Lehet, az ideológia pusztán „alkalmazott” formában játszik benne szerepet, de az eredményt illetően ez szinte mindegy. Orbán tisztában van a közgondolkodás átformálásnak hosszú távú hatásával. Több ez az állami televízió agymosásánál, amit ha csak a beszédet megelőzően figyelt valaki – amire volt idő, mert alaposan csúszott a tusványosi program – meggyőződhetett, ebben az országban nem csupán minden rendben van, de lényegében kicsattanunk a nemzeti egészségtől. Az iskolarendszer elfoglalása, a tudományos kutatás gleichsaltolására tett markáns kísérlet, a kulturális irányítási pontok még szorosabb felügyelet alá vonása arra utal, hogy a fejek és a szívek átprogramozása állandóan napirenden van.

Akinek még mindig nem lenne világos, ez a kollektív agymosás ismérve és mint olyan a diktatúrák tipikus jellemzője. Az egyetlen kérdés, ami okkal felmerülhet, hogy maradt-e bárkinek kétsége afelől, hogy Orbán antidemokratikus viselkedése, saját személyi kultusza és a törekvés, hogy a magyar állampolgárok gondolatait is kontrollálni próbálja nem egy veszélyes őrült és diktátor ámokfutása?