Az a tény, hogy a holland társadalom politikailag legaktívabb rétege gyakorlatilag kettő az egyhez arányban leszavazta az EU–ukrán-egyezményt, hatalmas pofon Brüsszelnek és a kijevi politikai elitnek egyaránt. A jelek szerint ugyanis egyik sem értette meg a hollandok kiábrándultságát az Európai Egyesült Államokkialakítására törekvő, viszont ehhez semmiféle demokratikus felhatalmazással nem rendelkező politikai irányvonalból. A szomszédjukban elkövetett terrorcselekmény-sorozat után nem hitték el a hollandok Brüsszelnek, hogy Európa jól járna egy olyan Ukrajnával, amely egyelőre még külföldi segítséggel is képtelen úrrá lenni a korrupción és a gazdasági válságon. A referendumot megelőzően az egész ukrán elit ott kampányolt pedig Hollandiában: politikusai népviseletben kerékpároztak a nagyvárosok utcáin, és számtalan fórumon bizonygatták, Európa nem hagyhatja sorsára Ukrajnát az orosz medvével szemben. Azokra a kérdésekre pedig, amelyek a korrupcióról vagy a gazdasági helyzetről faggatták volna őket, a válasz jobbára az volt, hogy a helyzet nem olyan borzasztó, azt csak az orosz propaganda igyekszik a legrosszabb fényben feltüntetni. A jelek szerint erről sem sikerült meggyőzni a hollandokat.

Úgy tűnik, öngólt lőtt az a politikai kampány, amely az oroszellenességre épült. A hollandok többsége sem kételkedik ugyanis abban, hogy az ukránoknak is pont olyan joguk van az euroatlanti integrációra, mint Európa bármely népének. Sőt nyilván arról is meg lehetne győzni őket, amit itt a kelet-közép-európai térségben mindenki pontosan tud: Európának szüksége van Ukrajnára. Valószínűleg a hollandok sem utálják az ukránokat, csak nem szeretnék, ha Brüsszel a megkérdezésük nélkül dönthetne arról, kit is fogadnak be az európai klubba. Az eredmények azt tükrözik: a hollandok nem bánnák, ha Ukrajna rálépne az európai integráció felé vezető útra, de ezt lehetőleg ne úgy tegyük, hogy közben elveszítjük Oroszországot. Hollandia kikötői ugyanis hatalmas orosz áruforgalmat bonyolítanak le, és nagyvállalatai hagyományosan a legaktívabbak közé számítanak az orosz piacon.

Háromszáz évvel ezelőtt I. (Nagy) Péter cár éppen holland mintára alakította át Oroszországot olyan nagyhatalommá, amely nélkül nem lehetett azóta sem stratégiai kérdésekben dönteni Európában. A hollandok most nem tettek mást, mint értesítették a brüsszeli vezetést arról, hogy Ukrajna sorsa stratégiai kérdés. De az unió vezetőinek arról sincs halvány segédfogalmuk sem, mi is legyen Ukrajna sorsa, ami szintén hozzájárult a referendum végeredményéhez. Az Európai Bizottság elnöke nemrég ugyanis azt nyilatkozta: Kijev az elkövetkezendő negyedszázadban aligha lesz tagja az Európai Uniónak. Arról viszont egy szó sem esett, hogy addig mit is tesznek majd az ukránokkal. Csak úgy hagynak parlagon heverni egy Franciaországnál is nagyobb méretű, 45 milliós európai országot? Vagy csak meghódítja a piacát, de megfosztja a lakosságát attól, hogy az európai integráció előnyeit élvezhesse? Mindkét változat Ukrajna elárulásával lenne egyenértékű - írja a Magyar Idők.

karpatinfo.net