h i r d e t é s

Olyan még nem volt, hogy minden csekk be legyen fizetve

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Olyan még nem volt, hogy minden csekk be legyen fizetve

2018. december 03. - 08:40

Hiába van jó szakmája az apának, napról napra él a család

Forrás: delmagyar.hu

Egy fürdőszoba nélküli bordányi házban, egy szobában él együtt a négytagú Zádori család. Két tartósan beteg gyermeke mellett az édesanya nem tud munkát vállalni, így az apa lakatosként kapott fizetését kénytelenek beosztani. Tizennégy éves lányuk nyáron két hónapig szedte a cukkinit, hogy egy telefont és néhány csinos ruhát tudjon venni magának. - írja a Délmagyar

– Két szobánk van, de egyet használunk, mert ezt fűtjük – mutatott körbe szerény otthonukon Zádori-Benedek Anna Mária.

– A gyerekek korábban az emeletes ágyon osztoztak, de Kálmán most már kiköltözött onnan, mert sötét volt. Azóta a másik sarokban van a kuckója. Mi pedig a kinyitható kanapén alszunk – mesélte az édesanya, hogyan férnek el négyen egy apró szobában.

A család az édesapa fizetéséből él. – Jó szakmám van, lakatosként dolgozok Forráskúton, de ennyi embert nehéz 150 ezer forintból etetni. Van egy csekkes borítékunk, azt fizetéskor felbontjuk, és mindig megnézzük, mire elég a pénz. Olyan még nem volt, hogy minden be legyen fizetve – árulta el Zádori Kálmán.

A családban azért csak egy kereső van, mert mindkét gyerek asztmás csecsemőkora óta. A 14 éves Jázmin talán már kinőtte, a tízéves Kálmán azonban még mindig küzd vele, emiatt pedig szinte folyamatosan beteg, főleg telente. Édesanyja így nem tud munkát vállalni, hiszen nagyon sokszor kellene otthon maradnia. Ő tehát csak a családi pótlékot és az ápolási díjat tudja havi bevételük mellé tenni. Gyermekvédelmi támogatásra nem jogosultak, így havonta 15 ezer forint csak arra megy el, hogy a gyerekek iskolai étkezését kifizetik. 

– Nem vagyok költekezős. Osztogatom minden hónapban a pénzt: amire futja, azt vesszük meg belőle – beszélt a családi költségvetésről.

A család egy olyan házban él, amelyet eredetileg gazdasági épületként használtak. Több mint tíz éve laknak benne, de fürdőszobát azóta sem tudtak kialakítani. A vizet az udvari kútról hordják, és melegítik, a vécé az udvaron van. – Nem jutunk egyről a kettőre. Képtelenek vagyunk akár csak egy fillért is félretenni, hónapról hónapra élünk. A pénzünk arra elég, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt – beszélt helyzetükről szomorúan az édesapa. Elárulta, alapítványunk segítségét is nehezen akarták elfogadni, mert szégyellik a helyzetüket. – Csak a gyerekek miatt döntöttünk úgy, hogy felvállaljuk.

Jázmin és Kálmán évente egyszer kérhet egy nagyobb értékű ajándékot – jó tanulmányi eredményük jutalmaként. Így lett például kutyája a tini lánynak. Karácsonyra nem is gondolkodnak nagy dolgokban: Jázmin például egy pólót kért, amelyre kedvenc együttese van rányomtatva. Persze neki is vannak nagyobb vágyai, de hogy ezeket megszerezze, azért keményen megdolgozott. Nyáron két hónapon át reggel fél 6-tól délután 2-ig cukkinit szedett egy idős házaspárnál. Az ezért kapott pénzből vett magának néhány ruhát és egy mobiltelefont. Kálmán hosszas unszolásra szégyellősen elárulta, ő egy tabletre vágyna – ezért azonban egyelőre valószínűleg még megdolgozni sem tudna.

A szülők álma természetesen egy fürdőszoba lenne, ám azt mondják, több mint tíz 
év alatt beletörődtek, hogy önerőből soha nem tudják ezt megoldani. – Egyébként is, most már sürgetőbb lenne a másik szoba gyerekszobává alakítása, hogy legyen nekik is saját életterük. Egyelőre azonban arról sincs elképzelésünk, azt miből valósítjuk meg – vallották be.

 

Szerző: Tímás Kriszta / delmagyar.hu