A miniszterelnök úr, őfőméltósága, fogadni volt kegyes Budapesten kedden Molnár Gyula elvtársat, az MSZP és Vona Gábor bajtársat, a Jobbok elnökét. Mindannyian úgy tettek, mintha valami fontos esemény történt volna Mária (köz)munka alapú országában, pedig dehogy. A találkán egyrészről Molnár elvtárs tolmácsolta pártja és a pártkollektíva, valamint a dolgozó csepeli, újpesti, dorogi és kazincbarcikai munkások rosszallását a kormány politikájával kapcsolatban, ahogyan Vona Gábor bajtárs biztosította őfőméltóságát arról, hogy a magukat nemzeti radikálisoknak nevező neofasiszták egy emberként állnak ki a miniszerelnök úr rasszista, neonáci jegyeket mutató, Európa ellenes politikája mellett, és készek őfőméltóságát támogatni az az alaptörvény átírásában, ha a kedvükre való néhány kemény passzus is bekerül a gránitba vésett 7. módosításába.

A két legnagyobb ellenzéki párt vezetője tehát – bár a szocialisták nem vesznek részt az alkotmány átírásának vitájában, mivel azt teljesen tökéletesnek tartják, egy betű cseréjét nem érzik indokoltnak – annyiban azonos platformra kerültek a neofasisztákkal, hogy mindketten megjelenésükkel őfőméltósága előtt annak adták ékes jelét, hogy őfőméltóságát elismerik a magyar kormány fejének, és úgy gondolják, hogy őfőméltóságával van miről tárgyalni a haza üdve és felvirágoztatása érdekében, bár – egyébként – őfőméltóságát mindketten tolvajnak, hazugnak, hazaárulónak tartják és ezt nyíltan ki is mondják parlamenti felszólalásaikban.

Továbbá: egymástól függetlenül azt hirdetik, hogy Orbán Viktor őfőméltóságát jó picsán kellene rúgni és a hatalom közeléből is el kellene távolítani, legkésőbb a 2018-as választáson, és egyetlen magára adó, tisztességes, becsületes, a haza érdekeit szem előtt tartó embernek sem lenne szabad egy légtérben mutatkozni őfőméltóságával, egy asztalhoz ülni, egy követ fújni őfőméltóságával, aminek ellenkezőjét csak azért kénytelenek megtenni, mert őfőméltósága kezében van a sorsuk, egészen pontosan őfőméltósága és az őfőméltósága által irányított törvénygyár dönt a pártjaiknak járó százmilliós támogatások létéről és kifizetéséről.

Az MSZP – lévén realista, felelősségteljes és nem hülyék vezette szilárd elvi alapokon álló párt – tárgyszerű közleményben tudatta tagságával saját honlapján és mindenki mással, akit ez érdekelhet, mi történt a találkán: idézzük szó szerint:

„Miután az MSZP világossá tette, hogy az alaptörvény megváltoztatásáról a választók többségének felhatalmazása hiányában nem hajlandó tárgyalni, Orbán Viktor miniszterelnök elfogadta, hogy a hazánkat érintő biztonságpolitikai ügyekben viszont van helye és értelme az egyeztetésnek. Ezt a találkozót Orbán Viktor kezdeményezte, amelyen a közelgő Európa Tanács ülésének (sic! Tehát a közelgő Európa Tanács ülése és nem az Európa Tanács közelgő ülése volt az indok. Hát, legyen! – Szerk.) témái kerültek elő: a migráció, Oroszország és a kereskedelmi egyezmények. Orbán Viktor jelezte, hogy örülne, ha az MSZP részt venne az alaptörvény módosításában, de Molnár Gyula határozottan kijelentette, hogy pártja erről nem hajlandó tárgyalni. A hazai közállapotok, a demokrácia, a sajtószabadság és a jogállam tekintetében az MSZP elnöke és Orbán Viktor teljesen eltérő állásponton voltak.”

Ez kemény. A közleményből kiderül: az MSZP csak és kizárólag a migránsokról, Oroszországról és a kereskedelmi egyezményekről hajlandó tárgyalni őfőméltóságával. Hogy ezekben a kérdésekben mi az MSZP álláspontja azt Molnár Gyula elvtárs szerint mindenki tudja, aki esetleg nem, az a múlt szombatig elolvashatta a Népszabadságban, onnantól kezdve pedig a Népszavában, mely utóbbit az MSZP végre el tudta adni ismeretlen tettesnek, vagy a Vasárnapi Hírekben, vagy mind a kettőben, de rossz esetben egyikben sem.

Az alkotmányt – ahogy eddig sem – továbbra sem hajlandók a szocialisták módosítani. A maximum, hogy felesküdnek rá, bármi is legyen benne, és bárki is fogadta el nélkülük. Viszont – ami a legkeményebb – „a demokrácia, a sajtószabadság és a jogállam tekintetében az MSZP elnöke és Orbán Viktor teljesen eltérő állásponton voltak.” És maradtak is, ami már önmagában elég alapul szolgált arra, hogy a két nagy formátumú politikus egy asztalhoz üljön.

A Jobbik elnöke és Orbán Viktor találkozójáról a Jobbik honlapján említést sem találtunk. Igaz, túl soká nem keresgéltünk rajta, mivel erős gyomorfájdalmaink jelentkeztek, hányingerrel és fejfájással tűzdelve. Az MTI (a hírügynökség, amit Magyar Távirati Irodának hívnak, de nem az) az alábbi, sajtótörténeit kuriózumnak számító képet közölte a Jobbik vezére és a kormányfő találkozójáról:

Forrás: gepnaracs.hu

Jól látszik, hogy Vona Gábor bebocsátásra vár őfőméltósága ajtaja előtt. Arra, hogy őfőméltósága maga elé engedje. Addig is saját tükörképével szemez megadóan. Valahol ott bent, a biztonsági ajtó mötött, ott ül a kormányfő személyesen, csak ő nem látszik a fotón, de nyílván rajta van, mivel ő mindenen rajta szokott lenni. Ezen a képen kívül egyéb képet az MTI nyilvános oldalán találni kettejük liezonjáról nem sikerült. A szocialisták – legalábbis az MTI nyilvános és ingyenes kiadása szerint – ennél jobban jártak, mert Molnár Gyulára az MTI fotósa egy megveszekedett pixelt sem volt hajlandó pazarolni.

Vagyis egyik ellenzéki politikus és őfőméltósága sem került együtt rögzítésre egyetlen MTI fényképezőgép memóriakártyáján sem, vagy ha mégis, akkor azt 30 évre titkosították. Nagyon helyesen tették. Mit gondolnak magukról ezek a senkik? Érjék be azzal, hogy őfőméltósága maga elé engedte őket. Csak nem gondolták, hogy még jópofa selfit is lőhetnek magukról a telefonjaikkal, amelyek – minden bizonnyal – okosabbak, mint ők ketten együtt.

Természetesen sem az MSZP, sem a Jobbik, sem a kormány honlapján nincs fotó, videó arról, hogy a magyar kormányfő találkozott a két legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével. Végül is ki a bánatos fasz ez a két fazon. Mennyire torz lenne, ha egy fotón szerepelnének egy olyan eseményen, amelyen ők a főszereplők, így emelve magukat – ha nem is az orbáni éteri magasságokba -, de közel őfőméltóságához, amely alapos torzítása lenne a magyarországi valóságnak – és ebből a szempontból – igaza van a kormány sajtóirodájának, de – lássuk be – az MTI-nek is.

A kérdés csak az, hogy miért ment ebbe bele a két ellenzéki politikus – a teljesen protokolláris és látszat tárgyaláson kívül – már csak abba is, hogy ilyen megalázó sajtónyilvánosságot kapjanak. Gondolom azért, mert irdatlan balfaszok, vagy egyszerűen maguk is úgy látják, ez az arányos kezelése személyüknek őfőméltósága és csicskásai részéről. Ennyit érdemel a magyar országgyűlés két legnagyobb ellenzéki pártja őfőméltóságától és azt jól meg is kapta. Kéretik arról most nem vitát nyitni – főleg őfőméltósága álláspontjával szemben – , hogy a Jobbikot, de akár az MSZP-t ellenzéki pártnak lehet-e tekinteni. Mert lehet. Ebben az országban és ezzel az ellenzékkel mindent lehet.

Szerző: Zsebesi Zsolt / gepnarancs.hu